<p>Jövő héttől történelmi ihletésű cikkekkel jelentkezünk, amelyek segítségével megmártózunk a hely szellemében, és felfejtjük Esztergom XX. századi históriájának elfelejtett epizódjait. Miklós Tamás segítségével a képernyőre varázsoljuk az első és a második világháború királyvárosát, és természetesen annak hús-vér lakóit is közel hozzuk az olvasókhoz. A történésszel beszélgettünk.</p>
Az elkövetkező időszakban szeretnénk egy kicsit jobban megismertetni a város lakosságát Esztergom XX. századi történelmével. Sokunk szülei és/vagy nagyszülei személyesen is átélték a század nagy tragédiáit és könnyfakasztó sztorijait. Sorozatunk segítségével életre keltjük a kort is, amelyet hitelesen csupán az ő elbeszéléseikből ismerhetünk meg.
Úgy érzékelem, hogy immár elkerülhetetlenné vált egy alapos diskurzus. Esztergomiként te is tudod, hogy városunkban mindig nagyon kényesek az emberek arra, hogy éppen ki beszél róluk, milyen szándékkal és miféle hanghordozással teszi mindezt. Szóval miért pont Esztergommal akartál foglalkozni történészként, egyáltalán miért választottad ezt a hivatást?
Annak idején nagyon sok minden érdekelt a XX. századon belül, amely mind a mai napig rengeteg érdekes témát tartogat a kutatók és a történelem iránt érdeklődők számára. Azonban mindig is jobban foglalkoztatott a mikrotörténet-írás, vagy az Alltagsgeschichte, mivel ennek segítségével egyrészt feltárhatjuk, hogy milyen módon lesz az egyén egyszerre alanya és alakítója is saját történelmének, másrész a felkínált megközelítés révén közelebb hozhatjuk a múlt eseményeit a ma emberéhez. Ezen felül úgy gondolom, hogy a mikrotörténet-írás fontos szerepet tölthet be a kisebb közösségek identitásképzésében is azzal, hogy megörökíti a múlt fontosabb eseményeit. Ebből a szempontból mindig is fontos volt számomra szülővárosom történelme.
Mégis miért pont ez a korszak?
A miértre már nehéz lenne válaszolni. A két világháború iránti érdeklődésem már egész korán kialakult. Így visszagondolva ebben nagy szerepe volt Dobay Pali bácsinak is, aki szintén lelkesen kutatja a második világháború környékbeli eseményeit. Rajta keresztül ismertem meg Dr. Négyesi Lajos hadtörténészt, akinek tudományos munkássága szintén nagy hatással volt rám, és sokat tanultam tőle. Szintén példaképeim közé tartozik Dr. Horváth István és az ő kiemelkedő helytörténeti munkássága.
Makroszinten milyen történészi körökben mozogsz? Hol jelentek meg eddig írásaid?
Idáig elsősorban kisebb tanulmányokat publikáltam az Esztergom és Vidéke hasábjain, illetve rendszeresen jelennek meg írásaim a Nagy Háború Blogon is.
Mostanság mit csinálsz, mik a távlati terveid? Esetleg történészként szeretnél elhelyezkedni, netán Esztergomban?
Jelenleg nem a szakmámban dolgozom. Egy informatikai cégnél vagyok alkalmazásban, de emellett természetesen jut idő a kutatásaimra is.
A résztvevő országok az első világháborúra emlékeznek, városunkat rengeteg apró emlékfoszlány köti a csendes polgári hétköznapokat mészárszékbe taszító eseményhez. A kulturális monstrum, Esztergom hogyan néz szembe a centenáriummal? Talán az országos trendhez hasonlóan kissé látens módon?
Esztergom rengeteg szállal kötődik az első világháborúhoz. Egyrészt 1867-től Esztergom volt a császári és királyi 26. gyalogezred hadkiegészítő körzetének a központja. Ettől kezdve ide vonultak be katonai szolgálatra a közös haderőhöz besorozott esztergomiak, és a legtöbben ezzel az ezreddel küzdötték végig az első világháború harcait. A magyar királyi honvédséghez besorozottak a nyitrai m. kir. 14. honvéd gyalogezredhez kerültek. Rájuk is emlékeztet a Kis-Duna sétányon, a Mattyasovszky-bástyába épített emlékműnél.
Esztergomban több hadikórház is működött az első világháború során, illetve Kenyérmezőn alakították ki a Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytáborát. Ezekből is láthatjuk, hogy a város történelme számos módon kapcsolódik az első világháborúhoz, ennek ellenére nem került sor számottevő megemlékezésre Esztergomban. Az egyetlen jelentősebb esemény a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban megrendezett első világháborús kiállítás, amely még 2016 nyaráig látogatható a Vörösmarty utcában. De említhetjük még a Szent Adalbert Központban látható alkotóművészeti kiállítást is, illetve a Kákonyi Asztrik Kortárs Galériában Prutkay Péter tárlatát.
Esztergomnak vannak elmaradásai a múltját illetően? Ha történészbe varrt marketing guru lennél, milyen kulturális jelenségeket domborítanál ki jobban a városban?
Ha már megemlíted, Esztergomnak sajnos több elmaradása is van. Az egyik legszembetűnőbb a Szent Anna, vagy közismertebb nevén Csalamádé temető elhanyagolt állapota, de remélhetőleg ez a közeljövőben már rendezésre kerül. Ugyanígy felújításra szorulna az 1927-ben emelt hősi emlékmű, és a szentgyörgymezői temetőben lévő hősi sírkert is. Az első világháború centenáriuma kiváló alkalmat nyújtana erre. De említhetném azt is, hogy tulajdonképpen Esztergom háziezredének, a cs. és kir. 26. gyalogezrednek még emlékműve sincs.
Apropó szobrok, kőbe vésett emlékek. Esztergomnak II. világháborús emlékműve sincs…
Igen. Bár többször felmerült egy második világháborús emlékmű ötlete is, eddig az sem került megvalósításra. Ebből a szempontból Szentgyörgymezőt kell a példaképnek tekintenünk, mert az ottani közösség már létrehozta a saját emlékművét. Úgy gondolom, az anyagi okoktól eltekintve az is hátráltatja egy esetleges városi emlékmű felállítását, hogy az ahhoz szükséges alapkutatások a mai napig nem készültek el. Jelenleg még a város II. világháborús áldozatainak a számát sem tudjuk megbecsülni. Egy korábbi felvetés szerint mintegy 200 esztergomi halt meg katonaként a fronton vagy hadifogságban, a polgári áldozatok száma pedig kb. 600 fő volt. A deportáltakkal együtt viszont a város vesztesége meghaladta az 1200 főt.
Annak idején a szakdolgozatomban próbáltam meg összegyűjteni az áldozatok adatait, de a munkám közel sem teljes. A legjobban a polgári áldozatok adatai vannak feldolgozva. A rendelkezésre álló hivatalos iratok hiányosságából következőleg ugyanez a hősi halottakról és a deportáltakról már nem mondható el. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az előbb említett becslés túlzó, és valószínűleg az áldozatok száma nem haladta meg az 1000 főt. A rendelkezésre álló források száma szűkös, éppen ezért lenne szükséges a város lakosságának bevonása a további kutatásokba.
Ha így kapásból ennyi nehézséget tudunk felsorolni, akkor esetleg a már előkerített anyagokat is jó lenne újra átnézni, szinkronizálni a legújabb kutatások anyagával?
A város történetére vonatkozó szakirodalomban természetesen előfordulnak tévedések. Sokszor nem is tudunk ezekről, csak újabb források előkerülése helyez bizonyos eseményeket és tényeket más megvilágításba. Az első világháborúval kapcsolatban két elterjedt tévedésre szeretném felhívni a figyelmet.
A vonatkozó irodalomban például elterjedt az a téves adat, hogy a háború négy éve alatt mintegy 2 000 000 hadifogoly fordult meg Kenyérmezőn, a tábor állandó létszámát pedig 100-120 000 főre becsülték. Ennek a téves adatnak az egyik forrása az 1938-ban kiadott vármegye történet, illetve a helyi újságok már 1914-ben arról cikkeztek, hogy a táborban százezer fogoly számára készítenek szállást. Azonban Dr. Négyesi Lajos kutatásai során rámutatott, hogy a táborral kapcsolatos dokumentumokban előforduló legnagyobb azonosító szám a 104 292, ebből kifolyólag kb. 120 000 fő tölthetett el itt hosszabb-rövidebb időt. 1915-től a hadifoglyokat munkára adták ki a táboron kívülre, így foglyok nagy része nem is tartózkodott Kenyérmezőn. Például 1918. január 1-jei adatok szerint a 84 072 fogoly közül 76 461 fő dolgozott a táboron kívül. Tehát láthatjuk, hogy az állandó létszámra vonatkozó becslések is jelentős eltérést mutatnak a tényleges létszámhoz képest.
Szintén az O’sváth Andor szerkesztette vármegyetörténet alapján terjedhetett el az a téves adat, miszerint a cs. és kir. 26. gyalogezred 1914. augusztus 4-én indult el a keleti harctérre. A szerző valószínűleg összetéveszti a 26-osokat a soproni 76. közös gyalogezreddel, amelynek egyes zászlóaljai akkor éppen Esztergomban állomásoztak. A 26-osoknak ekkor csak a III. zászlóalja és a pótzászlóaljkeret volt Esztergomban, míg az ezredtörzs és a másik három zászlóalj Győrben volt elhelyezve. Az általános mozgósítást követően a Győrben lévő alakulatok visszatértek Esztergomba, ahová 1914. augusztus 5-én érkeztek meg. Az ezred végül augusztus 7-én és 8-án két lépcsőben indult el Esztergomból a harctérre.
A második világháborúval kapcsolatban is elterjedt néhány téves adat, ezekkel majd az elkövetkező cikksorozatban foglalkozom részletesebben.
Te mit vársz a kezdeményezésünktől?
Az ismeretterjesztésen kívül nem titkolt szándékunk, hogy megszólaltassuk azokat, akik egykor átélték a második világháborút. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy feljegyezzük és összegyűjtsük emlékeiket, hogy azok is a kollektív emlékezet részévé, rövidebben: közkinccsé válhassanak. Továbbá szeretnénk összeállítani a második világháborúban meghalt esztergomiak adatbázisát, ami egyszerre lenne kegyeleti aktus, és tudományos munka, amely később remélhetőleg egy emlékmű alapját is képezhetné. Éppen ezért szeretnénk kérni az esztergomiakat, hogy osszák meg velünk emlékeiket, történeteiket és fényképeiket, amelyek adott esetben itt a honlapon is megjelenhetnének.
Cikksorozatunk az Esztergomi Önkormányzat támogatásával valósul meg.
