1. Hír

163 éve épp ezen a napon érkezett Esztergomba Ferenc József, a király Magyarországi látogatására a monarchia megingott tekintélyének helyreállítása, illetve a király uralkodói „imázsának” kialakítása érdekében került sor. Pár évvel a forradalom vérbefojtása után nem ígérkezett könnyű falatnak a vállalkozás, a megyei vezető tisztségviselők ezért mindent elkövettek, hogy a látogatás során rendben, olajozottan, a lehetőségekhez képest a kirívó eseteket elkerülve történjen meg a város és a király találkozása. A hivatalos iratok tanúsága szerint azonban Esztergomban nem ment minden zökkenőmentesen.

Az ifjú Ferenc József (1852), festette: Theodor Sockl (forrás: Wikipedia)

Először a kesztölci plébános mutatott fügét a főszolgabírónak, aki utasította a kesztölcieket, hogy vegyenek részt Ferenc József esztergomi látogatásán. A falu prédikátora fittyet hányva a felsőségnek megtiltotta a lakosoknak, hogy a vasárnap szentmise előtt elhagyják a község területét, így pedig lecsúsztak volna arról, hogy lássák a Habsburg királyt. A kialakult perpatvart végül Scitovszky János hercegprímás simította el. Később egy esztergomi gyógyszerész állt ellen a főszolgabírónak, aki megtagadta annak a rendeletnek a teljesítését, miszerint a ház előtti járdát az ingatlan tulajdonosának kell tisztíttatnia, illetve virágokkal és zászlókkal díszítenie az alkalomra. Utólag kiderült, nem az imént pedzegetett ellenállások okozták a legnagyobb fejfájást a rendezvény koordinálásával megbízott főszolgabírónak, Reviczky Károlynak.

Az uralkodó megérkezését általában minden községben népünnepély követte, a környékről a látványosság hírére vagy a helyhatóság nyomására a városba áramló tömegeket felajánlásokból látták vendégül, Esztergomból többen is bort és sört tettek a közösbe, a hordókat a polgármester parancsára a Kutyaszorító-szigetre szállították, és megfelelő őrséggel látták el.

Az Ebszorító-sziget (kép forrása: dunaiszigetek.blogspot.hu)

Néhány nagyvárosi (Esztergom déli része, a régi Királyváros) és tabáni fiatal azonban ahelyett, hogy csatlakozott volna az ünneplő tömeghez, hajóra szállt, és átkelt a szigetre. A hordók védelmére kirendelt őrséget elüldözték, a bor nagy részét megitták, a többit pedig hazavitték vagy eladták. Egyes beszámolók szerint a garázdálkodók körülbelül százan lehettek, közülük végül 18 főt állítottak elő, akik a későbbiekben vallomást tettek beismerve bűnüket. Reviczky főszolgabíró megállapította, hogy a vádlottak elmulasztották bemutatni hódolatukat az uralkodónak, helyette „megrögzött gonoszságokkal párosult negédes pajkossággal” követték el tettüket.

Az októberben tartott újabb vizsgálatok szerint a főszolgabíró a helyszínre sietve kardját használta a rendbontók megfélemlítésére, bár a beszámolók arra nem térnek ki, hogy történt-e tettlegesség. Az erőszak alkalmazását az utólagos vizsgálatok végül elvetették, illetve megerősítették, hogy Reviczky csupán fegyelmezésre használta fegyverét, mikor szembesült a Kutyaszorító-szigeten történt kihágásokkal.

Az ítéletek végül enyhe fenyítésre (6 pálcaütés), néhány napi börtönre, illetve az elhordott bor és a megrongált hordó árának megtérítésre terjedtek. A két főbűnöst azonban 14 nap börtönre ítélték hetente 3 napi böjttel.

(Cikkünket Manhercz Orsolya Az esztergom főszolgabíró az 1852-es császári utazás viharában című tanulmányában feltárt anyagok alapján írtuk, amely az Aetas folyóiratban jelent, és itt érhető el teljes egészében)