1. Hír

Szent István király városában átadták a Szent István-díjat a Vármúzeum Lovagtermében. A rossz időjárás ellenére a termet a teltház küszöbéig megtöltötték az érdeklődők és meghívottak. A kisvárosi értelmiség krémje mellé befutott a magyar politikai elit jó néhány tagja is, de a pannon kulturális élet néhány fárosza is helyet foglalt az eseményen. Jankovics Marcellnek később főszerep jutott a délelőtt. Az egyházi karizmatikusok sorából Tőkés László és Kiss-Rigó László egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak eljönni Esztergomba, Beer Miklós jelenléte viszont nagyban emelte a díjátadó rangját.

A hangulatot Wass Albert Nagypénteki sirató c. versével alapozták meg, a magyar díjátadók kötelező búskomor elemét így már az elején letudtuk, a költemény kifejezéstára emellett kellően megágyazott a későbbi nagy pillanatoknak. Örömteli, ha egy nemzet felismeri nagyságait, azokat a személyeket, akik felülemelkednek a mindennapi szekértáboros mentalitáson, és az összmagyarságot érdekeit emeli piedesztálra. Pozsgay pedig ebben a tekintetben maga a megtestesült diszkontinuitó kontinuitás.

A program menetét a továbbiakban az emelkedettség és a lélekmelengetés váltakozó dinamikája jellemezte, hogy a délelőtt végére eljussunk a csúcspontig, amikor Pozsgay Imre végre átveszi a díjat. Az egykori álllamminiszter és valaha élt első szent királyunk szoborplasztikájának találkozója azonban még váratott magára. Pozsgay legutóbb februárban kapott rangos kitüntetést, akkor Schmidt Máriától vehette át a Petőfi-emléklapot, amiért komoly szerepet vállalt a magyar nép szabadságának „kivívásában”.

Sinkó Gyula nyugalmazott iskolaigazgató kapta idén a Szent István-emlékérmet, aki Szerencsés Lászlótól, a megyei kamara elnökétől a Megyei Szakképzésért különdíjat is átvehette a ceremónián.

Pozsgay Imre életútját, küzdelmeit és rendíthetetlen helytállását Jankovics Marcell méltatta. A filmrendező szerint Pozsgay életének vezérfonala már a kezdetektől is a hűség saját hazájához jelmondat alatt futott. A további ténykedése pedig mind passzintható életének eme vezércsillagához. Ő nem tért rá a Damaszkuszi útra, mint oly sokan a rendszerváltozás hajnalán. 1989-ben tett kijelentésével, miszerint 1956 népfelkelés volt, megrázta a magyar közvéleményt, a forradalom kifejezést felülírta, és az eseményeket egy egész nép központi ügyévé magasztalta. A mai Magyarország is más képet festene, ha Pozsgay lett volna a szovjetektől felszabadult ország első köztársasági elnöke Göncz Árpád helyett. Talán nem lenne ilyen mély az árok – tette hozzá Jankovics.

Pozsgay zeneszó közepette, Jankovics Marcell és Bihari Antal szorításban átvette a díjat.

Majd bejelentették, hogy várhatóan a jövőben létrejöhet egy többcélú intézmény (akár székház) a díj körül, ahol állandó kiállítás keretében helyet kaphatnának a díjazottak relikviáé is. A kuratórium egyhangúan felsorakozott az elképzelések mögé, már az előkészületeken is túl vannak, közben pedig sorra érkeznek a kitüntetettek ajándékai. Többek között kiállítják majd Ilonka néni (Tamás Aladárné) születésnapi köszöntő levelét, amelyet a Szent István-díj alapító atyjának, Bihari Antalnak írt.

A 2006-ban kitüntetett Wittner Mária pedig a bejelentés tiszteletére magával hozta egyik kézzel varrott magyar zászlóját, amelyet az ünnep hevében megvillantott a nagyközönségnek is, majd felajánlotta a lobogót a jövőbeni kiállítóhelynek. A lyukas zászló közepére töviskoszorús Krisztusfej került, amely Magyarország 1956-os szenvedéseit jelképezi – mondta el a korábbi díjazott. Végül a szervezők Romanek Etelka pártogásába ajánlották ötletüket.

A Szeretgom a korlátozott forrásaiból adódóan egyelőre csak a korábbi díjazottak névsorának közszemlére tételével tud hozzájárulni az elképzelésekhez. A díjátadóról készült galériánkat pedig ITT tekinthetik meg.

2014 – Lech Walesa

2014 – Tamás Aladárné

2013 – Kertész Imre

2011 – Makovecz Imre

2010 – Egerszegi Krisztina

2009 – Béres család

2008 – nem adtak ki díjat

2007 – Grosics Gyula és Buzánszky Jenő

2006 – Wittner Mária

2005 – Püski házaspár

2004 – Nemeskürty István

2003 – Tőkés László és Duray Miklós

2002 – Orbán Viktor