<p>Az lenne az ideális, ha nem kellene beleszólnunk abba, hogyan irányítják a várost. Nem is szólna senki, ha mindenki közmegelegédésére történnének a dolgok. Tudjuk, hogy nem könnyű feladat irányítani, de tudjuk, hogy egy bizonyos értékrendet és nívót kutya kötelessége mindenkinek szem előtt tartania.</p>
Tudjuk, mennyit dolgoznak, hány fogadóórát tartanak, hány embert meghallgatnak, milyen alaposan megfontolják döntéseiket, milyen felkészületek a képviselők. Én azonban úgy látom, hogy pl. az István kapcsán komoly hibákat követtek el - nem tudhatjuk, hogy tévedésből, a tisztánlátás hiánya miatt, vagy bármilyen megfontolásból szándékosan -, amelyek fölött nem hunyhatunk szemet. Ha engem minősít, hogy szót emelek emiatt, ám legyen. Aequum, iustum, salutare - ez a mottója az egyetemnek, ahol végeztem. Igyekszem mindig úgy cselekedni, hogy az jogos, igazságos, és célravezető legyen, hogy ne kelljen utólag szégyenkeznem magam miatt. Ezt elvárom másoktól is, egyénileg, testületileg is.
Itt senki sem hősködik. Senki sem hobbiból vagy szórakozásból áldozza közügyekre a szabadidejét. Egyetértek egy bizonyos Arisztotelésszel, aki szerint az ideális állam többek közt nem a türannisz rendszer vagy az oligarchia, hanem a középosztály uralma. A középosztályé, amely sem a despotizmusra, sem a meghunyászkodásra nem hajlik. Az ideális állam képét az ideális poliszéra vetítve azt mondhatom, hogy ha kell, heroikus küzdelem árán is, de rendet kell itt tenni.
Pilar