1. Hír

A József Attila iskola 4.C osztálya az idén nyugdíjba menő kedves osztályfőnök, Folyami Sándorné, Zsuzsa néni négyéves munkáját és gondoskodását köszöni meg az akcióval.

A szülők levele a szeretett osztályfőnökhöz:

Minden évben eljön a június, amikor osztályok százai, kisiskolás diákok ezrei mondanak búcsút szeretett tanítójuknak, és menetelnek tovább az úton. Minden évben akadnak könnyes szemek a búcsúzók és búcsúztatók sorában is, mert titkon minden gyermek, szülő, tanító tudja, milyen fontos is volt ez a négy év, mennyire sokat jelent az emberré válás zegzugos útvesztőjében.

Minden évben van ilyen, de ez most mégis más. Zsuzsa néni nemcsak egy osztálytól búcsúzik, de a katedrától is, nem egy munkahelytől, hanem egy hivatásnak int búcsút. Egy hivatástól, mely évtizedeken át kitöltötte életét, minden egyes nap vállalva azt a kimondhatatlan felelősséget, amivel a felnövekvő nemzedék oktatása, nevelése jár. 

Szülőként tudtuk, hogy gyermekünk jó kezekben van. Csak rá kellett néznünk, ahogy lehajolt a gyerekekhez: törődés volt minden mozdulata, okító volt minden szava. Lelke mélyéből, egész lényével a rábízott gyermekek jövőjét tartotta szem előtt. Hány meg hány felnőtt emlékszik vissza hálával ezekre az évekre, miközben éppen épületet, gépet tervez egy íróasztal mellett vagy emberéletet ment egy műtőben. Hány meg hány szülő emlékszi vissza hálával arra az emberre, aki megszeretette gyermekével a számok és betűk varázslatos világát. Ő, a nagybetűs TANÍTÓ NÉNI, több generáció nevelője.

Az általa oly szeretett matematika nyelvén kifejezve is döbbenetes lehet a visszatekintés, hiszen hány kijavított füzetet, hány tantestületi értekezletet, hány letörölt könnyet, hány mosolygó, örömteli gyermekarcot jegyez a negyven év statisztikája?

Óriási számok! 

Negyven évnyitó, negyven évzáró, negyven ballagás, 7400 tanítási nap, 37 000 tanítási óra… Éveken át vetette a magot, reménykedve, talán kikel, ha későn is, de megfogan! Végigfutotta ezt a pályát, végigjárta annak minden útvesztőjét, megízlelte minden édességét és keserűségét. Ahogy Abraham Lincoln fogalmazta meg: "A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben”.

Zsuzsa néni most elégedetten dőlhet hátra és elmondhatja, rengeteg élet volt éveiben, és mindegyikhez hozzá tudott tenni valami értékeset, valamit, ami fontos volt, hogy ezek az életek ne csak felnőttekké, de EMBEREKKÉ váljanak.

Drága Zsuzsa néni!

Nyugdíjba vonulása alkalmából szeretettel köszöntjük.

Köszönjük az együtt töltött éveket és reméljük, gyermekeink ügyesen kamatoztatják azt, amit ebben a négy évben Öntől kaptak. Hisszük, hogy négy éves nevelő munkájának köszönhetően olyan felnőtté válik, aki csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén, nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, hogy mi lesz holnap, és szabadon örül mindennek.

További jó egészséget kívánunk!