Fotó: Szekeres Panna/MTI

Az első esztergomi autóbusz vállalatot 1925-ben a város alapította. Három kocsit járattak a vasútállomástól a Kossuth Lajos utcán át az érseki palotáig. A járatok menetrendje a vonatok indulási, illetve érkezési időpontjához alkalmazkodott. A buszközlekedés megindulásáról 1925. október 14-én számolt be az Esztergom és Vidéke.

Nem tesznek ki menetrendet

Aztán már hiányosságok sorába ütközünk, 1926-ban is többször emlegetik az újság hasábjain, hogy a az egyes megállókból hiányoznak a menetrendek. Ezek kihelyezéséről egyszerűen megfeledkezett a város. Az ügy azonban hosszú ideig eltart még, az Esztergom c. orgánum is tudósít a fejleményekről, a lakosság óhaja azonban sokáig süket fülekre talál.

Furcsa helyzetben toporog Esztergom, amikor minden nap arra ébred, hogy busz és a megálló ugyan materiális valóság, viszont a menetrend rendre hiányzik. Még ha a városi közönség más forrásból tájékozódik is, az Esztergomba érkező turista, a városban megforduló idegen folyton meg van lőve, információs plakátok nélkül csak vargabetűk után tudja használatba venni az egyébként kiváló infrastruktúrát.

A buszok felverik a port, a város fuldokol

A következő probléma a nyár beálltával és a szárazság megjelenésével bukkan felszínre, ugyanis a növekvő közúti forgalom portengerré változtatta Esztergomot. Az utcák öntözéséről pedig megfeledkezett a helyi önkormányzat, a sajtó viszont minduntalan figyelemmel kíséri a városi közállapotok romlását. A nyilvánosság ereje pedig már akkoriban is mágnesként vonzotta a megoldásokat, végül a tűzoltók ragadtak tömlőt és szivattyút, majd a forgalmasabb helyeken elkezdődött az utak és utcák öntözése is. Ekkor még vízvezeték sem nagyon volt a városban, így a processzus még inkább a hatóságok összehangolt munkáját követelte.

Érvényes bérletjegy 1928-ból

„Múlt héten, szerdán láttam ezt a műveletet. 6—8 ember nagy tűzoltófecskendővel szivattyúzta a vizet hordóból és a tömlőből vastag sugárban kiözönlő víz mosta tisztára az utca közepét, az összegyűlt sarat az utca két oldalán összekaparták és a szemeteskocsik elszállították. (Vízvezetékünk nem lévén kész, ezt másképp egyelőre nem végezhetik.) Esztergom, 1926. október 6.

A lap színes beszámolója szerint azonban Esztergomban a tisztítási processzus is viták kereszttüzébe került. Néhányan az út mentén a kezüket dörzsölték, hogy lám-lám Esztergomban még az ilyen munkákhoz is a sajtó előzetes felháborodása kell, mások viszont a tisztítás hiábavalóságán zsörtölődtek az orruk alatt, mondván: Mennyibe kerül ez nekünk? Miért pazarolják ilyen könnyelműen a város pénzét?

Buszvégállomás a Lőrinc utcában (www.esztergomi-kepeslapok.hu)

A buszvezetők nem tartják a menetrendet

1926 októberében végre kifüggesztették a busz menetrendeket is. A sok száz papírra vetett karakter, vég nélküli mérgelődés tehát nem volt hiábavaló. Az Esztergom c. lap újságírója a hír hallatán már csak arra kéri az illetékeseket, hogy a menetrendeket lehetőség szerint tartsák is be, ha módjuk van rá. Ebből a kiszólásból is következtethetünk rá, hogy az esztergomi buszközlekedés nem éppen megbízhatóságáról (rendszerességéről) volt híres a múlt század második negyedében. A korabeli beszámolók szerint többször megesett, hogy a türelmetlen helyijáratok 10 perccel korábban már elindultak a Prímási Palota előtti megállóból, majd hosszan szobroztak az egyes közbeeső állomásokon, hogy tartsák a menetrendet.

A panaszok később is záporoztak az esztergomi újságok szerkesztőségeibe. Megesett az is, hogy változott a menetrend, viszont a régebbi verziót hagyták kint a megállókban, néha pedig olyan helyekre függesztették a táblázatokat, ahol az utasok nem találták meg őket.