1. Hír

Az angliai Stoke-on-Trent-ben, a Sir Stanley Matthews Sport Centre Staffordshire University sportcsarnokában rendezte meg 2016 június 6-12 között a British Powerlifting Union a WPC Európa-bajnokságot, amelyen Fonyódi György esztergomi testnevelő tanár fekvenyomásban M7 kategóriában Európa-bajnok lett. 

„Ezt az angliai aranyat, angliai díjat egy angol állampolgárnak ajánlom és ajándékozom barátsággal egy gyermekkori  „nagy kalandunk”  emlékére. 60 éves ez a kis történet, - egyidős a Honvágydal-lal és  ’56-al -  amit, ha most nem mondok el, akkor talán örökre elvész. 1956 november 20.-án egy 14 éves kis vagány pesti srác és egy 13 éves esztergomi srác elindult Esztergomból, hogy új hazát keressen, új életet kezdjen az álmok országában, Amerikában.

Ezen a napon még négyen indultak Esztergomból 15-16 évesek, ők is a Dobozi utcából. A Nickelsdorfi táborból  érkezett az első üzenet a Szabad Európa Rádió hangján a szülőknek, barátoknak, ami így szólt

„Rogesz és Fonyesz üzen Esztergomba, szerencsésen megérkeztünk, jól vagyunk, indulunk tovább nyugat felé.” Az Eisenstadti láger és Wimpassing után a kisebbik konoksága miatt elvált egymástól a két kis barát. A kisebbik lelépett és már egyedül üzent az otthoniaknak,  „Fonyódi György üzen Esztergomba, indulok tovább Amerikába.”

 De még meg sem száradt a kis fehér cédulán az üzenet, amit leadott a Szabad Európa Rádiónak, amikor sorsfordító dolog történt! A közelben megszólalt egy wurlitzer, megszólalt egy dal,  a Honvágydal.

 „Oly távol, messze van hazám, csak még egyszer láthatnám….” Dean Martin amerikai énekes énekelte először ezt a csodálatos szerelmes dallamot, amire Gommermann István  az  ’56-os forradalom napjaiban egy  még csodálatosabb,  szívfacsaró dalszöveget írt, amit Boros Ida énekelt először. Akkor naponta sokszor  hallhattuk a rádióban.

A Honvágydal az emigráns sors jelképévé vált később.

Még a feléig sem ért el a tű a lemezen, a kisebbik srác már döntött és indult.  „ Merre van Magyarország?”, volt az, amit olyan sokszor kellett megkérdezni az egy hetes visszaúton, amit főleg gyalog tett meg.

 Hiába volt kemény a 13 éves kis kamasz, ezt az érzést már nem tudta legyőzni. A 14 éves okos, kőkemény fiú már nem tért vissza, Ő megtalálta az új hazát. Amikor  ’56 –ban átlépték a szöges drótos határt, ott álltak  szabad földön, egy furcsa érzéssel, akkor  kezet fogtak és megölelték egymást, most ugyanez történt …Angliában… 60 év után… „ - nyilatkozta Fonyódi György a verseny után.