<p>Csütörtökön este 6 órakor került sor az Esztergom és környéke kincsei helytörténeti ismeretterjesztő sorozat 40. előadására a Szent Adalbert Központban, amely során Dr. Négyesi Lajos hadtörténész tartott előadást Esztergom 1595. évi ostromáról a források és a terepkutatások tükrében. Az est során közreműködött Pálmai Árpád karnagy és egyházzenész, aki Balassa Bálint dalai mellett a híres török Estergon Kalesi című katonadalt is előadta.</p>
Hoefnagel mester metszete Esztergomról (1595)
Négyesi Lajos bevezetőjében elmondta, hogy előadása első felében korabeli források – így például Istvánffy Miklós történeti munkája – alapján elsősorban a színfalak mögé szeretne betekintést nyújtani néhány érdekesebb momentum felvillantásával, hiszen az ostrom története közismert, és több jeles szerző is feldolgozta már.
Röviden ismertette az ostromlók és ostromlottak létszámát, ami alapján a hallgatóság megtudhatta, hogy a császári hadvezér, Karl Mansfeld parancsnoksága alatt Esztergom alá érkezett mintegy 40.000 fős sereggel szemben a várat mindössze 2300 török katona tartotta Kara Ali bég vezetésével, akikhez még további 400-700 főnyi felfegyverkezett helybeli lakos csatlakozott. A később erősítésként beérkező 15-16.000 fős török felmentő sereggel együtt közel 60.000 katona küzdött Esztergom váráért 1595-ben. Nemzetiségi szempontból egyik sereg sem volt homogénnek tekinthető. A keresztény oldal többek között vallon, spanyol, itáliai és magyar csapatokból állt, míg a másik oldalon a törökökön kívül jelentős számban képviselték magukat balkáni szlávok (bosnyákok) is.
Részint nyelvi okai (is) voltak annak, hogy a magyar csapatoknak külön vezére volt Pálffy Miklós személyében. Négyesi előadásában rámutatott a hadvezetés nehézségeire és arra is, hogy milyen könnyen szertefoszolhat egy-egy hosszan előkészített hadmozdulat is. Egyik konkrét példaként a július 11-ei rohamot idézte. Közel kéthétnyi ostrom után rohamérett lett a Víziváros fala. A támadásra vallonokat jelöltek ki. A meginduló rohamoszlopot azonban kisebb-nagyobb hajdú csapatok zavarták meg, akik borgőzös állapotukban szintén csatlakozni akartak a rohamhoz. A törökökéhez hasonló öltözetet viselő, és a vallonok számára ugyanúgy érthetetlenül beszélő és kiabáló hajdúkat a rohamoszlop kitörő törököknek nézte, aminek következtében a rend hamarosan felbomlott, és néhány pillanat alatt semmivé lett a hosszan előkészített roham. Ugyanakkor az előadó hozzátette, hogy a magas borfogyasztás mögött nem valami alkoholizmust kell keresni, hanem annak többnyire a rossz minőségű ivóvíz volt az oka. Azt is meg kell említeni, hogy a korabeli borok alkoholtartalma sokkal alacsonyabb volt, mint a mai boroké. Az alkoholfogyasztás tekintetében kivételnek számított Mansfeld, aki csak tejet, gyümölcslevet és forrásvizet fogyasztott, továbbá többször próbálta meg leszoktatni Pálffyt is az alkoholról.
Hasonló problémák azonban a török seregben is előfordultak, annak ellenére, hogy az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást. Kjátib Cselebi török történetíró például feljegyezte, hogy augusztus 4-én a döntő csata napján a támadási parancsot kiadó Szinánpasazáde Mehmed teljesen részeg volt, és csak annyit tudott mondani, hogy induljanak.
Istvánffy nyomán Négyesi megemlítette, hogy az ostromló seregek Esztergomnál alkalmaztak először petárdát, amely jelen esetben inkább faágyút, mintsem petárdát jelent. Ebből a szempontból a petárda magyar terminológiája problémás, hiszen nem tesz különbséget a faágyú és a bronztestű petárda között. Érdekességként az előadó megjegyezte, hogy a faágyúk alkalmazásával a híres amerikai szórakoztató ismeretterjesztő sorozat, az Állítólag (Mythbusters) is foglalkozott.
A híres faágyú működés közben
Előadásának második felében Négyesi a terepbejárások során szerzett tapasztalatait összegezte. Ismertette Claudio Cogorano metszetét, amelyen több objektum is jól beazonosítható. Az esztergomi erődítményeket ábrázoló tollrajzon jól kivehető a várostól keletre kiépített sáncrendszer, amelynek északi lezárása volt a Szent János erőd (Forte di santo Giovanni). Ezt a legtöbb kutató általában a Sípoló-heggyel azonosítja, azonban Négyesi szerint sokkal inkább valószínű, hogy a Szent János erőd a Vaskapuban épült ki. Mindezzel nem vitatja a Sípoló-hegyen kiépült sáncok török kori eredetét, hanem nézete szerint azok inkább csak egy részét képezték a sáncrendszernek.
Cogorano hadmérnök metszete Esztergomról és Párkányról (Forrás: Zolnay László: A középkori Esztergom. Budapest, 1983. 135. o.)
Négyesi Lajos hadtörténész előadását a terepbejárások során készített felvételeivel tette élvezetesebbé. Mint egykori hivatásos katona, az előadó nem csak a történetírók szemszögéből mutatta be az ostrom eseményeit és az ahhoz kapcsolódó erődítéseket, hanem azokat katonai szempontból is értékelte. A megjelent hallgatóság ezáltal egy újabb oldaláról ismerhette meg Esztergom 1595. évi ostromát.
A Laskai Osvát Antikvárium által szervezett helytörténeti előadássorozat következő előadója Horváth István, a Duna Múzeum történész-muzeológusa lesz, aki november 15-én 18 órakor a dualizmus kori Esztergom fürdő- és úszókultúráját fogja ismertetni.
Miklós Tamás
