1. Hír

...A dühös emberek: szülők, diákok, és tanárok.

És akire dühösek: Esztergom polgármestere. Még tojással is megdobálták.

De nézzük: hogyan kezdődött a háború!

Tönkő Rita, az Iskolaszék tagja: „Az egész probléma ott kezdődött, hogy az iskolának el kellett költöznie. Az épületet vissza kellett adni az eredeti tulajdonosnak. Ez már egy tíz éves dolog, de az utolsó pillanatokig az önkormányzat nem tudott találni az iskolának megfelelő helyet."

A Szent István Gimnázium júniusig, egy egyházi iskola első emeletén volt. A többi között például színpadból átalakított teremben tanultak. De az emeletet visszakapta az egyház. A 380 diáknak költöznie kellett. A tanév vége felé született meg a megoldás, hogy egy évek óta üresen álló épületet újítanak fel a kertvárosban gimnáziumnak. A munkák azonban csak júliusban kezdődtek, mert az önkormányzat szerint elhúzódott az engedélyezési eljárás, és az iskola még mindig nincs teljesen kész. A tanévnyitó osztályfőnöki órákat például a város egyik terén tartották. A tanítás egy hetet késett.

Pekárovics László, szülő: „Egy újságcikk váltotta ki a botrányt, amely a 24 óra című újságban jelent meg, amely kedvezőtlen színben tüntette fel a városvezetést, és hányattatott sorsúnak nevezte a gimnáziumot.” Ezután a cikk után a polgármester javaslatára leváltotta a képviselőtestület az igazgató-helyettest. Az újságcikket egyébként az igazgató-helyettes férje írta. Majd a polgármester közölte: kezdeményezi, hogy távozzon az igazgató is. Ekkor kezdődött a háború.

A diákok és a szülők elkeseredett harcot vívnak:

Szabóné Mayer Emese, szülő: „Ez személyes bosszúhadjárat szerintem az igazgató úr ellen."

Pekárovics László: "Beszéljünk tisztán, Esztergomban diktatúra van. A polgármester és a polgármester mellett kiálló képviselőtestület dönt mindenről, semmiféle demokrácia nem létezik. Bárki, aki ennek ellentmond, annak távoznia kell. Ezt megmondta a polgármester úr is, akinek nem tetszik, el lehet költözni.”

Ez az egyik szülő véleménye, szembesíteni nem tudtuk senkivel, mert a polgármester nem állt szóba velünk.

Mindenesetre a tanárok sajtótájékoztatót tartottak, nyílt levelet írtak, melyben kérték az önkormányzatot: ne váltsa le az igazgatót. A diákok pedig petíciót adtak át a polgármesternek. Sírás lett a vége.

Verner Fruzsina, diák: „Mi megkérdeztük, hogy miért szeretné leváltani az igazgatót, és azt mondta, hogy azért, mert nem a fenntartó érdekeit képviselte az iskolában. Természetesen mi megkérdeztük, hogy nem a tanárok, diákok érdekeit kéne képviselni, azt mondta, hogy ez csak másodlagos. Kértük, hogy ne váltsa le az igazgatót. Azt mondta, mindegy, hogy mit csinálunk, ha sírunk, ha nem, az igazgató le lesz váltva.”

Mire a lányok átadták a petíciót, néhány szülő és tanár is megérkezett a polgármesteri hivatalba, meg egy rendőrautó is. Bent a folyosón pedig dúlt a háború.

Az egyik szülő tojással is megdobta a polgármestert, de csak a kezében tartott borítékot találta el.

Pekárovics László: „Kíváncsi voltam, hogy ha a tojásdobáló oldal kap tojást, hogy reagál rá. Nagyon rosszul. Úgyhogy én, miután a rendőrségről elengedtek, megtudtam, hogy az ügyészségi nyomozóhivatal fog ellenem eljárást lefolytatni súlyos testi sértés vádjával. Úgyhogy valószínűleg én leszek az első tojásdobáló az országban, aki meg is kapja a büntetését.”

Meggyes Tamás, polgármester: „Ahogy Önök kiabálnak velem, az ugyanolyan méltánytalanság, mintha én bemennék az órára, ha én a tanárok munkájába beleszólnék.”

Ezután kezdődött el a testületi ülés, amelyen döntöttek az igazgató sorsáról. A szülőket nem engedték be. Volt olyan önkormányzati képviselő, aki ezt szóvá is tette.

A polgármester hajthatatlan:

Meggyes Tamás: „Nem véleményelmondás volt, hanem ízléstelen, tűrhetetlen viselkedés, amelybe gyerekeket is bevontak a pedagógusok, a felelőtlen pedagógusok, és a felelőtlen igazgató”

Képviselő: „Ne büntessünk már kollektíven polgármester úr! A város egyik legelitebb társaságáról van szó. "

Meggyes Tamás: „Ezek után nem kétségbe vonom, hanem határozottan cáfolom. Nem elit polgári társaság. Tisztességes emberek így nem viselkednek. Olyan módon káromkodtak, hurrogtak tanárok, hogy messze közük nincsen, nemhogy az elit polgár megnevezéshez, hanem jó néhány olyan kategóriához, ami egy középiskolai tanártól elvárható.”

Meggyes Tamás: „Demagógia, amit mondani tetszik, mert senkinek az egzisztenciáját semmi nem fenyegette. Egy igazgatóváltás hol fenyegeti egy matematika tanár egzisztenciáját? Azt gondolom, hogy ezek után tényleg nincs más döntés, mint amit én javasolok. Azaz az igazgatói megbízatás visszavonása.”

A szülők, a tanárok és a diákok kint várták meg a döntést. Rendőröket is kirendeltek melléjük. Bent pedig meghallgatták az igazgatót. Akinek a polgármester nem engedte meg, hogy nyilatkozzon stábunknak. De az ülést rögzítette az esztergomi televízió.

Igazgató: „Megkaptam azokat a vádakat, amelyek engem illettek: fenntartói érdekek sértése, polgármester személyes jogainak a sértése, sorolhatnám. Soha semmikor nem tettem olyat, amikor akár a testület, akár a polgármester érdekeit sértettem volna, soha nem, még most sem. Talán túl sokáig álltam Önök mellett, és hamarabb kellett volna lépnem. Önök azt nyilatkozták, hogy nem értesítettem a szülőket idejében bizonyos dolgokról. 2007 áprilisáig senki nem tudta, hogy a Szent István hol lesz, írásbeli értesítést erről nem kaptunk. Próbálják felmérni a szülők és a diákok körében, hogy milyen az elfogadottságom. És ha közeledik a 100 százalékhoz, akkor gondolkodjanak el azon, hogy milyen vezető vagyok. Azoktól a képviselő uraktól, akik most fognak szavazni, tőlük azt kérem, hogy tudjanak az én szemembe nézni, ha találkozunk az utcán, és tudjanak tükörbe nézni otthon.”

Megszületett a végleges döntés::

Meggyes Tamás: Igazgató úr! Ön ma tudott a szemembe nézni a gyerekek feje fölött, és erősen mosolygott. Én ott állok tojással megdobálva, lehurrogva, akkor Ön mosolygott a gyerekek feje felett, és így nézett a szemembe. Azt gondolom, hogy Ön gondolkodjon el azon, hogy ezt vajon jó szívvel megtehette-e. Ne tessék azt gondolni, hogy Ön ezek után, mert nagy volt a felzúdulás, igazgató maradhat.

Éppen ellenkezőleg. Az önkormányzat körülbelül 400 millió forintot áldozott arra, hogy egy 1 milliárdért felújított épületbe költözhessenek. Ezért dolgozik mindenki minden erejével. Ehhez képest egy hisztéria van. Egy közösség vezetőjének az a dolga, hogy a kellő bizalommal töltse fel a körülötte levőket. Úgynevezett kincstári optimizmust kell sugároznia akkor is, ha egyéként vannak emberi kételyei, és éjszaka felébred arra, hogy hogy kell ezt a problémát megoldani. Nem ez történt az elmúlt időszakban, nem ezt tette Ön, és a tantestület sem ezen az úton járt. Honnét veszik azt az elbizakodottságot, hogy ennyire maguk mögé akarnak utasítani mindenkit. És egyébként mi az iskolát ténylég sokra értékeljük, az egyik legfontosabb intézményünknek tekintjük, és ezért olyan extra áldozatokat vállalunk, amit másért nem. És cserébe ilyen hiszterizált hangulat alakult ki. Kit tegyek ezért felelőssé drága igazgató úr?”

A Fideszes többségű képviselőtestület végül szavazott: név szerint.

Meggyes Tamás: „12 igen, 11 nem ellenében a testület elfogadta. Igazgató úr! Az Ön megbízatása 2008. január 31-ig tart. Tehát nem azonnali kirúgásról, hanem tisztességes felmentésről van szó.”

A szülők, diákok, tanárok ezután sem adták fel. A háborút folytatják: a hétvégén például, tüntetést szerveztek. Hogy demonstrálják: 380 gimnazista, volt diákok, szülők, és tanárok a jelenlegi igazgatót szeretik. Abban bíznak: lesznek olyan képviselők, akik meggondolják magukat, és újratárgyalják az igazgató ügyét. Az is lehet, hogy már nem csak az igazgatóért folyik a háború, de az biztos, hogy Meggyes Tamás polgármester ellen.