<p>Rendhagyó kiállítással kezdődik a Főszékesegyházi Kincstár időszaki tárlatainak sora. E hétvégétől öt héten át Kakuk Tamás: A Jóreménység-fokától délre - Feljegyzések Bartolomeu Dias naplójából című kötetének versei válnak ugyanis olvashatóvá a Panorámateremben.</p>
Bartolomeu Dias szobra Londonban
Fotó: RedCoat\Wikipedia
A Főszékesegyházi Kincstár Panorámatermének idei első kiállítása rendhagyó bevezetése a 2016-os tervezett tárlatoknak. A kortárs magyar iparművészet alkotásait bemutató kiállítások mellett ezúttal Kakuk Tamás naplóversei válnak olvashatóvá az említett kiállítótér fehér falain. A Jóreménység-fokától délre - Feljegyzések Bartolomeu Dias naplójából című kötet széles spirituális spektrumot felölelő szikár mondattöredékei a lélek folyamatos mozgásáról számolnak be. Különös élmény lesz a keresés és küzdés fel-le hullámzó emlékezetét az esztergomi főtemplom mindig gyönyörű dunai panorámája fölött olvasni.
A kiállítás 2016. március 5-én, szombaton 16 órakor nyílik. A kiállítást megnyitja Szabó Ágnes művészettörténész. A megnyitót követően Szénási Zoltán irodalomtörténész beszélget a költővel.
A kiállítás megtekinthető: 2016. április 10-ig, minden nap 9-17 óráig.
A kötetről
A huszonnyolc éves Bartolomeu Dias 1487 nyarán kapott megbízást II. János portugál királytól, hogy a tengeren érje el Afrika déli fokát, és kutassa fel a pogányok földjén a kereszténység őrzőjének, János papnak legendás országát. A hajós három karavellával indult el, hogy eljusson Indiába, felfedező útja előtti élete ismeretlen, ezért a naplófeljegyzések eredetiségére sincs bizonyíték. A küldetés során Bartolomeu Dias hajóit a déli szélesség 29. fokánál a vihar kisodorta a tengerre. Tizenhárom napig száguldottak, így kerülték meg Afrika legmesszibb déli partját. A karavellák még ötszáz kilométert tettek meg keletre, de Indiába nem jutottak el. Bartolomeu Dias utolsó útján 1500 május 29-én az általa felfedezett Jóreménység-fokánál veszett a tengerbe. Ahogy egész életében, utolsó útján is János pap országát kereste.
Kakuk Tamás
Újságíróként, rádiós-, televíziós- weboldal szerkesztőként dolgozott, majd hivatali kommunikációval foglalkozott. Első verseit az Új Forrás és az Alföld mutatta be 1976-ban, műveit az Új Írás, a Kortárs és a Mozgó Világ is közölte. Tízéves folyamatos publikációt, antológiákban való megjelenést, huszonhét éves hallgatás követett. A Vigíliában és az Új Forrásban 2013-ban tűntek fel új versei, prózai írásai, azóta munkáinak helyet adott a Bárka, a Prae, a Librarius és a Műhely is. Első kötete, az Ahogy távolodik 2014-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek sorozatában. A mostani második, naplóverseinek gyűjteménye.