Holdfény - Szeretgom.hu

Őket követi

Őt követik

Holdfény

Regisztrált:
2009. 06. 22. 14:54
Utolsó belépés:
2023. 02. 03. 18:30

2009. 06. 29. 12:23

Szia!

Én köszönöm, hogy ide látogattál!Csók

 

Most egy nagyon aranyosat hoztam:

 

PÖTTYÖS KATICA

Nagy Bandó András verse

Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

 

2009. 06. 29. 11:25

M. Feesche: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
sem, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy Te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal Neked?
S, ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.

 

 

2009. 06. 29. 11:17

Most jöjjön egy szép filmrészlet:

 

"Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem győztek még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek csak segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég."

http://www.youtube.com/watch?v=YtldymGZkjA&feature=related

Man of La Mancha -Impossible dream- Fandub doppiaggio

2009. 06. 29. 11:06

Gyerekkorom régvolt múltjából nemrég felsejlett bennem egy iskolai olvasmány, afféle "tanmese", s a kezembe akadt egy másodikos könyv. Benne volt!Vigyor

Elhoztam nektek:

 

Kék színű falevelek /Oszejeva nyomán/

Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem.
- Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz.
- Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati.
Másnap Rózsa megkérdezte:
- Megengedte Anyukád?
Kati sóhajtott, és így szólt:
- Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt.
- Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is!
Másnap ismét megkérdezte Rózsa:
- Nos, megengedte a bátyád?
- Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét!
- Nagyon vigyázok majd rá!
- Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat!
- Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem.
- Ó, az sok lesz!
Rózsa Katira nézett és félrehúzódott.
Nem nyúlt a ceruza után.
- Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati.
- Köszönöm nem kell.

A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni:
- Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek?
- Nincs zöld ceruzám.
- Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett.
- Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati.
A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt:
- Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!

 

 

2009. 06. 29. 10:56

Nemrég kezembe akadt egy kis könyvecske, íme belőle egy részlet:

A Hold színe

Alkyoni Papadaki


"Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

 

Az írónő így vall magáról:

 

"Krétán születtem egy kis faluban. Az apám tanító volt, anyám javíthatatlan álmodozó.

Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz.

Miután francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek.

Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire se mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "Olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet."