A szúnyoglárvák és a kifejlett szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna. Az alábbi írásból kiderül, hogy miért is.
Ha az alkalmazott vegyi anyagok egyáltalán nem szelektívek, azaz nem csak a szúnyogokra, de az összes rovarra (például a beporzást végző méhekre, poszméhekre, lepkékre és más ízeltlábúakra), és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, így gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak!
A beporzást végző – és a kutatások szerint egyébként is komoly bajban lévő – beporzók eltűnésével járó emberre nézve tragikus következményeket talán nem kell részletezni. Ennek jelei egyébként már sok fejlett országban kézzelfoghatók (szó szerint, ugyanis Kína egyes részein már kézzel porozzák be a gyümölcsfákat). A táplálékpiramis alján álló rovarok eltűnése ugyanakkor olyan ökológiai lavinát indíthat el, amelynek a kimenetelét fel sem tudjuk mérni. Egy példa: Indiában összeomlott a keselyűk állománya egy, a szarvasmarháknál alkalmazott állatorvosi kenőcs miatt. Emiatt most évente több mint harmincezren halnak meg veszettség miatt, ugyanis a keselyűk helyett most a kóbor kutyák takarítják el a dögöket, amelyek száma a keselyűk számának csökkenésével megsokszorozódott. A rendszer egy elemének eltűnése olyan eredményt hozhat, amelyre nem vagyunk felkészülve, és amely közvetlenül, vagy áttételesen a helyi társadalmat és gazdaságot is jelentős mértékben befolyásolhatja. Ki vállalja a felelősséget, ha ez bekövetkezik?
A közvetett hatások mellett talán ennél is fontosabb, hogy a szúnyogirtás jelenlegi, kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlata közvetlen és súlyos egészségkárosodást is okozhat. A ma forgalomban lévő, szúnyogirtásra használt vegyi anyagokról sorra derül ki, hogy hosszú távon az emberekre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak.
A szúnyoggyérítés koordinálása, szervezése, lebonyolítása jelenleg a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata.
A felhasznált anyag a deltametrin általános rovarölő szer, amely megtalálható a szakértők méhgyilkos anyagokat felsoroló listáján.
A gyérítés központi forrásból, országosan történik.
Az idegmérgekkel történő irtás kulcsa, hogy a hatóanyagot köd finomságúra porlasztott hordozóanyag segítségével lehessen kijuttatni. A módszer hatásfoka rendkívül alacsony, ugyanakkor költséges és nagy környezeti és egészségügyi kockázattal jár. A légi permetezéssel kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve a repülő rovarokra (nem csak szúnyogokra) hat, mert csak így tud érintkezni a rovar testével, ahonnan a légzőrendszeren át jut a testbe. A módszer a nem repülő, a levelek fonákán rejtőzködő rovarokra (szúnyogokra) hatástalan. A vízbe, illetve az emberek, háziállatok légzőszervébe kerülve viszont környezetés természetvédelmi, illetve egészségügyi problémákat okozhat.
Légi permetezés esetén szórófejekkel érik el a vízben oldott hatóanyag porlasztását, a talajról viszont melegködöt képeznek. Ebben az esetben a rovarölő szer hordozóanyaga a közelmúltig a nyers gázolaj – azaz egy bizonyítottan rákkeltő anyag – volt, amiből hektáronként 10 liternyi (!) jutott a környezetbe! A gázolaj helyett napjainkban paraffinbázisú fehérolaj használatos. A vízszintes irányban mozgó mérgező köd akár 40 percig is a területen lebeghet és teljesen átöblíti a térséget, így a növényzetben megbúvó, tehát az éppen nem repülő rovarokra is hat – válogatás nélkül. A levelek fonákán is ható melegködös gyérítés kapcsán egy MTA vizsgálat kimutatta, hogy az elhullott rovarok között a célcsoportot jelentő szúnyogok aránya 0,1% (azaz minden ezredik rovar) volt csak! Vagyis e módszer (költség)hatékonysága is erősen megkérdőjelezhető, amellett, hogy talán még nagyobb kockázatokat rejt magában, mint az előző módszer.
Természetesen a városvezetés szempontjából a jelenlegi a legkényelmesebb helyzet: nem kell szervezni, nem kell fizetni érte és az esetlegesen felmerülő problémák miatt is lehet másra mutogatni.
Azonban nem szabadna megfeledkeznünk róla, hogy mi vagyunk azok, akik itt élünk, mi vagyunk azok, akik amellett, hogy hagyják a környezetük pusztítását, még saját magunkat is megmérgezik. Ki az Önök közül, aki nyugodt szívvel permetezne a saját kertjében ezekkel a szúnyogirtásra használt vegyi anyagokkal? Vagy játszana a gyermekével egy olyan területen, amelyen permetezés volt?
A gyérítés nem kötelező, a település polgármesteri hivatala bármikor lemondhatja, hiszen a szúnyogok elleni védekezésre számos alternatív megoldás létezik (pl. a szegedi NO MOSQUITO KFT. - http://szunyogok.hu/ ), amelyek ráadásul szelektívek és csak a szúnyogokra hatnak. De a legjobb, ha segítünk a természetnek a kérdés megoldásában, és mesterséges fészkekkel, odúkkal, megfelelő területkezeléssel (nem a fészkelési időben végzett közmunkaprogrammal!) és egyéb módon segítjük a szúnyogirtásban természetes „szövetségeseinket”: a fecskéket, más énekesmadarakat, denevéreket, kétéltűeket és szitakötőket.
szintén erről:
http://divany.hu/kolyok/2016/07/04/figyelemzavart_okozhat_a_kemiai_szunyogirtas_a_gyerekeknel/