<p style="text-align: justify;">A hétvégén tartják a Szent György Havával kapcsolatos kétnapos rendezvényt, aminek apropóján érdemes felemlíteni azokat a régi hagyományokat és népszokásokat, amik ehhez az ünnephez kapcsolódnak.</p>
Az idei év rítusa során elégetésre kerülő sárkány
Tisovszki Zsuzsanna: Szentgyörgymezei népszokások (megjelent a Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 1987-es, 2. számában) című tanulmány sok érdekességet ír le a városrész lakóinak földműveléssel és vallással foglalkozó hiedelmeiről, szokásairól.
Megtudhatjuk például, hogy a Szent György naphoz fűződő országos szokással ellentétben az állatokat nem április 24-én hajtották ki, ugyanis ezen a napon búcsút tartottak. A búcsú reggelén "templomba mentek az emberek, volt szép mise, délután litánia. A templomnál búcsúsok, árusok mézeskalácsok és ringlispíl is volt"- olvasható a kötetben. A búcsú során egy májusfát is állítottak a templom elé.
A városrészben élők hitték, hogy ha Szent György napja előtt ágyneműt teregetnek ki, betegség lesz a családban, ahogyan azt is, hogy ha ezen a napon fognak egy gyíkot, és felvágják a torkát, azzal gyógyítani lehet a torokfájósokat. Népi megfigyelés volt, hogy ha a szőlő kifakadt Szent György napja előtt, akkor le kell rugdosni, mert nem fog megérni.
Másnap búzaszentelést tartottak, mely során mise után egy körmenet ment ki a legközelebb eső búzavetéshez zászlóval és hangos énekszóval. A pap megszentelte a mezőt, aztán minden égtáj felé fordulva megfüstölte a vetést. A jelenlévők szedtek pár szál búzát, miközben azt énekelték, hogy "Adj szép esőt, csendes felhőt, határunkban öntözd meg a mezőt". A szentelt búzából vittek a templomba is, hogy mindenki tudjon belőle vinni belőle az állatainak, hogy egészségesek legyenek tőle. Voltak, akik az imakönyvükben is megőrizték a szentelt búzát.
A hónap többi napján keresztjáró napokat tartottak, mely során az összes keresztet meglátogatva mondtak a hívők egy Miatyánkot.