<p>Csütörtökön este 6 órakor került sor az Esztergom és környéke kincsei helytörténeti ismeretterjesztő sorozat 40. előadására a Szent Adalbert Központban, amely során Dr. Négyesi Lajos hadtörténész tartott előadást Esztergom 1595. évi ostromáról a források és a terepkutatások tükrében. Az est során közreműködött Pálmai Árpád karnagy és egyházzenész, aki Balassa Bálint dalai mellett a híres török Estergon Kalesi című katonadalt is előadta.</p>
<p style="text-align: center;"><em>Hoefnagel mester metszete Esztergomról (1595)</em></p>
<p style="text-align: justify;">Négyesi Lajos bevezetőjében elmondta, hogy előadása első felében korabeli források – így például Istvánffy Miklós történeti munkája – alapján elsősorban a színfalak mögé szeretne betekintést nyújtani néhány érdekesebb momentum felvillantásával, hiszen az ostrom története közismert, és több jeles szerző is feldolgozta már.</p>
<p style="text-align: justify;">Röviden ismertette az ostromlók és ostromlottak létszámát, ami alapján a hallgatóság megtudhatta, hogy a császári hadvezér, Karl Mansfeld parancsnoksága alatt Esztergom alá érkezett mintegy 40.000 fős sereggel szemben a várat mindössze 2300 török katona tartotta Kara Ali bég vezetésével, akikhez még további 400-700 főnyi felfegyverkezett helybeli lakos csatlakozott. A később erősítésként beérkező 15-16.000 fős török felmentő sereggel együtt közel 60.000 katona küzdött Esztergom váráért 1595-ben. Nemzetiségi szempontból egyik sereg sem volt homogénnek tekinthető. A keresztény oldal többek között vallon, spanyol, itáliai és magyar csapatokból állt, míg a másik oldalon a törökökön kívül jelentős számban képviselték magukat balkáni szlávok (bosnyákok) is.</p>
<p style="text-align: justify;">Részint nyelvi okai (is) voltak annak, hogy a magyar csapatoknak külön vezére volt Pálffy Miklós személyében. Négyesi előadásában rámutatott a hadvezetés nehézségeire és arra is, hogy milyen könnyen szertefoszolhat egy-egy hosszan előkészített hadmozdulat is. Egyik konkrét példaként a július 11-ei rohamot idézte. Közel kéthétnyi ostrom után rohamérett lett a Víziváros fala. A támadásra vallonokat jelöltek ki. A meginduló rohamoszlopot azonban kisebb-nagyobb hajdú csapatok zavarták meg, akik borgőzös állapotukban szintén csatlakozni akartak a rohamhoz. A törökökéhez hasonló öltözetet viselő, és a vallonok számára ugyanúgy érthetetlenül beszélő és kiabáló hajdúkat a rohamoszlop kitörő törököknek nézte, aminek következtében a rend hamarosan felbomlott, és néhány pillanat alatt semmivé lett a hosszan előkészített roham. Ugyanakkor az előadó hozzátette, hogy a magas borfogyasztás mögött nem valami alkoholizmust kell keresni, hanem annak többnyire a rossz minőségű ivóvíz volt az oka. Azt is meg kell említeni, hogy a korabeli borok alkoholtartalma sokkal alacsonyabb volt, mint a mai boroké. Az alkoholfogyasztás tekintetében kivételnek számított Mansfeld, aki csak tejet, gyümölcslevet és forrásvizet fogyasztott, továbbá többször próbálta meg leszoktatni Pálffyt is az alkoholról.</p>
<p style="text-align: justify;">Hasonló problémák azonban a török seregben is előfordultak, annak ellenére, hogy az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást. Kjátib Cselebi török történetíró például feljegyezte, hogy augusztus 4-én a döntő csata napján a támadási parancsot kiadó Szinánpasazáde Mehmed teljesen részeg volt, és csak annyit tudott mondani, hogy induljanak.</p>
<p style="text-align: justify;">Istvánffy nyomán Négyesi megemlítette, hogy az ostromló seregek Esztergomnál alkalmaztak először petárdát, amely jelen esetben inkább faágyút, mintsem petárdát jelent. Ebből a szempontból a petárda magyar terminológiája problémás, hiszen nem tesz különbséget a faágyú és a bronztestű petárda között. Érdekességként az előadó megjegyezte, hogy a faágyúk alkalmazásával a híres amerikai szórakoztató ismeretterjesztő sorozat, az Állítólag (Mythbusters) is foglalkozott. </p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/AJgYtt99V5s" width="560" height="315" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><em>A híres faágyú működés közben</em></p>
<p style="text-align: justify;">Előadásának második felében Négyesi a terepbejárások során szerzett tapasztalatait összegezte. Ismertette Claudio Cogorano metszetét, amelyen több objektum is jól beazonosítható. Az esztergomi erődítményeket ábrázoló tollrajzon jól kivehető a várostól keletre kiépített sáncrendszer, amelynek északi lezárása volt a Szent János erőd (Forte di santo Giovanni). Ezt a legtöbb kutató általában a Sípoló-heggyel azonosítja, azonban Négyesi szerint sokkal inkább valószínű, hogy a Szent János erőd a Vaskapuban épült ki. Mindezzel nem vitatja a Sípoló-hegyen kiépült sáncok török kori eredetét, hanem nézete szerint azok inkább csak egy részét képezték a sáncrendszernek.</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.szeretgom.hu/static/28639_b.jpg#" data-gallery="gallery" data-toggle="lightbox"><img class="img-responsive" src="https://www.szeretgom.hu/static/28639_s.jpg" alt="" /></a></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Cogorano hadmérnök metszete Esztergomról és Párkányról (Forrás: Zolnay László: A középkori Esztergom. Budapest, 1983. 135. o.)</em></p>
<p style="text-align: justify;">Négyesi Lajos hadtörténész előadását a terepbejárások során készített felvételeivel tette élvezetesebbé. Mint egykori hivatásos katona, az előadó nem csak a történetírók szemszögéből mutatta be az ostrom eseményeit és az ahhoz kapcsolódó erődítéseket, hanem azokat katonai szempontból is értékelte. A megjelent hallgatóság ezáltal egy újabb oldaláról ismerhette meg Esztergom 1595. évi ostromát.</p>
<p style="text-align: justify;">A Laskai Osvát Antikvárium által szervezett helytörténeti előadássorozat következő előadója Horváth István, a Duna Múzeum történész-muzeológusa lesz, aki november 15-én 18 órakor a dualizmus kori Esztergom fürdő- és úszókultúráját fogja ismertetni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em>Miklós Tamás</em></p>
