1. Hír

Fotó: Szeretgom

Kétezertizenix, kétezerhuszonix. Egyszer talán rendezett és virágzó városban fogunk élni, amely minden komfortjával együtt szolgálja majd lakói igényeit. Ehhez viszont idő kell, rengeteg kitartás, no meg a polgárság igazodása is elengedhetetlen. Tehát, ha ott feszül a hirdetőtábla, ne ragasztgassuk már össze lustaságból meg hagyományból a volt Takarékpénztár épületét! Ugyanis ez már nem módi Esztergomban.

Ha a régi polgároknak feltennénk a kérdést, hogy mivel lett szegényebb a város főtere, talán rögtön rávágnák: emberek, emberek és emberek. Aztán nem feledkeznének meg az olyan apróságokról sem, mint a zöld területek hiánya, illetve – a kalapomat teszem rá - felemlegetnék a plakátozási lehetőségek eltűnését is. Csöpp a tengerben, viszont az élet elengedhetetlen része. És régebben valóban találkozhattak a téren botorkálók sután és magányosan álló hengerekkel. Aztán ahogy eltűnt Esztergom szívéből a népmozgás, úgy lett egyre kevésbé fontos, hogy a régi jó dolgokat visszahozzuk. Felmerül a kérdés: ezt a teret valóban a mindennapok funkcióira építették, vagy netán valamilyen elkorcsosult szentélyként látták volna szívesebben a belvárosban? Utóbbit valahogy könnyebb elképzelni, viszont lehetetlen teljes mellszélességgel komolyan venni. A számítások nem jöttek be, a tér pedig az apokalipszis szélére sodródott.

Most azonban történelmi pillanatokat élünk; egyre több az üzlet, nyomukban sokasodnak vendéglátóhelyek, ez pedig a városlakókat is egyre jobban becsalogatja Esztergom központjába, a Széchenyi tér pedig lassan normál emberi léptékekbe csap át. Ráadásul újra megjelentek a hirdetőtáblák!

Az első fecskére nem kellett sokat várni, háromnapi működés után azonban egyelőre nem sorakoznak a hirdetések a síkidomon. De ezt nem is várta senki. Szerintem még az emberekben is akad egy kis félelem, hogy mindenféle hóbelevancokkal ragasztgassák össze a frissen felavatott felületet. Esztergom még ismerkedik az új szerkezetekkel.

 Fotó: szeretgom

Jól tudjuk, hogy egy kisvárosban először mindig méla csönd a válasz az újdonságra, majd miután átestünk a tűzkeresztségen, már rugalmasabban kezeljük a nóvumokat. Talán ez a cikk is azért íródik, hogy bátorítsuk a lakosságot: tapétázzanak nyugodtan, nem kell megijedni, ez immár legális módja a hirdetésnek!

A tábláknak kicsit retró illatuk van, a készíttetők elrejtettek bennük egy csipetnyi nosztalgiát is, ráadásul olyan egyszerűek, mint a fakockák, és giccsmentesen is pazarul funkcionálhatnak a jövőben. A fák törzsén futó, zöld karimával applikált hengerek alig észrevehetően simulnak bele a Széchenyi tér miliőjébe. A hirdetések pedig kifejezetten üde színfoltjai lehetnek majd az ingerszegény környezetnek. Még a bazilika is fellelhető a táblán, ha netán hiányérzete támadna a téren sétálva.

Fotó forrás: Régi Esztergom/Dunai Laci/Facebook

Ha már itt tartunk, azt tudták, hogy a közúti közlekedési törvény már 2012 óta tiltja a hirdetéseket a villanyoszlopokon? Pedig Esztergom-szerte találkozhat hasonló elmés megoldásokkal, a vadplakátolás kifejezetten a belvárosban éli virágkorát. A plakátok alatt pedig gyorsabban halad a kandeláberek rozsdásodása is. Ha a médiarégész szekercéjével hozzálátna a plakátrétegek felfejtéséhez, megdöbbenne, hiszen akár több hónapos hirdetéseket is felszínre hozhatna kutakodásával.

Hosszú távú megoldás csak a legális plakáthelyek megsokszorozásától várható. Ebbe az irányba most erőteljes mozdulatot tett a város. Székesfehérváron a napokban kezdődött hasonló akció, ott 200 legális hirdetőfelületet szórt szét a közterületeken a város tisztaságának előmozdítását zászlajára tűző önkormányzat. Ebben a szellemben október 19-ig ingyenesen takarítják végig a várost, eltávolítva törvényellenesen kihelyezett papírrengeteget. A határidő leteltével viszont már szabálysértési díjat szabhatnak ki illegális plakátragasztásért.