Árvíztáblát avattak a Zeneiskolánál

Érdekes és aktuális adalék a "mikor, mit, hogyan kell írni" diskurzushoz, hogy éppen a felújítás alatt lévő esztergomi vasútvonal állomásainak rekonstrukciója során állítják vissza a régi állomásnév táblákat a régi helyeírással.

Sokan meghökkenve tapasztalták Solymáron, Pilisvörösváron és Piliscsabán is a felbukkanó pontot az állomásnév után. Persze mint kiderült régen a tulajdonneveket is önálló mondatnak tekintették, ezért minden ilyen esetben pont szerepelt végén...

Persze a helyesírás mindig változik, de itt éppen egy régi -már nem érvényes- írásmódot preferálnak most legyártott és használt tájékoztató táblák esetében. Ember legyen a talpán aki kiigazodik ezen a terepen...

Tény és való, hogy a nyelv - mint annyi minden más! - állandóan változik.
Új szavak keletkeznek, a régieket nem érti mindenki, pedig úgy tudja, ő JÓLTUD magyarul...
A helyesírási szabályok is változnak, legutóbb a "j" és "ly" írásának egységesítésére való törekvés borzolta az idegeket.
Való igaz, egy idegen számára ugyancsak érthetetlen lehet e két azonos hangzású betű írásának alkalmazása a magyarban.

Talán idősebbek még emlékeznek arra, hogy kb. 150 éve készült egy mesterséges nyelv, az eszperantó, s úgy 50 (?) éve erősen fellánngolt egy "világnyelv" megalkotásának a gondolata.
Sokan az eszperantót szerették volna azzá tenni. Szegény Lazar Markovics Zamenhof (1859-1917) lengyel filológus, a nyelv megalkotója tett is erre kísérletet, de sok, s igen különféle bonyodalmat okozott volna, így végül a tervet elvetette.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lazar_Markovics_Zamenhof
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lazar_Markovics_Zamenhof#K.C3.ADs.C3.A9rletek_egy_nemzetk.C3.B6zi_nyelvre

Azért akadtak bőven követői, és a neve fennmaradt sok utcanévben (pl. Debrecenben is van ilyen nevű utcácska).

Emlékeztek még a "távirati stílusra"? Keresztrejtvényekben akad még ilyen feladvány: "ö" távirati stílusban (oe). 
Aztán a XX. sz. vége felé, mikor megjelentek a mobil készülékek, s vele az ún. "karakterhatárok", kialakult egy sajátos "mobilnyelv".

A célja: minél kevesebb karaktert használjunk, mert pénzbe kerül, nem is kevésbe!:(((
Így aztán elhagytuk a pont és vessző után a szóközt, rövid vagy semmilyen ékezetű í (i), á (a), ű (u) és ő (o) betűk jelentek meg, mert ezek helyes ékezettel "megettek" vagy 3 betűkaraktert is...
Így aztán egyáltalán nem csodálkozom, hogy szükségszerűvé vált egy új helyesírási szótár megalkotása.

Ami pedig a nemzetközi nyelvet illeti, valóban nagy szükség lett rá.
A gyakorlat viszont azt mutatja, ez minden valózínűség szerint az ANGOL lesz, mert az internet nyelve már most is szinte kizárólagosan ez a nyelv.

Most is sajnálom, hogy én a zenegimiben a kötelező orosz mellett franciás voltam. Igaz, a 60-as években angolt alig-alig lehetett tanulni a középiskolákban. Hogy miért? Fogalmam sincs! Talán nem volt elég angol nyelvtanár? De hisz orosz se volt, mégis LETT! :DDD

Valóban ("vlablóan") lehet pragmagtikus ("pragmaikus") az empérikus alátámasztás teljes kizárásval (MTA) az efféle szószátyárkodás?
Egyett tudomásul kell veni/e minden nyilvánosság felé szánt nyelvi gondolat közlőnek, hogy az adott nyelv írott szabályait erkölcsi
kötelessége megtartani, betartani mindezálltal alkalmazni is {még nekem is!}!

NINCS KIVÉTEL!

Mert nem-e azt mondá Széchenyi István, hogy "nyelvében él a nemzet", ami nem egy üres frázis, még a kognitívitás szempontjából sem.
Becsüljük és legyünk bűszkék nyelvünkre, amit más nemzetek is elismernek, hogy a magyar nyelv az egyetlen olyan nyelve a világnak,
amelyik nyelvtani bonyolultságával, de képes és alkalmas értelem tükröző módon bármilyen gondolat közlésre.

Tehát nem helyes magartás nem észre venni, ha a köz vagy a nyilvánsosság számára közlünk valamit, hogy akkor az ne legyen makulátlan magyarsággal kimondva vagy leírva!

Az, hogy az internet világában, ki milyen slampos (ide tartozik a billentyűzet beállitása is) fontos dolog, de az  semmi esetre sem mehet a szövegértés rovására, ami úgy egyébként, érvényes valamennyi nemzet nyelvére, nem csak a magyarra is!

Sajnálatos módon, ez utóbbi következmények értelmezésében, milliónyian képtelenek disztingváltan vélemént nyilvnítani.

Végül, de nem utolsó sorban tudom magamról, hogy sok helyesírási hibával írok, de azért mindig igyekszem azokat olyan mértékben sorjázni, hogy a gondolataim értelme még megmaradjon. 

További szép jónapot kivánok mindenkinek

Boldi


 

Látod, János, milyen messzire jutottunk egy egyszerű helyesírási hibától? :-)

Egyébként nagyjából egyetértek veled, csak az alábbi mondatodra:

"De ne a nyelv használóin kérjük számon a helyesírási szabályok betartását a köznapi kommunikációs formákban."

annyit azért reagálnék: egy emléktábla nem köznapi kommunikációs forma, hanem az írott történelemnek egy olyan darabja, mint az általad is posztolt fényképen szereplő emléktábla az 1838-as árvízről. Ma már senki sem tudja talán, hogy eleink akkor megfelelő helyesírással készítették-e a táblát, de erről a mostaniról bizton tudjuk, hogy nem. Ennek megfelelőn a készítőin (aki megrendelte, legyártotta, ellenőrizte, átvette) ugyan nem illenék számon kérni a helyesírási szabályok betartását (hiszen a jó szándék vezérelte őket), de talán a figyelmüket fel lehet hívni az elkövetett hibára, hátha azt még ki lehet javítani, illetve elkerülni a jövőbeni előfordulását.

Engem mindössze ez a szándék vezérelt, még ha az első hozzászólásom iróniáján át ez nem is érződött pontosan – de ez már az hibám, elnézést kérek érte.

 az iskolarendszerünkben a magyartanárok ezeket hibának kell, hogy tekintsék

Ó igen, az iskolarendszerünk remekül működik ha hibákat kell keresni abban, amit a tanulók csinálnak. Remekül bele is nevelődik nemzedékről nemzedékre mindenkibe, hogy hibázni az a legrosszabb dolog a világon. Olyannyira félünk a hibáktól, hogy a végén már inkább nem is csinálunk semmit sem, csak nehogy hibázzunk. Passzivitásba vonulunk csak nehogy valaki pálcát törhessen felettünk...

De egyébként meg akár tetszik, akár nem,ilyen a világ: az írástudó/olvasó emberek jelentős része egyre inkább más nyelveken kommunikál, főleg ha valami jól fizető munkahelye van, vagy mondjuk kurrens akar maradni a saját érdeklődési területének kutatási anyagaival  (mert hát lássuk be, sokszor mire valamit lefordítanak magyarra már el is avult, mint tudás). Én magam is sokkal több szöveget írok angolul, mint magyarul. Nyilván emiatt is kihatnak a magyar írásformára az angolszász vagy a német szabályok - mint a két legtöbbet használt idegen nyelv. Tudom magamról, hogy rengeteg vesszőhibám van magyarul, sokkal több, mint régen - nyilván az angol miatt. Zavarja a megértést? Lehet, nem tudom, nem hiszem. Megérné ráfordítani az időt, hogy visszaképezzem magamat tökéletes (sic) magyar helyesíróvá? Egészen biztosan nem. 

Ez a valóság, erre a realitásra kellene felkészítenie az iskolának a gyerekeket is. Persze ettől függetlenül lehetne helyesíróversenyeket rendezni azok számára, akiknek erre van igénye. De ne a nyelv használóin kérjük számon a helyesírási szabályok betartását a köznapi kommunikációs formákban.

Amúgy meg szegény 19. századi eleink:

Én személyszerint a megértést nem akadályozó "nyelvtani hibákat", mint amilyen ez a kisbetű-nagybetű mizéria nem tekintem valódi nyelvtani hibának.

Személy szerint megteheted, hogy nem tekinted őket nyelvtani hibáknak, de az iskolarendszerünkben a magyartanárok ezeket hibának kell, hogy tekintsék. És amíg egy gyerek dolgozatában ki kell javítani az ilyen hibákat, addig elvárható lenne, hogy a közterületen szereplő táblákon helyesen szerepeljenek a feliratok, még ha az értelmezést nem is zavarják.

Persze lehet, hogy egykori pedagógusként én vagyok csak érzékenyebb erre, de az én szememet nagyon bántják az ilyen hibák (is).

Én személyszerint a megértést nem akadályozó "nyelvtani hibákat", mint amilyen ez a kisbetű-nagybetű mizéria nem tekintem valódi nyelvtani hibának.

Szerintem sem.

Meg aztán itt van a j és ly megkülönböztetésének kérdése is. Tudom, ez sokak kedélyét borzolja, de vajon milyen pragmaikus ok az, ami miatt nem lehet csak j-t használni? A  hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetésének van nyilvánvaló értelme, de az említett esetben nem beszélhetünk ilyenről.

Csak a hagyományőrzés miatt? Ez vlóban alapos indok lehet?

Úgyis jön az új helyesírási szabályzat ősztől. Apropó, Prószéky pont beszélt erről:

"Vagy itt vannak a hónapnevek: ezek valamilyen nagyon absztrakt szinten tulajdonnevek, de kisbetűsen írjuk őket. A gyakorlatban nyilván nem azért írják őket nagybetűvel az emberek, mert azt hiszik, hogy ezek tulajdonnevek, hanem azért, mert olyan számítógépes eszközöket használnak, amik úgy vannak beállítva, hogy az évszám utáni pont miatt új mondat kezdetét sejtik: *2015. Május. Olyan sok helyen jelent meg a hónapok neve így, hogy egy idő után ma már az sokaknak alig tűnik fel, hogy a magyar hagyományban sehol nincs nagybetűs március meg december.

Én azt gondolom, hogy az igazi eltérések a helyesírási szabályzattól nem abból adódnak, hogy új írásmódot vezetünk be, hanem sokkal inkább abból, hogy az emberekben él egy-két beidegződés a technikai eszközök rossz használata, vagy az angolszász formák megjelenése miatt. Lehet, hogy a jövőben tudomásul kell majd venni, hogy az válik sztenderddé, amit az emberek írnak, és nem az, amit a helyesírással foglalkozó szakemberek üzennek. Egyelőre viszont még nincs így, de ennek a folyamatnak kétségkívül eleme az új, 12-es szabályzat, ahol a bizottság tagjai igyekeztek figyelni az aktuálisan terjedő írásváltozatokra is. De azt azért még nem írták elő, hogy a cím minden szava nagybetűs legyen."

Én személyszerint a megértést nem akadályozó "nyelvtani hibákat", mint amilyen ez a kisbetű-nagybetű mizéria nem tekintem valódi nyelvtani hibának. Ez egy alternatív nyelvtani variáns, ami vagy kodifikálva lesz a jövőben, vagy nem, de semmmiképpen nem akadályozza azt, hogy a táblára ránéző átlagember megértse, hogy milyen információt is kíván átadni a tábla készítője. 

Lehet, de magyarul többen beszélünk és írunk ebben a városban, mint angolul. A gyermekeink miatt is jó lenne, nehogy megszokják a Microsoft Word helyesírás ellenőrzője által tipikusan elkövetett (pont után új mondat -> nagy kezdőbetű), rossz írásmódot a dátumoknál.

Szombaton majd megnézem a táblát a dzsáminál, és egykori angoltanárként felajánlom, hogy ingyen kijavítom a szöveget, ha az illetékesek igényt tartanak rá.

Még mindig nem annyira durva, mint a dzsáminál az "angol" nyelvű felirat az emléktáblán, aminek minden sorára jut egy hiba.

Szép kezdeményezés. Kár, hogy a kivitelezésbe hiba csúszott, mert a tábla így nem csak az árvíznek állít emléket, de a mai helyesírás siralmas állapotának is...