1. Hír

A cikkből választ kaphatnak az alábbi kérdésekre is:

• Mikor foglalták el először Esztergomot a szovjetek?
• Mi történt a Pilisszentlélek határában lezuhant repülőgépek pilótáival?
• Miért fújt riadót a rádió? Mit szórtak a szövetségesek a Dunába?
• Mivel akarták megmérgezni Esztergom és a környék lakosságát?
• Hogyan alakult a zsidóság sorsa városunkban?
• Mit mondott visszaemlékezéseiben az esztergomi rabbiról egy mauthauseni fogoly?
• Mit kért Serédi Jusztinián hercegprímás Hitlertől?

Korábban interjút készítettünk a szerzővel, Miklós Tamással is. A beharangozót ITT olvashatják el. Ezentúl pedig havi rendszerességgel jelentkezünk új helytörténeti sorozatunkkal, amelyben a második világháború esztergomi és környékbeli eseményeit tárjuk az olvasóközönség elé.

Kép: Rados Dávid magángyűjteménye

Esztergom súlyos harcesemények színtere volt a második világháború alatt. A szovjet csapatok 1944. december 26-án foglalták el először a várost, de ekkor – a dunai hidakat nem számítva – még nem keletkeztek nagyobb anyagi károk a városban.

Budapestet azonban még be sem kerítették a szovjet csapatok, amikor december 24-én Adolf Hitler úgy intézkedett, hogy a magyar fővárost minden áron fel kell menteni. Az erre irányuló Konrad hadművelet során 1945. január 6-án a német 711. gyaloghadosztály részei visszafoglalták Esztergomot. Miután a német csapatok Bicskénél nem tudtak Budapest irányában áttörni, Esztergomnál próbálkoztak ismét: a Duna mentén, és ezzel párhuzamosan a Pilis-hegységben. Bár egyik vállalkozás sem ért el jelentősebb sikert, leglényegesebb következményük az lett, hogy a frontvonal Esztergomnál szilárdult meg. A szovjetek végül március 21-én foglalták el véglegesen a várost.

Most induló sorozatunkban eddig ismeretlen források és a legújabb szakirodalom segítségével mutatjuk be a város környékén lezajlott szárazföldi hadműveleteket és légieseményeket, valamint részletesen foglalkozunk Esztergom második világháborús emberveszteségével is. Utóbbi téma részletes feldolgozásával még adós a történetírás. Bár már a kutatás elején tudható, hogy egy ilyen témában nagyon nehéz egy konkrét számot meghatározni, mégis megkíséreljük a lehető legpontosabban számba venni a fellelhető adatokat.

Sejtelmes égbolt - közeledik a háború Esztergomhoz

1944. március 19-én, egy ködös vasárnapon, a reggeli szentmise előtt nagy robajra lettek figyelmesek a pilisszentléleki lakosok. Közvetlenül a falu felett, a Fekete-hegyen egy német repülőgép csapódott be a hegyoldalba. A pilóta túlélte a zuhanást, azonban nem sokkal a helybéliek megérkezése után belehalt sérüléseibe. A lakosok ekkor még nem tudhatták, hogy azon a napon német csapatok szállják meg Magyarországot…

Messercshmitt Bf 109G típusú vadászrepülő (Kép: wikipedia - illusztráció)

Ezen a napon Belgrádból Junkers Ju 52 típusú szállítórepülőgépek, Bécsből pedig a JG 27 (Jagdgeschwader – vadászezred) állományába tartozó Messerschmitt Bf 109G típusú vadászrepülőgépek szálltak fel azzal a feladattal, hogy Magyarország felett erődemonstrációt, propagandarepülést hajtsanak végre, s propagandaanyagot szórjanak le az ország területe felett. Az eseményt 10 óra 13 perckor a Csendőrség Nyomozóparancsnoksága jelentette: „A reggeli ködös időben, a Pilisszentkereszt község határában lévő hegyoldalba, 2 db német egymotoros vadászrepülőgép csapódott be. A kiküldött csendőrjárőrök a két gép roncsai között a két összeégett pilóta hulláját is megtalálták.”[1] Pilisszentkereszt egykori plébánosa, Mátyás Kálmán emlékei szerint azonban hét összeégett holttestet szállítottak be a falu halottasházába. Így feltételezhetően nem csak kettő, hanem több vadászrepülőgép is lezuhanhatott a térségben 1944. március 19-én.[2]

A német megszállást követő napok Esztergomban sem teltek eseménytelenül, ugyanis nagyobb létszámú német katonaságot szállásoltak el a város különböző intézményeiben, illetve magánházaknál. Egy 1944. április 27-én készült kimutatás szerint Esztergomban 47 szobában legalább 85 német katona volt elszállásolva.[3]

A nyugati szövetségesek normandiai partraszállását megelőzően, illetve a későbbiekben egyre gyakoribbá váltak a szövetséges légitámadások Magyarország ellen is. Ennek következtében Esztergom légterében is megjelentek az ellenséges repülőgépek, amelyekkel német és magyar vadászgépek vették fel a harcot.

1944. április 11-ére virradóan angol repülőgépek aknákat telepítettek a Duna esztergomi szakaszán. A városban élők számára eddig szokatlan jelenségről így számolt be az Esztergom és Vidéke: „A rádióbemondások között egészen új mondat ütötte meg azoknak a hallgatóknak a fülét, akik keddre virradó éjszaka két és három óra között a rádió mellett ültek. A rádió-bemondó minden szavát ismeri már a közönség és amit a rádióban hallunk, azt hamar továbbadja mindenki, hogy azok is felkészülhessenek, akiknek nincs rádiójuk. Ezen az éjszakán azonban váratlanul új szöveget mondott a szpíker: Aknaveszély! Aknaveszély! Esztergom és Vác között! Aknaveszély! Aknaveszély! A hajók azonnal parthoz álljanak horgonyra! Ugyanezt a bemondást megismételte német nyelven.”[4]

A magasból akarnak minket megmérgezni ?

A sajtó az angolszász légitámadásokat a szövetségesek elleni propagandához használta fel. Idővel szinte már abszurd hírek is szárnyra keltek.

A szövetséges bombázók által Németország és Olaszország felett ledobott robbanó töltőtollakról és babákról szóló híradások 1943 őszén jelentek meg először a sajtóban. 1944 tavaszán már Magyarország felett ledobott robbanó játékokról írtak az újságok. Áprilisban Megyénkben is dobtak le halálos gyermekjátékokat a terrortámadók címmel jelent meg az Esztergom és Vidékében a következő, alig hihető  beszámoló: „Ugyancsak f. hó 13-án a terrortámadás után a dorogi bányaigazgatóság udvarán és a vármegyében több helyen arzénnel mérgezett tölgyfaleveleket találtak. Az igazgatóság vezetősége felfigyelt a levelekre, mivel a környéken tölgyfa nincs, hogy azok honnan származnak. Az igazgatóság a leveleket elküldte a közegészségügyi intézetbe, ahol megállapítást nyert, hogy a leveleket arzénnel vannak átitatva. Tették ezt a gaz támadók azért, hogy a gazdaközösség által Szt. György napján kihajtott állatok ezt fellegeljék és ezáltal állatállományunk pusztuljon.”[5]

Ezekkel kapcsolatban egyet érthetünk a Légiháború Magyarország felett című kétkötetes mű szerzőivel, akik megállapították, hogy „[a] korabeli leírások alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ezek az eszközök nem téveszthetők össze sem nehézgéppuska- vagy géppuskalőszerrel, sem utászgyutaccsal. Repülőgépről szabadon ledobni ilyen szerkezeteket lehetetlen, konténert sehol sem találtak. Így véleményünk szerint az esetek vagy a fantázia termékei, amely baleseteket nagyítottak – tudatosan vagy tudatlanul – rémhírré, vagy szándékos provokációk – ellenséges titkosszolgálatok földi úton elkövetett diverziói – voltak.”[6]

Márpedig Esztergomban nem lesz gettó!

Az esztergomi zsidóság tragédiája is a német megszállás után következett be. Jaross Andor belügyminiszter rendeletei alapján Esztergom vármegye alispánja (Igaz Lajos) 1944. május 2-án intézkedett a város és a járás zsidóinak összetelepítéséről, amelynek határideje május 12. délelőtt 11 óra volt. Május 4-én az alispán az összeköltöztetendő zsidók számára kijelölendő házakról is intézkedett. A polgármester ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta az alispánnak: „A lakások az egész város területén elszórva fekszenek és nincs egyetlen utca vagy városrész, ahol a zsidók nagyobb számmal élnének vagy laknának, mint a keresztény polgárok. Így Geto [sic!] kijelölésének alapfeltételei nincsenek.”[7]

Az esztergomi Zsinagóga (Kép: esztergomi-képeslapok.hu)

Esztergomban ekkor 406 zsidó élt 178 lakásban. Május 11-én a járásbeli zsidókat is Esztergomba telepítették, ahol végül 530 főt költöztettek össze 39 házban, összesen mintegy 178 szobában.[8] Ezeket a házakat sárga alapon fekete betűkkel kiírt „Zsidók lakásául kijelölve” feliratú kartontáblákkal kellett megjelölni.[9] Ezt követően 32 főt adtak ki különengedéllyel munkára, 18 férfit munkaszolgálatra hívtak be, 5 főt pedig internáltak.[10]

Az összeköltöztetett zsidókat 1944. június 5-én először Komáromba deportálták, majd onnan Auschwitzba, ahova június 18-a környékén érkeztek meg.[11] Itt az öregek, gyerekek és betegek nagy részét félreállították, majd elgázosították. Többen más táborokba kerültek, így például az esztergomi rabbi, dr. Spiegel Ármin is. Egy mauthauseni politikai fogoly így emlékezett vissza rá: „Zsidó pap ugyancsak egy volt a foglyok között, az öreg esztergomi rabbi. Ő is imponáló bátorsággal imádkozott híveivel minden zsidó fogolytársunk halálakor vagy más alkalommal, egészen addig, amíg maga is áldozatává nem lett az emberpusztító, életölő mauthauseni rabsorsnak. Hivatásbeli bátorságáért igaz tisztelettel őrizzük meg emlékét mi, katolikus fogolytársai is.”[12] A háború után 1945. június 26-ig mindössze 31 fő deportált tért haza Esztergomba.[13]

Vagy mi lőjük le őket, vagy ők minket

Június 19-én 15 óra 30 perckor a Regensburg vontató a Duna 1724. folyamkilométerénél (a szénrakodónál) aknára futott. A vontató oldalára fordult és azonnal elült, az első sor közepén lévő Duna uszály pedig ráúszott az elmerült vontatóra, majd azt derékszögben megtörve felcsúszott a felépítményre.[14]

Június 27-én délelőtt az amerikai vadászok Dömösnél lelőttek egy német Messerschmitt Bf 110G-2 típusú repülőgépet (gyári száma: 6128), amely az 5/ZG 1 (Zerstörergeschwader – rombolóezred) állományába tartozott (jelzése 2N+RN). Pilótája, Kurt Fischer őrmester hősi halált halt.[15]

Július 2-án a m. kir. 101/3. vadászszázadhoz tartozó Takács Pál szakaszvezető V.8+11 jelzésű Messerschmitt Bf 109G-6 repülőgépét Párkánynánánál légiharcban lelőtték. A pilóta életét vesztette. Másnap pedig Kesztölc határában zuhant le egy német (kétmotoros?) vadászrepülőgép.[16] Utóbbi pilótáját Wetter Károly néven jegyezték be Kesztölc halotti anyakönyvébe.[17]

Zsugorodó ország - Menekülő embertömegek

Románia 1944. augusztus 23-ai átállása alapjában változtatta meg az ország háborús helyzetét. A román, majd a szovjet csapatok előrenyomulásával párhuzamosan kezdődött meg a különböző intézmények nyugatra telepítése, amelyet jelentős számú menekülő tömeg is kísért. A m. kir. kiürítési kormánybiztos (vitéz Szurmay Lajos) az 1944. szeptember 12-én kiadott 4200/1944. számú rendeletében felvázolta a hadműveleti kiürítéssel kapcsolatos intézkedéseket a felvevő területekre vonatkozóan. A terv szerint az esztergomi járás területére telepítenék át a tiszai középjárás, valamint az ungi közigazgatási kirendeltség alá tartozó nagybereznai és perecsényi járások területéről a kitelepítendő hivatalokat és személyeket.  Karcag és Kisújszállás városok részére Esztergomot jelölték meg felvevő területként.[18] A rendelet mellékletében külön megnevezik a görgényszentimrei Erdészeti szakiskolát (12 fő), továbbá az ungvári törvényszéki ügyészséget és járásbíróságot (240 fő), mint Esztergomba áttelepítendő hivatalokat.[19]

A kiürítési kormánybiztos szeptember 26-ai 4461/1944. számú rendelete értelmében az 517. számú honvéd hadikórház részére a Simor szeretetház épülete lett kiutalva.[20] 1944. szeptember 5-én 10 óra 50 perckor légitámadás érte Esztergomot. Ennek következtében 1 fő életét vesztette, 1 fő súlyosabban és 2 fő pedig könnyebben sérült meg.[21]

A régi Király Szálló (Kép: esztergomi-kepeslapok.hu)

Szeptember végén a m. kir. kiürítési kormánybiztos rendeletére a városban helyezték el a német 114. gépjárműjavító-ezredet és a 9. tábori vasút osztály egyes részeit. Előbbi részére a Hajós Egylet épületének 5 szobája és a hajóállomás 2 váróterme, az utóbbi részére pedig a Fürdőszálló 2 szobája és táncterme, a Magyar Király szálló 4 szobája, a Schrank likőrgyár 2 földszinti helyisége és a kereskedelmi iskola 4 helyisége lett kiutalva.[22]

Lábunk alatt forró a talaj

Október 11-én az amerikai 15. AAF (Army Air Force – légihadsereg) 332. FG (Fighter Group - vadászcsoport) vadászgépei alacsonytámadást hajtottak végre a város ellen. Céljuk az Esztergom és Pozsony közötti vasúti és vízi szállítások zavarása volt. A várost 13 óra 30 perckor érte el 20 repülőgép, s a rossz időjárási viszonyok közepette három nem azonosított leszállóhelyen (jelentéseik szerint) 17 repülőgépet semmisítettek meg, továbbá néhány mozdonyt a vasúti síneken, és hat uszályt pedig a Dunán rongáltak meg.[23]

Október 12-én Esztergom vármegye alispánja (Igaz Lajos) körlevelet adott ki az Esztergomban tartózkodó menekültek hadműveleti kitelepítésével kapcsolatban. Ebben kifejti, hogy  annak dacára, hogy ezen polgári személyeknek más vármegye lett felvevő területként kijelölve, mégis nagy számban érkeztek itt lakó rokonaikhoz. Kihangsúlyozta, hogy figyelmeztetni kell ezen egyéneket arra, hogy szabálytalanul tartózkodnak a városban, és amennyiben sor kerül a vármegye területére kijelölt hatóságok idehelyezésére, távozásra kell őket felszólítani.[24]

A személygazdálkodás országos kormánybiztosa (Nagyőszy Miklós vezérőrnagy) rendeletének értelmében október 15-én össze kellett írni a 18-48 éves korcsoportú katonai és csendőrségi szolgálatot nem teljesítő városi és ideiglenesen ott jelenlévő férfilakosságot. Az összeírás lebonyolítása a légó házcsoport-parancsnokok feladata volt. Ennek eredményes végrehajtása értelmében előzőleg október 5-én a tűzoltó laktanyában 280 házcsoport-parancsnokot oktattak ki.[25]

Október 18-án a m. kir. kiürítési kormánybiztos a német 60663. számú hadikórház részére az esztergomi apácazárda és iskola épületeit rendelte ki. A kórház elhelyezése nem érintette a Görgey Arthur műszaki hadapród iskola részére ugyanott kiutalt férőhelyeket.

Esztergomot mindenáron meg kell óvni a pusztulástól!

Október 24-én és 27-én szóban, illetve november 1-én és 8-án írásban is kérelmezte Serédi Jusztinián hercegprímás, hogy az ország jelesebb városait, de legalább Budapestet és Esztergomot nyilvánítsák nyílt várossá. Ez ügyben Edmund Veesenmayernél, Németország teljhatalmú birodalmi megbízottjánál és Szálasi Ferencnél is eljárt. Szálasi nem ellenezte a kérést, de szükségesnek látta a németek beleegyezését is. Veesenmayer kijelentette, hogy a hercegprímás kérését továbbítja Hitler felé, azonban a birodalmi követ csak Esztergom esetében vélte lehetségesnek a kedvező választ, mivel Budapestet a németek mindenféleképpen tartani akarták.[26]

Serédi Jusztinián hercegprímás (Kép: wikipedia)

Október 26-án az országos elhelyezési kormánybiztos a szegedi 5. helyőrségi kórház áttelepítése céljából az Érseki szeminárium épületét jelölte ki.[27] November 5-én amerikai repülőgépek sikertelenül bombázták az Esztergom és Párkány között átívelő Mária Valéria hidat.[28] November 7-én egy, a hadműveleti kitelepítéssel kapcsolatos belügyminisztériumi rendelet az ózdi járás belügyi közigazgatási hatóságainak kitelepítési körzeteként az esztergomi járást jelölte ki.[29]

November 19-én és 20-án szintén a 15. AAF kötelékébe tartozó vadászgépek hajtottak végre alacsonytámadást Esztergom ellen.[30]

Csak jönnek és jönnek - Egyre nő a sebesültek száma

A m. kir. 2. honvéd kerületi parancsnokság november 20-ai rendelete több honvéd egészségügyi intézmény Esztergomba történő áttelepítését írta elő. Ez alapján az 517. számú hadikórházat az Érseki szemináriumban és a Simor szeretetházban, a nagyváradi csapatkórházat a bencés gimnáziumban és a Szent Antal konviktusban, a szegedi 5. helyőrségi kórházat pedig az Érseki Tanítóképző intézet és internátusban kellett elhelyezni.[31]

A ferences rendház historia domusában az alábbi feljegyzéseket olvashatjuk a hadikórházakról: „Még mielőtt a mi iskolánk kiürítésére sor került volna, a bencés gimn.-t kórház céljaira foglalták le, miértis hogy előadásaikat folytathassák, tornacsarnokunk öltözőjét és iskolánk egyes termeit Főatyánk hozzájárulásával átengedtük nekik használatra. Ámde mikor a riasztó hírek következtében egyre több szülő kérte haza növendékeinket, a mi tanításunk is lehetetlenné vált. Tehát hogy diákjaink hazakerülhessenek, még lehetséges volt az utazás, széteresztettük őket, sőt rendi gimn.-kispapjainkat is szüleikhez küldöttük. Tettük ezt annál is inkább, mert épületünket a katonaság kórházi célokra igényelte. Elsőnek a beregszászi vöröskeresztes üdülő kb. 150 fővel, majd a szegedi helyőrségi kórház teljes személyzettel költözött intézetünkbe. Ez utóbbi kezdetben betegek nélkül működött nálunk, később kétszázat is meghaladó beteglétszámmal. Így alakultak át iskolai tantermeink, intézeti hálószobáink és egyéb helyiségeink irodákká, kórtermekké, műtővé, rendelőkké stb. katonáink érdekében!

Német aknarobbantó repülőgép a Duna felett, háttérben Esztergommal (Kép: Schmidt László: Német aknarobbantó repülőgépek tevékenysége a Duna Magyarországi szakaszán 1944-45-ben.  In: Haditechnika, XXXX. évf., 2006/1., 74. o.)

A beregszászi üdülő, melynek ápoltjai számára az ezredes-parancsnok tanári karunk tagjaitól előadásokat is kért, még a konyhánkat is használta. A szegediek külön főztek a szabadban, a nagyváradiak pedig, akik a bencés gimnáziumban voltak, áttörték a garázshelyiségeket a főapát-utcán, oda ajtót és ablakot készítettek és ott rendezték be anyagraktárukat és konyhájukat. Hemzsegett épületünk és udvarunk a katonaságtól!” [32]

Az alispán november 27-én, a polgármesternek írott levelében nehezményezte, hogy dr. Tóth József, a város lakásügyi és elhelyezési osztályának vezetője az ő megkérdezése és hozzájárulása nélkül több szállást is kiutalt különböző katonai alakulatok és polgári menekültek részére. Továbbá kérte a polgármestert, hogy mentesítse a vármegyeházát a beszállásolások alól, mivel abban az alispánhoz beosztott menekült tisztviselők, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye idemenekült tisztviselői és alispáni hivatalának kirendeltsége, a vármegyei katonai parancsnokság, valamint a Szálastakarmány Központ esztergomi kirendeltsége lett elhelyezve.[33]

December 3-án nyilas gyűlés volt a városházán, amelyen részt vett Mógor József, Schuszter Antal és több pesti nyilas vezető is.[34]

Az oroszok már a spájzban vannak

A város elleni első súlyosabb légitámadást december 8-án már szovjet repülőgépek hajtották végre. Jelentős károk keletkeztek a Vízivárosban, találatot kapott többek között a telefonközpont és a német tábori kórház is. A bombázás kb. 30 áldozatot követelt.[35] A nap folyamán a légvédelem Esztergomnál 16 óra 5 perckor lelőtt egy Douglas A-20G „Boston” típusú bombázót (5. légihadsereg, 218. bombázórepülő-hadosztály, 452. bombázórepülő-ezred). A négyfős legénység épségben visszajutott a saját csapatokhoz.[36]

December 11-én megkezdődött a III. korcsoportba tartozó leventék (a 17 éves kor feletti leventelegények) áttelepítése: délelőtt 11 óráig kellett négynapi hideg élelemmel és takaróval ellátva a nagylaktanyában a járási leventeparancsnokságon jelentkezniük.[37] Ugyanezen a napon jelent meg a polgármester hirdetménye is, amelyben felszólította a városba menekülteket, hogy lehetőség szerint hagyják el a várost.[38] A polgármester december 19-ei jelentésében arról ír, hogy addig az időpontig 8566 fő kibombázott és menekült jelentkezett élelmiszerjegyért.[39]

Amerikai gyártmányú Douglas bombázó (Kép:wikipedia - illusztáció)

December 21-én Esztergomnál a német légvédelem lelőtt egy amerikai gyártmányú Douglas A-20G „Boston” típusú bombázót (5. légihadsereg, 218. bombázórepülő-hadosztály, 452. bombázórepülő-ezred). A négyfős legénység közül egy fő életét vesztette, hárman pedig épségben visszajutottak a saját csapatokhoz.[40]

Szintén ezen a napon, az Esztergomnál szolgálatot teljesítő Szeged őrnaszádot egy szovjet repülőgép támadta meg. Petneházy Zalán kapitány, az őrnaszád parancsnoka így emlékszik vissza erre: „Olyan alacsonyra jött, hogy majdnem elsodorta az árbocunkat. Aztán Szentgyörgymezőnél láttuk, hogy találataink darabokat szakítanak ki a szárnyából. A gép oldalra húzódott, és kitolta futóművét, leszállt, felrobbant. Rohamcsónakba szálltam, hogy megnézzem, nincs-e túlélő. A pilótát sikerült elcsípnünk, ő robbantotta fel a gépét. Kérte, hogy ne adjuk ki a németeknek. Futni hagytam...” [41]

December 22-én a német légvédelem ismét lelőtt egy szovjet személyzettel repülő Douglas A-20G „Boston” típusú bombázót (5. légihadsereg, 218. bombázórepülő-hadosztály, 452. bombázórepülő-ezred), amely a Mária Valéria hidat támadta. A fehér 9-es jelzésű gép Párkánytól 1 km-re zuhant le, a négyfős legénység életét vesztette. (A repülőgép roncsait és a legénység két tagjának földi maradványait 2001-ben találták meg.)[42]

A környék légterében dúló légiharcok során a szovjet Mihail Afanaszevics Kazanovszkij főhadnagy (92. vadászrepülő-ezred) La-5-sével Esztergomtól északra egy német Focke-Wulf Fw 190F típusú repülőgépet semmisített meg.[43]

1944. december 20-án a 3. Ukrán Front hozzálátott a Dráva és a Duna között húzódó ún. „Margit-vonal” áttöréséhez, hogy Budapestet délnyugati irányból kerítsék be. Mindeközben a 2. Ukrán Front északi irányból a Felvidéken próbálkozott. A magyar-német csapatok azonban a „Margit-vonal” védőöveit nem tudták megtartani, és december 23-án a szovjet csapatoknak sikerült azt áttörniük. Mivel további kiépített védelmi vonal már nem állt a támadók útjába, szinte akadály nélkül folytathatták előnyomulásukat Budapesttől nyugatra. Bár valószínűleg Esztergomban ekkor még nem tudtak a szovjet áttörésről, a városban élők számára már a front közeledtét jelezte, hogy a Mária Valéria-híd december 23. óta szovjet tüzérségi tűz alatt állt.[44]

Miklós Tamás

Cikksorozatunk az Esztergomi Önkormányzat támogatásával valósul meg.