Minden, ami zene!

Tomaso Giovanni Albinoni (Velence, 1671. június 8. – Velence, 1751. január 17.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs.

1671-ben született tehetős velencei papírkereskedő családban. A családi háttér és a személyes szabadságvágy miatt nem vállalt állandó zenész állást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Huszonhárom éves korában komponálta és adták elő Zenobia Regina de Palmireni (Zenóbia, Palmira királynője) című operáját. Ezt követően egy 12 darabból álló triószonáta sorozatot írt. Ez a két műfaj foglalkoztatta végig pályafutása során, bár ma főleg az utóbbi műfajban írt darabjait ismerjük. Több mint 50 – akkoriban nagy sikert arató – operát írt, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. 1705-ben feleségül vette Margherita Raimondi szoprán énekesnőt, akitől hat gyermeke született. A viszonylag gondtalan életnek családjának anyagi tönkremenetele vetett véget, ráadásul felesége is elhunyt fiatalon. A zeneszerzést folytatta, főleg hangszeres műveket komponált. Egyik ilyen 12 darabos sorozatát 1722-ben II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek ajánlotta, és ez végre fordulatot hozott életében: meghívták Münchenbe, és előadták egyik operáját.

Albinoni gyakorlatilag nem volt kapcsolatban kora komponistáival, pedig zenéjét Johann Sebastian Bach is ismerte, aki néhány kompozícióját átdolgozta más hangszerre. Fél évvel Bach halála után hunyt el. wikipédia

https://www.youtube.com/watch?v=aRY1Klwv-DY

https://www.youtube.com/watch?v=d7ddJ4Tx7Js

https://www.youtube.com/watch?v=fWg78IKkbB4

https://www.youtube.com/watch?v=gJXrpjlC-Qo

https://www.youtube.com/watch?v=gJXrpjlC-Qo

Pablo Martín Melitón de Sarasate y Navascués (Pamplona, 1844. március 10. – Biarritz (Franciaország), 1908. szeptember 20.) spanyol hegedűművész és zeneszerző.

Apja tüzérségi karmester volt, és már ötéves korában hegedülni tanította fiát. Miután kiderült a tehetsége, helyi tanároknál tanult tovább. Első hangversenyét nyolcévesen adta La Coruñában. A közönség lelkesen fogadta, egy gazdag mecénás pedig megteremtette a lehetőségét annak, hogy szülei Madridban, Manuel Rodríguez Saeznél taníttathassák. Nem sokkal később, tízéves korában a királyi udvarban játszott, II. Izabella királynő kedvenc hegedűse volt. Tizenkét éves korában anyja úgy döntött, hogy a párizsi Conservatoire-ban, a híres tanárnál, Jean Alard-nál taníttatja tovább. Útközben azonban az anya rosszul lett a vonaton, és meghalt szívrohamban. A bayonne-i spanyol konzul befogadta a fiút a saját otthonába, felgyógyulása után pedig pénzzel támogatta továbbutazását Párizsba, ahol sikeresen felvételizett Alard-nál. Tizenhét éves korában, végzése előtt, fölényes biztonsággal nyerte meg a konzervatórium nagydíj-versenyét.

Párizsban 1860-ban mutatkozott be hegedűművészként, majd a következő évben már Londonban debütált. Karrierje elején rövidebb bravúrdarabokat – gyakran népszerű operák témájára – szerzett és játszott (például a híres Carmen-fantáziát). Szerzeményeiben nem nehéz felismerni a spanyolos dallamokat és ritmusokat. A spanyol zene ebben az időben jött divatba Európában, a nem spanyol zeneszerzők is számos darabot írtak ebben a stílusban, elég példaként Lalo Spanyol szimfóniáját, Balakirev Spanyol szerenádját, Saint-Saëns Bevezetés és rondo capricciosóját, vagy Bizet Carmenjét megemlíteni. Ez a spanyol zenei ismertség és népszerűség is segítette Sarasate sikereit, és több szerző írt és ajánlott darabokat Sarasate számára (Lalo, Wieniawski, Saint-Saëns, Bruch és mások).

Immár világhírű hegedűsként koncertezett szerte Európában (Budapesten 1886-ban lépett fel), Észak- és Dél-Amerikában. A nehezen lelkesedő George Bernard Shaw is elismerően szólt Sarasate előadóművészi és zeneszerzői kvalitásáról, azt mondta, hogy sok zeneszerző írt hegedűre, de csak kevesen hegedűzenét. Sarasatét egész életében sztárként ünnepelték, és amerre csak járt, úgy is viselkedett: minden hangversenye után fogadást adott hódolói számára, kifogástalanul elegáns öltözékekben jelent meg a nyilvánosság előtt, és gáláns volt a hölgyekkel. A női nem előtt különösen népszerű volt, ennek ellenére mindvégig agglegény maradt.

Vásárolt egy villát Biarritzban, de minden évben hazalátogatott a hagyományos bikafuttatásos fiestára. Öregkorára elhatalmasodott rajta krónikus légcsőhurutja, és ebben halt meg 1908-ban. Minden vagyontárgyát Pamplona városára hagyta, az anyagból a konzervatóriumban múzeumot rendeztek be. Két Stradivariusa is volt, az 1724-ben készült hegedűt a Musée de la Musique-re hagyta. Ez a hegedű ma „Sarasate Stradivarius” néven ismert. A másik, 1713-ban készült hangszer a madridi Real Conservatorio Superior de Música tulajdonában van. Sarasate emlékére Pamplonában nemzetközi hegedűversenyt (Pablo Sarasate International Violin Competition) rendeznek.

Sarasate azért írta zongora- vagy zenekari kíséretes, spanyolos hangulatú darabjait, hogy be tudja mutatni fölényes hegedűtudását, virtuóz technikáját. Ezek közül talán a legismertebb a zenekari kíséretes, Op. 20-as Cigánymelódiák (Zigeunerweisen), vagy az ugyancsak zenekarral játszott, Op. 25-ös Carmen-fantázia, amelyet Bizet Carmen című operájának témáira írt. Sarasate szívesen használta mások témáit, így több operatémára komponált fantáziát (például Mozarttól a Don Giovanni és a A varázsfuvola, Gounod-tól a Faust és a Rómeó és Júlia, vagy Thomas Mignonja stb.). Szerzeményeit ma is szívesen játsszák a hegedűsök, gyakran inkább csak ráadásdarabként.

wikipédia

Hát erre nem gondoltam, de lehet, hogy igazad van. Manapság olyan könnyű a sértődés, személyiségi jogok, meg egyéb fittyfeneségek...

A jóég tudja már követni, mi ütközik bele a jogba, s mi nem?
Az ember könnyen belegabalyodhat a jog útvesztőibe, oszt csak néz ki a fejéből, ez meg micsoda?!

Gondolom azért a városháza, hogy az egyháziak ne sértődjenek meg....

Köszönmö nem ismertema verset de szép

Való igaz, hogy nem minden templomnak van harangja, sőt!
Templom sincs mindenhol, bár ez tényleg ritka!...

Említették, mikor "A mi kis falunk" c. Kapitány Iván tv filmsorozatnak keresték a helyszínt, hogy alig találtak római katolikus templom nélküli települést. Így esett a választás az Esztergom közeli Pilisszentivánra, s minő érdekes! A püspöki palotának pedig az esztergomi városháza épülete lett kinevezve a filmben! 😉
Mi, esztergom környékiek meglepődve ismertünk rá a Széchenyi téren lévő épületre...

Köszönöm az ismertetőt A bolygó hollandiról, kedves Jadzia!

Elhoztam az Arany verset, amire hivatkoznak az írásban:

Arany János

AZ ÖRÖK ZSIDÓ

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
   Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
   Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülölöm a mát s holnapot...
   Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
   Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mint délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
   Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
   Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott.
   Tovább! tovább!

Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
   Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
   Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
   Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
   Tovább! tovább!

(1860)

Ördögszekér

Kötelező, ha van harang. Márpedig nem mindegyiknek van harangja... Bár ettől eltekintve fura...

De attól még kijöhet... De még mennyire... 😄 

nyitányból

rézelt Wagner kéziratéából wikipédia

https://www.youtube.com/watch?v=4MOgv2Mk1yg

A bolygó hollandi egy 17. századi tengerészlegenda. Eszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein, ami egyértelmű utalás az ugyanekkor terjedő Ahasverus-történetre. A bolygó hollandi egy tengeri Ahasverus, a tengerészek bolygó zsidó változata. A legendához számos eredetmagyarázat tartozik.

Az egyik szerint egy holland kapitány, Hendrik van der Decken útnak indult Amszterdamból, hogy vagyont szerezzen Kelet-Indiában. A Jóreménység fokánál heves viharba került, amely megszaggatta a vitorlákat és összetörte az árbócokat, és mivel pontosan a haladási irányával szembe fújt, állandóan visszavetette. Az elszánt kapitány azonban a legénység zúgolódása ellenére tovább hajózott. A legenda egyik változata szerint maga az ördög jelent meg a kapitány előtt, és arra biztatta hogy szembeszegülve Isten akaratával, kormányozza a hajót a vihar közepébe. A hollandus beleegyezett és ezzel magára vonta a Mindenható átkát. Ezért kell az immár kísértethajónak az ítélet napjáig, partraszállás nélkül bolyongania a tengereken. Ugyanennek a legendának egy másik változata szerint a kapitány mindössze káromkodott egyet, és kijelentette, hogy ő bizony nem tágít, még ha ítéletnapig kell is hajóznia abban a viharban.

Egy másik elterjedt tengerészmonda szerint egy van Straaten nevű holland kapitány hitetlensége miatt hajóznak örökké. Straaten nagypénteken futott ki, előtte pedig nem volt templomban, ezért nem lel nyugtot, rémítgeti a hajósokat. A rémületet fokozza, hogy aki meglátja a bolygó hollandit, azt szerencsétlenség éri, vészjósló előjel a találkozás vele. Ezen mondából (amelyhez hasonlókat nagy számmal találni a tengerész-folklór klasszikus földjén, Bretagne-ban is) merítette Richard Wagner operája tárgyát.

A bolygó hollandit leggyakrabban azokon a vizeken észlelték, ahol a legenda szerint eltűnt, vagyis a Jóreménység fokánál. A feljegyzések szerint négyszáz éven keresztül számos szemtanúja volt egy különös fekete hajónak a Jóreménység foka körül, a későbbi V. György brit király a Horn-foknál találkozott vele. György a Bacchant nevű hajón volt kadét, mielőtt trónra került volna. Feljegyzéseiben megemlíti, hogy az a matróz, aki először meglátta a bolygó hollandit, pár óra múlva leesett az árbócról és meghalt. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett és napok alatt ő is elhunyt. A titokzatos jármű éjszakánként bukkant fel, és aki megpillantotta, többé nem tudta elfelejteni a találkozást. Ráadásul a jelenést megmagyarázhatatlan szerencsétlenségek kísérték, amelyeket a kísértethajóhoz fűződő átoknak tulajdonítottak.

A Jóreménység foka körül a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, és aki tehette, átaludta azt az időt, amíg a félelmetes környéken hajóztak. Úgy tartották ugyanis, hogy a bolygó hollandi hajóját csak meglátni is balszerencsét jelent. Volt, akit ezután baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség. Vitorlások és gőzösök naplóiban gyakran tettek említést a különös jelenségről. A leírások szerint az elátkozott hajó vörös fényben izzott (ezt írja V. György is), és hirtelen, a semmiből bukkant elő úgy, hogy az ütközést alig tudták elkerülni. A közelébe érve, a fedélzetéről szenvedő emberek kiabálását lehetett hallani. Sokan látták a hajón a kapitányt is, amint vörösen izzottak a szemei, és hosszú, loboncos ősz haja lobogott a szélben. A jelenséget kísérteties derengés vette körül. Aztán, amilyen gyorsan feltűnt, úgy el is tűnt.

Egy későbbi feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elé vágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, és abban a pillanatban a Sommers lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akik elsőként ugrottak a vízbe.

Az összes között talán a legérdekesebb egy óceánjáró esete^[forrás?], amelyik Európából Amerika felé tartott. A fedélzetén sétálgatók váratlanul megpillantották a bolygó hollandi hajóját, amely kibontott vásznakkal sebesen közelített feléjük. Az elképedt parancsnok az utolsó pillanatban adott utasítást az irányváltoztatásra, hogy elkerüljék az ütközést. Ekkor hihetetlen kép tárult az utasok szeme elé. Az öreg hajón száz évvel azelőtti öltözékben, késsel-szekercével hadonászó emberek álltak és érthetetlen szavakat kiabáltak. Egyikük behemót puskát húzott elő, az óceánjáró kapitányára szegezte, majd meghúzta a ravaszt. Dörrenés hallatszott, és a kapitány érezte, ahogy „egy pillanatra megcsapta a halál szele". Aztán az ódon hajó hirtelen eltűnt a szemük elől. Mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot. wikipédia

A bolygó hollandi, Albert Pinkham Ryder, 

Most jöjjön az idegeket borzoló nyitány:
https://www.youtube.com/watch?v=4MOgv2Mk1yg
Wagner: A bolygó hollandi - nyitány

Olvassuk David Rehák ismertetőjét:
A bolygó hollandi (németül Der fliegende Holländer) Richard Wagner háromfelvonásos „romantikus” operája (jegyzékszáma WWV 63). Librettóját a zeneszerző írta Heinrich Heine Aus dem Memoiren des Herren von Schnabelewopski című regénytöredékének egyik részlete alapján. Ősbemutatójára 1843. január 2-án került sor a drezdai Hoftheaterben. Magyarországon 1873. május 10-én mutatták be, a budapesti Nemzeti Színházban. Philharmonia Zenekar Vezényel:Otto Klemperer

A bolygó hollandi, zenéje alapján, már nem hagyományos romantikus opera, ahogyan azt egyébként Wagner is nevezi, nem hagyományos „áriákból” álló mű, nem zárt énekszámok felsorakoztatásából keletkezett, hanem átkomponált, az elejétől a végéig egyetlen egységes egészet alkot.

Az ihletet adó személyes élménye a szerzőnek a mű megírásához:
Pillau kikötőjében titokban – hiszen nem volt útlevelük – hajóra szálltak London felé, de az út az időjárási viszonyok miatt egy hét helyett huszonöt napig tartott, s a viharok miatt a kapitány kénytelen volt egy norvég kikötőben menedéket keresni. Itt, a Sandvikai-öbölben idéződött fel benne a bolygó hollandi ismert legendája.

A történet (Heine írása szerint) arról szól, hogy egy skót kalmár találkozik a vég nélküli tengeri utazástól elfásult hollandival, gazdag kincseket vásárol tőle nevetségesen olcsó áron, azután kérőként hazaviszi őt otthonába, szép leányához.
A leány sejtelmektől eltelten összehasonlítja a neki szánt idegen férfiút egy tengerésznek a falon függő arcképével. A hollandi megpróbálja elhitetni vele, hogy a hasonlóság csak látszat, de mégis elmondja szenvedéseinek történetét; a leány örök hűséget esküszik neki. A hollandi az utolsó jelenetben megvallja szörnyű sorsát, és a tengerre menekül, nehogy feleségét magával rántsa a kárhozatba. De a leány utána veti magát a tengerbe, és a kísértethajót elnyelik a hullámok.

https://www.youtube.com/watch?v=BkJjmWOaGZk
Senta áriája az operából - Énekel: Anday Piroska

Anday Piroska (1899-1903)

Most az egyetlen Wagner operáról írok, amit szeretek, mert amúgy Wagner kicsit SOK(K) nekem.
De A bolygó hollandit szeretem, talán a misztikus témája vonz engem is, mint Wagnert annó...
Érdekes, hogy igazából nem is tekintik operának.
Először jöjjön a borzongató misztikus történetről egy ismertető:
https://www.youtube.com/watch?v=gvB12VSWi1Y
A Bolygó Hollandi Története - Történelem & Mitológia

Akkor most nesze neked harangszó:
https://www.youtube.com/watch?v=UMkS3W1_U7k
Debrecen, Református Nagytemplom harangjai

Ez az egész harangosdi onnan jutott az eszembe, hogy itt ezen a településen, ahol most élek, NINCS déli harangszó, legalábbis itt nem hallani egyet sem, pedig állítólag több templom is van, s tudtommal a katolikusokban KÖTELEZŐ PÁPAI ELŐÍRÁS a déli harangszó. Nem tudom elhinni, hogy ekkora városban nincs katolikus templom!

Ugyanis megtudtam, hogy pl. a reformátusok templomaiban csak akkor van déli harangszó, ha a gyülekezet megszavazza. Ezek szerint a debreceniek megszavazták, de kérdés, MIKOR?...

Hát remélhetőleg nem a könyökükön jönnek már ki, mert ugyebár az süket!😛 

Nem rossz, bár választhattak vola valami harangon jobban hangzó zenéket. Remélhetőleg a környék lakásainak erősen hangszigetelt ablakaik vannak...

Kommentár nélkül:
https://www.youtube.com/watch?v=mIMdtw1nUdg
Kecskemét Városháza harangjáték

Kecskemét Városházának homlokzatán 37 db. kisharang van elhelyezve, melyeket belülről üt meg egy kongató.

A harangjáték reggel 7 és este 8 óra között Kodály Zoltán: Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját dallamát játssza.
+ 12 órakor Kodály Zoltán: Háry János - Bécsi harangjáték Kodály Zoltán: Háry János - Toborzó Erkel Ferenc: Hunyadi László opera - Palotás
+ 18 órakor Georg Friedrich Händel: Vízizene Ludwig Van Beethoven: Örömóda Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola
+ 20 órakor Lement a nap Csillagok, csillagok Erdő mellett estvéledtem

https://www.youtube.com/watch?v=VnHpmhK7qRk

A Krisztus című oratórium Liszt Ferenc legnagyobb szabású és egyik legjelentősebb műve. Komponálására rendkívül hosszú időt fordított: a munkát 1855-ben kezdte, az utolsó részekkel pedig 1867-ben végzett. A hatalmas mű három tételből áll: Karácsonyi oratórium, Vízkereszt után, Szenvedés és feltámadás. Az oratórium nyomtatásban 1872-ben jelent meg Schuberthnél, műjegyzékszáma S.3.

Az oratóriumban – akárcsak a Szent Erzsébetben és a Via crucisban – nincs testo, mesélő, de még a szereplők sem lépnek elő a maguk közvetlenségében, legfeljebb pillanatokra (A csoda, Szomorú az én lelkem). A szövegbe semmi nem egyházi szöveget nem tett bele, mert fontosabbnak tartotta a krisztusi tanítás lényegét, mint életének és halálának történetét.^[9] Hamburger Klára szerint: „A kompozíció … korántsem steril, hanem ízig-vérig vallomásos erejű programzene, még állóképeiben is az. A Krisztus-oratórium Liszt római alkotóperiódusának legnagyobb szabású, legtipikusabb és legjelentősebb műve. Itt már kivirult az az »átmeneti« stílus, amely az Erzsébet-legenda táján bontakozott ki. Magasrendű művészi példatára annak, hogyan ment végbe – a legkülönfélébb elemek időleges szimbiózisával – az átalakulás a weimari nagyromantikus és a kései Liszt aszkétikussá sűrűsödött zenei nyelve között.”^[10] Alan Walker véleménye a műről: „Három óra alatt az oratórium egy évszázadnyi utat jár be a harmóniai fejlődés terén. Pasztorálisan egyszerű zenével indít, s profetikus zenével zár. S nem túlzás »próféciáról« beszélni a Krisztus oratórium vége felé hallható egyes szakaszok kapcsán, amelyekhez hasonló zene a modern időkig nem született.”^{1] wikipédia}