Erdő Péter diakónusokat szentelt Esztergomban
Egyház
2015. jún. 15.

<p class="lead">Erdő Péter bíboros június 13-án, szombaton az esztergomi bazilikában diakónussá szentelte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye szolgálatára Csepregi Róbertet, Nagy Sándort és Varga Norbertet.</p>

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

Erdő Péter a szertartás kezdetén köszöntötte az ünnepi szentmisén koncelebráló jubiláns papokat és a bazilikát megtöltő híveket.

 

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének emléknapján Erdő Péter arról beszélt homíliájában, hogy Jézus a kereszten János személyén keresztül minden idők keresztényét rábízta édesanyjára.

 

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

 

A felolvasott evangélium (Lk 2,41–51) a gyermek Jézusról szól, akit elveszítettek, majd megtaláltak a templomban. A bíboros szentbeszédében elmondta: Tanuljuk meg Szűz Máriától azt a belső tiszteletet és figyelmet, amellyel Jézus felé fordul; tanuljuk meg a Szent Család odaadását Jézus iránt, és azt a csendet, amelyben ez megnyilvánul. Úgy kövessük Máriát, hogy hagyjunk helyet életünkben a csöndre, az elmélyedésre, az Istenre gondolásra és különösen az imádságra.

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

 

Szűz Mária Szívéről olvassuk, hogy Jézus templomban való bemutatásakor elhangzik a jövendölés, amely majd a Kálvárián teljesedik be: hogy szívét tőr járja át. Szűz Mária Szívének tisztelete számunkra ezt az üzenetet is hordozza. Minket is, akik Jézust a legnagyobb szeretettel vesszük körbe, fájdalmasan érint Jézus szenvedése, ami minden bűn, megaláztatás formájában közvetlenül éri, és az is, ami titokzatos testét, az egyházat sújtja. Szűz Mária anyai szeretete az egyház iránt különleges pártfogás és erőforrás mindannyiunk számára – emelte ki a főpásztor.

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

 

A diakónus feladatának jellege már az ősegyház korától világos: küldetése a szolgálatra szól. Az asztal szolgálatára, vagyis a szegények segítésére, a karitatív munkára. De szól az Ige szolgálatára is, az evangélium olvasására és hirdetésére – hangsúlyozta Erdő Péter.

 

A liturgikus közösségben a diakónust sajátos és fontos szerep illeti meg. Akik papságra készülnek és a diakonátust átmeneti jelleggel veszik fel, azok is megmaradnak a magasabb fokozatokban is diakónusnak. Erre utalt régen, hogy a püspökök a miseruha alá dalmatikát is vettek magukra. Ezért papként sem felejthető el a diakonátussal kapott szolgálat – hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette: a diakónus név is Jézus személyére emlékeztet, amint az evangéliumban is olvasható: „Aki első akar lenni közületek, az legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35).

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

A homília végén a főpásztor hálát adott Istennek az ünnepi szentmisén jelen lévő jubiláns papok sok évtizedes hűséges szolgálatáért.

 

A szentelési szertartás az evangélium után kezdődött, amikor név szerint szólították azokat, akik a diakonátus szentségében szeretnének részesülni.

 

Ezt követően a szentelendők ígérete következett, majd a Mindenszentek litániájával folytatódott a szertartás. Ezalatt a jelöltek leborultak a földre, amely a teljes önátadást fejezi ki, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

A beöltözés után a felszenteltek megkapták szolgálatuk liturgikus eszközét, az evangéliumos könyvet.

 

Az ünnepi szentmisén részt vett Paskai László bíboros, koncelebráltak a főegyházmegye segédpüspökei, Cserháti Ferenc és Székely János, továbbá a főegyházmegye papjai.

 

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jubiláns papjai: Gyüre István vasmisés, Hegedűs László gyémántmisés, Alberti Árpád, Almásy László, Györgydeák Márton, Lambert Zoltán, Suló Lajos, Tomka Ferenc aranymisés, valamint Szabó Zoltán ezüsmisés.

* * * 

A három diakónussá szentelt élatrajza:

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

Csepregi Róbert

1989. január 19-én született Esztergomban. Nyergesújfalun nevelkedett szerető családi környezetben öt évvel idősebb bátyjával együtt. Szülővárosában végezte el az általános iskolát, majd az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskolába jelentkezett informatika szakra. Ez idő alatt, 16 évesen kezdte el érezni a papi hivatás halvány vágyát, de nem találta a papságot elég vonzónak ahhoz, hogy jelentkezzen is. Igyekezett részt venni hivatástisztázó lelkigyakorlatokon, hogy lássa, mi az Isten terve. Emellett sokat segített neki, hogy lehetősége volt őszintén beszélgetni bölcs és hiteles papokkal, különösen plébánosával, Molnár Alajos atyával. Érettségi után jelentkezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karára, ahol szociálpedagógiát tanult. Egy év elteltével kezdte el az Esztergomi Hittudományi Főiskolán a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakot levelező tagozaton. A második egyetemista éve végén erős, sürgető indítást érzett, hogy megtegye az első lépést, amit Krisztus kér tőle.

 

2010 júniusában jelentkezett az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetbe, ahova felvételt is nyert. A szemináriumi években sokat köszönhet évfolyamtársainak, akik támogatták, pappá formálták az évek alatt. Ez az öt év alkalmas volt arra is, hogy ő maga is elmélyítse azt a vágyát, hogy szabadon, szeretettel tudja vállalni a papi szolgálatot. Nyaranta kispapként erdélyi táborozásokban segített. Itt sok örömet, szeretetet és bizalmat tapasztalt meg, ami által megtanult bízni saját képességeiben is.

 

Kéri a hívek további imáját, hogy el tudja vinni a világba Isten irgalmas szeretetét, barátságát.

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

Nagy Sándor

1984. szeptember 1-jén született Budapesten. Édesanyja mechanikai műszerész, édesapja szobafestő-mázoló és könnyűgépkezelő, jelenleg rokkantnyugdíjas. Szülei mindketten siketek. Egyedüli gyermek. A XV. kerületi Újpalotán nőtt fel, és a Pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébániáról származik. Az Ady Endre Gimnáziumban érettségizett 2003-ban. A középiskola befejezése után az ELTE Természettudományi Karán folytatta tovább tanulmányait biológus hallgatóként. Képzését idegtudományi szakirányon fejezte be 2009-ben. Ezután egy évig gyakornokként dolgozott egy élelmiszer-biztonsági igazgatóságon.

 

Gyermekkorától kezdve járt hittanra. Rendszeresen ministrált. Több évig a pestújhelyi gitáros énekkarban is szolgált. Idővel ministránsvezető, egyházközségi képviselőtestületi tag, majd lelkipásztori munkatárs is lett. E szolgálatok révén erősödött meg benne a vágy: Istent, a mi Urunkat szeretné szolgálni. Mékli Attila és Molnár Béla atyák hite, személyes példája és barátsága meghatározó volt hivatásának alakulásában. Nagyon sokat köszönhet a jezsuitáknak is; lelkigyakorlataik és különféle programjaik nagyban segítették hitének elmélyülését. Egy dobogókői lelkigyakorlat során született meg benne a döntés, hogy pap szeretne lenni. Ezek után, 2010-ben kérte felvételét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papnövendékei közé.

 

Hálával gondol mindazokra, akik imával, szeretettel és kitüntetett figyelemmel kísérték őt eddigi útján.

 

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

 

Varga Norbert

Nyergesújfalun született 1988 decemberében. Istennek hála, szeretettel teli és ép családban nevelkedhetett fel. Kisebb-nagyobb problémák miatt itt az esztergomi bazilikában keresztelték 1989 nagyszombatján. Elsőáldozó már otthon volt, a Szent Mihály-plébánián. Sajnos csak nyolcadikig „tanult” hittant, mert miután megkezdte tanulmányait Tatán, a mezőgazdasági szakközépiskolában, eltávolodott az egyháztól, így a bérmálás szentségét is csak később, 2009-ben kapta meg. Érettségi után Budapesten, a Varga Márton Kertészeti Szakközépiskolában tanult parképítő- és fenntartó technikusnak.

 

Fővárosi tanulmányai megkezdésekor érezte meg először az Úr hívását. Ennek kívánt utánajárni, amikor egyik volt osztálytársa felkérésére csatlakozott a plébániai ifjúsági csoportba, majd elkezdte a felkészülést a bérmálkozásra is. Két évnyi bizonytalanság után mondta el plébánosának, Molnár Alajos atyának, hogy úgy érzi, papnak hívja az Úr, aki ezek után felkarolta, és segítette abban, hogy fejlődjön és tisztuljon hivatása. Ajánlására megkereste a szeminárium akkori spirituálisát, Roska Péter atyát, aki egy nyolcnapos lelkigyakorlatot tanácsolt számára a jezsuitáknál, melynek során Isten megerősítette hívásában.

 

Istennek hála, sok segítség, lelkivezetés, támogatás és imádság folytán 2010-ben a bíboros úr felvette az egyházmegye kispapjai közé, most pedig, még több közbenjárás és segítség után, kéri diakónussá szentelését.

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

 

Frankó Tamás: A papszentelések az egyház életéről tanúskodnak

Katolikus papokat és diakónusokat szentelnek országszerte a következő hetekben. Frankó Tamás, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet (egyike a nyolc magyarországi szemináriumnak, azaz a papságra készülők lelki és tanulmányi képzésére szolgáló sajátos egyházi intézmény) prefektusa szerkesztőségünknek elmondta: a papság, vagyis egyházi rend a hét szentség egyike.

 

Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus. A papok a felszentelésükkel kapják meg azt a küldetést, hogy Jézus Krisztus nevében hirdessék az evangéliumot, kiszolgáltassák a szentségeket és hogy a hívők pásztorai legyenek. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 154 plébániáján mintegy 250 pap tevékenykedik (szerzetespapokkal együtt) jelenleg.

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

Esztergomban az idén három kispapot – akik a teológiai tanulmányok első öt évét elvégezték – szentelt diakónussá Erdő Péter bíboros. Ők ősztől fél év ún. lelkipásztori gyakorlaton vesznek majd részt egy plébánián. Itt elsősorban hitoktatni, temetni, esketni, prédikálni fognak és mélyebben megismerik az adott közösség életét. Ezután tanulmányaik lezárásaként szakdolgozatot írnak és leteszik a főiskolai záróvizsgájukat, melynek eredményeként teológus diplomát szereznek. Egy év múlva kerül sor papszentelésükre, mely után a főegyházmegye valamely plébániáján fognak szolgálatot teljesíteni.

 

Frankó Tamás elmondása szerint az utóbbi húsz esztendőben átlagosan öt papot szenteltek fel évente az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében. Ennek a részegyháznak a szemináriumában jelenleg negyvenegy papnövendék tanul hat évfolyamon. A kispapok fele az ország más egyházmegyéihez (pécsi, kaposvári, szabadkai, munkácsi, váci és szatmári növendékek) tartozik, de Esztergomban tanulnak.

 

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

 

A szeminárium honlapja elérhető a www.esztergomiszeminarium.huoldalon. Itt olvashatnak az érdeklődők a szemináriumi képzésről, megismerhetik a kispapok tanúságtételeit, valamint mindennapi életükbe is betekinthetnek egy színes fotóalbum segítségével. Azok, akik komolyan érdeklődnek a papi hivatás iránt, ehhez az úthoz is segítséget találnak, valamint olvashatók azok a feltételek, melyekkel valaki kispapnak jelentkezhet.

 

A június 13-án sorra került szertartásról a prefektus elmondta: az egyházi rend (papság) kiszolgáltatása szentmise keretében történik. Ennek során a jelöltek először ígéretet tesznek, hogy szolgálatukat Istennek tetsző módon fogják végezni. Majd – a Mindenszentek litániája közben – a felszentelendők földre borulnak, ami a teljes önátadás jele. A püspök ezután a fejükre teszi a kezét, ezzel adja át a papi hatalmat, majd következik a főpásztor ünnepélyes szentelési imádsága, amely a Szentlélek segítségül hívásával a szolgálat végzésére kér erőt a papságban részesülők számára. A szentelési liturgiához tartozik, hogy a püspök átadja az újonnan felszentelt diakónusoknak az evangéliumos könyvet. A szertartás további részében a felszenteltek dalmatikát és stólát (a diakónusok liturgikus öltözete) vesznek magukra.

 

Az évente történő pap- és diakónusszentelések az egyházmegyék életének kiemelkedő eseményei. Ebben megmutatkozik, hogy az egyház egy élő közösség, ahol valóban meg lehet hallani Isten szeretetének a hangját. Nagy öröm, hogy mindig vannak fiatalemberek, akik Krisztus hívásának eleget téve ennek a sajátos szolgálatnak szentelik az életüket – zárta szavait Frankó Tamás.

 

(Kuzmányi István/Magyar Kurír)

(forrás)