1. Hír

Fotó: Lambert Attila

A kommunizmus egyházüldözése idején, 1951. március 4-én a vértanúság koronáját elnyerő Meszlényi Zoltán püspökről megemlékezve Gaál Endre először a vértanúk szerepére mutatott rá az egyház történetében. Az első keresztények közösségüket és önmagukat is szenteknek nevezték, abból kiindulva, hogy gyarlóságuk ellenére is részesei Isten szent népének. Ám már az egyház kezdeti korszakában megjelentek a vértanúk, akik a szentség, tisztelet új, sajátos formáját jelentették, hiszen életüket adták Krisztusért. A második századtól kezdve a mártíroknak külön napot szenteltek, liturgikusan ünnepelték őket. Hasonlóan emlékezünk meg most mi is Meszlényi Zoltán vértanú püspökről – tette hozzá a nagyprépost.

Meszlényi jó szellemi képességekkel megáldott fiatalként jelentkezett a szemináriumba, tehetségét elöljárói is korán felismerték, így Rómában, majd Innsbruckban folytathatott tanulmányokat, utóbbi helyen szentelték pappá is 1915-ben. Hazatérve az esztergomi egyházmegye központi szolgálatában tevékenykedett, a főszékesegyházi káptalan tagja is lett. Egyházkormányzati feladata mellett azonban folyamatosan szellemi munkát is végzett egyházjogászként. Következetesen védte a katolikus értékeket, ennek is volt köszönhető, hogy 1937-ben Serédi Jusztinián hercegprímás mellé segédpüspöknek nevezték ki. Püspöki szolgálata során a különböző egyházi mozgalmakat, az egyházon belüli civil szervezeteket kiemelten támogatta.

Fotó: Lambert Attila

1929-ben a hercegprímási gazdasági hivatal vezetőjévé nevezték ki, ebben a funkciójában sok nehéz gazdasági körülmények között élőt támogatott – emelte ki Gaál Endre. Jogászlelkülete, amely rendet és gyakori ellenőrzést is magával vont, több alkalmazott neheztelését is magára vonta. Az igazi próbatétel azonban az volt számára, ami a II. világháború után várt Meszlényi Zoltánra – hangsúlyozta a nagyprépost. A kibontakozó kommunista rezsim akadályt látott benne, éppen következetessége, rendszeretete miatt, emiatt el akarták távolítani az egyházi szolgálatból. A rendszer rosszallását az is kiváltotta, amikor Meszlényit az állam akarata ellenében 1948-ban káptalani helynökké választották. A titkosrendőrség folyamatosan figyelte, 1950-ben letartóztatták, és Kistarcsán börtönözték be. Közel egy év kínzás után halt meg 1951-ben.

Gaál Endre kispapként maga is tanúja volt annak, amikor – nagy csendben – Meszlényi Zoltán holttestét Esztergomban beszentelték, és a bazilika kriptájában eltemették. Egészen tökéletesek a szentek sem tudnak lenni, a tökéletesség csak Istené – hangsúlyozta a főcelebráns, hozzátéve: a vértanúk, így Meszlényi Zoltán is, Krisztus hasonlóságára tisztultak meg.

Fotó: Lambert Attila

A szentmise végén Parádi Gyula érseki tanácsos emlékezett vissza a vértanú főpásztorra, akit – mint kispap – igazgatóként és latintanárként ismert meg. Azért lehetett a főigazgató püspök a latintanár, mert azt szerette volna, ha a kispapok egyházias latint, és nem mitológiával teletűzdeltet tanulnak. Szent Jeromos volt a püspök nagy kedvence. Mindszenty bíboros beiktatásán is ott volt Meszlényi, emlékezett vissza az egykori tanítvány, aki szerint a püspök nem játszotta meg a főpapot, természetes módon viselkedett. Amikor a rendszerető, kicsit rigorózus sekrestyés rászólt Meszlényire, hogy ne verje a földhöz a botját, az szó nélkül engedelmeskedett. Abban az időben a püspökökről elővigyázatosságból „angyalként” beszéltek, így mondhatta Parádi Gyulának egyik tanára, hogy menjen a sinopei angyalkához, és nem a sinopei püspökhöz.

A szentmisét az esztergomi bazilika Szent Adalbert-oltáránál celebrálták, ez az oltár őrzi Boldog Meszlényi Zoltán ereklyéjét. A püspök a Magyar Kolping Szövetség mennyei pártfogója is, így a lelkiségi mozgalom is képviseltette magát a szertartáson.

Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír