• az esztergomi kortárs állapotok bizarr helyszíne a Piac utca, elenyészően kevesen lehetünk az esztergomi populációból, akik nem tettek rá epés megjegyzéseket a múltban, mostantól kicsit emeljük magasabbra a fejünket
• a cikk gépelése során ellőttük az összes leggel kezdődő, pozitív kicsengésű szót, csakhogy éreztessük a felfokozott várakozást
• bejártuk a környéket, szokatlan fotókat készítettünk, hogy vizuálisan is átjöjjön a monitorunkra vetett ezernyi karakter üzenete

Mindjárt belaharapok!

A Strigonium beszámolója szerint a nyári időszakban akár három-négy ezer ember is megfordul a Simor János utca piaci etapján. Mivel pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, csupán ezekre az óvatos becslésekre tudunk hagyatkozni; alább ne menjünk, ennél csak többről lehet szó, hiszen óriási forgalmat bonyolít le a szakasz a mindennapokban.

A Fortepan gyűjteményéből származó képen a '70-es évekbeli állapotában látható a pia

Több helyen olvasni, hogy régebben az idegenforgalmi brosúrák kihagyhatatlan eleme, a város egyik esszenciális látványossága volt a Piac Utca, amely tucat számra vonzotta Esztergomba a látogatókat. Az idilli állapot, a vásárlók forgataga a képernyőn is megelevenedik, hiszen az 1962-es születésű Kertes házak utcája című film egyes piaci jeleneteit éppen itt, a Simor János utcán forgatták.

Aztán kezdődött a csendes leépülés, a folyamatos eljelentéktelenedés időszaka, ami egyfelől vitákat szült, másfelől viszont örvendetes módon magával hozott ötleteket, koncepciókat és megoldási kísérleteket is. A nagy projektek és a reménykedés időszaka után azonban rövidesen beütött a krach, és már a bezárás réme fenyegette a város közösségi életének egyik legjellegzetesebb színterét, a nagy esztergomi találkozások nélkülözhetetlen pódiumát, a kisvárosi közeg időnként felpörgő hírgyárát.

2007-re a város minden fronton csúcsra tört, közben az önkormányzat nagy hajcihővel csörtéket vívott a helyi polgársággal. Egyik gócpontként került a gépezetbe a Piac ügye is, amelyhez szorosan kapcsolódott a buszvég költöztetésének macerás helyzete is. Az elgondolás szerint a bőgő masinák kivonultak volna a területről, és a Tesco áruház mellé tették volna át székhelyüket. Az absztrakt formákat ma is bátran megtekinthetik. A wannabe állomásnak mára különös, sajátos kis élete van, néha parkoló, alkalomadtán pedig bolhapiacosokat lát vendégül.

A jelenleg is funkcionáló állomás helyét elbontották volna, egy füst alatt pedig parkolókká darabolták volna fel a placcot. Ezzel párhuzamosan a Piac a volt Granvisus udvarára került volna, a Simor János utcát pedig megnyitották volna a Kossuth utca felől. Így egy csapásra enyhítették volna a belvárosra nehezedő parkolási gondokat. 2007-ben Meggyes Tamás polgármester a Simor János utcai ingyenes parkolás mellett foglalt állást, ha megvalósul az elképzelés. Az elkövetkező időszakban azonban nem sikerült közelebb sasszézni a megvalósításhoz.

Később közülünk egyesek jó szándékkal, de kevésbé a helyi realitások talaján állva vásárcsarnokot álmodtak Esztergomba, szintén a volt laktanya területére. A 2010-2014 között ülésező testület egyik oszlopos tagja, Ivanov Mihály 2014 májusában egy olyan alternatív elképzeléssel rukkolt elő, hogy a Piacot telepítsék át a Tesco mellett immár kihasználatlanul álló területre. Ebből sem lett semmi.

Bárhogyan is alakul, a Piacot mihamarabb meg kell gyógyítani!

Üdvös lenne felállítani egy prioritási sorrendet a város legfontosabb teendőiről, és az első helyek valamelyikére csípőből felvenni a Piac utca felújítását, illetve a buszvég helyzetének mihamarabbi rendezését. Az ember a szemét dörzsölgeti és az idegességtől kidagadó ereket markolássza a homlokán, ha végig kell araszolnia az utcán. Márpedig elég sokszor kell, hiszen ez a legrövidebb út az esztergomi belvárosba. Lépésszámláló nélkül sem túlzás a megállapítás, hogy Esztergom ezen részére jut a legtöbb gyalogosan megtett kilométer.

A ciklus elején hamarjában előremutató jelekkel telt meg a horizon, hiszen Romanek Etelka polgármestersége kezdetén azonnal változásokat vezettek be a Piac életében, csökkentek a folyóméterárak, nőtt az önkormányzat bevétele is. Ezt pedig teljes mértékben a Piac fejlesztésére szánták, és talán tették is a dolgukat, viszont sebtapasszal ritkán gyógyítják meg a haldoklót.

A korábbi elképzelések szerint a vízmű már idén teljes körű vízvezeték felújítást végzett volna a területen (illetve a csatornarendszert is átépítették volna), később úgy tűnt, hogy 2016-ban tényleg elkezdődhetnek a munkálatok, most mégis az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy mindez 2017-re csúszik. Az elodázhatatlant ismét elodázzák tehát. A Piac átmeneti, vagy konstans új elhelyezéséről viszont bármelyik percben dönthetnek; az ígéretek szerint a piacosok hathatos bevonásával kezdenék a diskurzust. Ha ez teljesül, már legalább egy kapaszkodónk lenne a jövőt illetően. Ez pedig előrelépés, akkor is, ha előzetesen többet vártunk.

Ki akar itt élelmiszert vásárolni, egyáltalán gyalogolni?

A problémák kapásból több szinten jelentkeznek, ahol kulcsszóként libbennek elénk a komfort egyetemes kívánalmai.

Esztergom fő gyalogos országútja,

a Kossuth és a Petőfi utcákon csak lézengenek az emberek.

A déli városrészből gyalog közlekedők feltehetőleg ezen az útvonalon érkeznek a belvárosba. Történetesen többen közülük még éltek abban a periódusában is, amikor a pusztítás kevésbé öltött előrehaladott formákat. Náluk jelentkezhet némi nosztalgia a régi szebb dolgok iránt, és bármilyen furcsa, talán ők adják a lakosság azon csoportját, akik reménykednek egy jövőbeli epikus feltámadásban.

Közben azonban felcseperedtek olyan generációk is, akik már a dicstelen állapotokhoz szoktak hozzá. Ők már ebben a környezetben szocializálódtak, talán kevésbé fájó pont számukra az épített környezet pusztulása, valószínűleg csak belesimulnak a mindennapok folyásába, inkább közönnyel szemlélik a helyzetet az ígéretcunami után. Egy látványosabb felújítás kimozdíthatná őket az apátiából.

Vonzóvá és emberközelivé tenni a Piacot

Mind a vasútállomástól, mind pedig a buszvégről innen közelít a turista, az ingázó és az Esztergomban tanuló több száznyi nebuló is. Erre a legközelebb, nem pedig valamiféle különleges perverzióból veszi az irányt erre az ember. Az első benyomás után azonnal menekülőre fogja a széplelkű látogató, pláne, hogy innen még a bazilikát sem látja tisztán, amely vonzerejével tán még maradásra bírná. A szülő pedig inkább behozza autóval a gyerekét, minthogy a Piac utcán, a megtépázott viskók ölelésében jöjjön végig gyereke Esztergom oktatási intézményeibe, aztán később onnan vissza a buszhoz. A jobb kondíciók csodákra lennének képesek. Csak egy kis elrugaszkodás kellene, plusz egy csipetnyi információ sem ártana a nemtörődöm közhangulat oldására.

Tisztítják, sikálják, de újfent a kosz lesz úrrá

Kevésbé cukiság a Piac színes világa, ahol néha az undor keríti hatalmába a bamba nézelődőt. Sörösüvegek törnek az éjszakában, alkoholos flaskáktól hemzseg a bódérengeteg teteje, graffitik övezik utunkat a járdákon. Az igénytelenség ördögi köréből pedig nagyon nehéz kitörni, ha a szilárd elhatározás ellenére a kezdőlökés máig hiányzik.

Némileg ellentmondva előző pontomnak pozitívum viszont, hogy hála a felpörgetett közmunkarendszernek rend van és kvázi tisztaság. Azért ne dörgöljük össze elégedetten kezeinket, mert hétvége estére ugyanúgy a kosz lesz úrrá mindenhol, ugyanis itt kevésbé leszünk szívbajosak, ha azon kapjuk magunkat, hogy szemetelünk. Bár kukákból is kerültek ki újak, szebbek és méretesebbek, attól még nem túl nagy visszatartó erő, hogy esztétikailag gyönyörű szemetesbe helyezhetem el a pakkomat.

Boltok sokasága a Simor János utcán

A belvárost fokozódó haláltáncából keltenénk új életre. Több parkoló, több ember a Piacon, kevesebb bosszankodás, pozitívabb hangulat és bizakodó hangnem az évszázados (jogos) mormogás helyett. Mindezeket könnyen előmozdíthatná egy esetleges rehabilitáció. Akár egy apró előremutató jel, amiben őszintén megmutatkozik a remény.

Visszatérés a belvárosba

A Romanek vezetés politikájának, és városfejlesztési stratégiájának kontúrjai nyilvánvalóak. Az önkormányzat változásokat akar a belvárosban. A Simor János rekonstrukciója mellett korábban kilátásba helyezték a Pöttyös tér rendbetételét is. Az elődökhöz képest éles a váltás, hiszen céltudatosan lépkednek a realitások talaján, gigaberuházások belengetése és lunatikus elképzelések odavetése helyett azt vették alapul, ami leginkább szolgálná az esztergomi lakosok igényeit. Van itt céltudatosság, már csak karakán fellépésre és hírekre lenne szükség, hogy mi is megtudhassuk, merre, hol és hányadán állunk.

Egyelőre nem futottunk információs köröket az illetékeseknél, hamarosan viszont ennek is eljön az ideje. Gondoltuk, a tél beköszönte előtt valószínűleg úgysem vágnak bele nagyobb munkálatokba. Meg aztán túl nagy mozgolódást sem érzékeltünk a terepen. Ígérjük, februárban visszatérünk a Piac helyzetére. Addig is minden piacosnak, vásárlónak és Simor János utcai lakosnak kellemes karácsonyt kívánunk!

(Senki ne értsen félre minket, ez a rövid írás íródhatott volna bármelyik nap az elmúlt bő tíz évben. Az, hogy 2015. októberében tapadt görcsösen az ember kezéhez a klaviatúra, csupán a véletlen szüleménye. A fent említett érveket többször és több helyen leírták már az évek során, nincs is ebben semmi új, minket csak egy bizonyos szent cél vezérelt, miszerint felszínen kell tartani a Piac ügyét.)