1. Hír

<p style="text-align: center;">Fotó: <a href="https://www.facebook.com/artbejo/photos">Bejó Gábor</a></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Merénylet a császár ellen, küszöbön a lázadás</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ferenc József 1852-es hosszabb látogatását követően csak 1856-ban fordult meg újra Magyarországon, első vidéki útja <a href="https://www.szeretgom.hu/content/82285-egy-koztarsasagi-elnok-akinek-az-elso-utja-rogton-esztergomba-vezetett">Göncz Árpádhoz hasonlóan</a> azonnal Esztergomba vezetett. Korábbi távolmaradásának politikai és magánéleti okai egyaránt voltak, közben többször majdnem merénylet áldozata lett; a leghíresebb Libényi János, csákvári születésű szabóinas támadása volt 1853-ban. Libényit nem sokkal később a kor normái szerint kivégezték.</p>
<p style="text-align: justify;">A hivatalos magyar közvélemény ugyanakkor elutasította a merényletet, ezt bizonyítandó a hercegprímás vezetésével küldöttséget menesztettek Bécsbe, miközben az egész országban hálaadó szentmiséket celebráltak a császár megmenekülésének tiszteletére.</p>
<p style="text-align: justify;">Ebben az évben találták meg a koronát és a koronázási jelvényeket is, ennek ellenére Ferenc József nem koronáztatta meg magát. Ekkoriban még csak ismerkedett a nemzettel, és fittyet hányt a messze földön híressé vált magyar érzékenységre is. Ha mostanában lengetett volna be hasonlót, már jönnének is az "Üzenjük Bécsnek!' feliratú táblák.</p>
<p style="text-align: center;">[Image:21823]</p>
<p style="text-align: center;"><em>A Libényi-merénylet J.Reiner festményén</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Forrás: wikipedia</em></p>
<blockquote>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Mikor és miért kel útra az uralkodó?</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A 19. századi uralkodói utazások eredete az antikvitásba nyúlik vissza. A folyamatos hagyomány érzékletesen jelen van ebben a században is, így az antik elemek – például a diadalkapuk – nélkülözhetetlenek az eseményeken, ugyanakkor minden korszak egy kicsit a maga képére is formálja az utazásokat. Az utazások oka és célja sokrétű, egyrészt ünnepi alkalmak szolgáltatták a kiindulópontot, másrészt a politikai élet fordulatai is motiváló tényezőként hathattak az uralkodókra. Az uralkodó prezentálhatta udvara pompáját és hatalmának terebélyességét, a meglátogatott közösség pedig kulturális és gazdasági értékeit vihette ura-királya elé.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Forrás: Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)</em></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;">A magyarok és a császár között az áttörés még váratott magára. Kérdés volt: vajon mi szoríthatja közelebb a két felet egymáshoz? A magyarországi rossz közhangulat továbbra is gondot okozott az udvarnak. Közben azonban Magyarországon is változások álltak be, bevezették a polgári közigazgatást, megkezdődött a jobbágyfelszabadítás gyakorlati kivitelezése is.</p>
<p style="text-align: justify;">A lakosság hangulata azonban makacsul udvarellenes maradt, Albrecht főherceg még 1854 végén is a felkelés rémével fenyegette a királyt.</p>
<p style="text-align: justify;">Végül 1856 hozta meg a várva várt fordulatot, Ferenc József ugyanis hosszas hezitálás után a magyarországi látogatás mellett döntött, és augusztus 31-én részt vett az esztergomi bazilika felszentelésén. A szabadságharc leverése és vérbe fojtása után ez volt az első alkalom, amikor a nemzet együtt ünnepelhetett.</p>
<p style="text-align: justify;"><em><strong>A felszentelés szimbolikája</strong></em></p>
<p style="text-align: justify;">Az esztergomi érseki tisztet Scitovszky János töltötte be 1856-ban (1849 és 1866 között volt az ország hercegprímása, előtte, a '48-as<span> forradalom kezdetén aktívan támogatta Kossuthot is, amíg "szakállas apánk" királyhűként viselkedett). A prímás </span>nagy lendülettel kezdte meg a forradalmi időkben szétbomlott magyar katolikus egyház újjáépítését, reorganizációját. Ferenc József kegyét is élvezte az egyházvezető, hiszen az udvar az abszolutisztikus hatalom támogatóját látta a katolikus egyházban, így annak vezetőjében is. Viszont az egyház birodalmilag központosított elképzelése - miszerint a magyar katolikus egyház a bécsi érsek fennhatósága alá került volna - a klérus vezetőjét folyamatosan az ellenállók táborába sodorta.</p>
<p style="text-align: center;">[Image:21821]</p>
<p style="text-align: center;"><em>Scitovszky János érsek</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Kép: epa.oszk.hu</em></p>
<p style="text-align: justify;">A bazilika felszentelése az 1850-es évek derekán így nem pusztán az egyházi méltóságok díszelgése és csinnadrattája volt a poros és sáros esztergomi utcákon, hanem mélyebb szimbolikával bírt, bizonyítani kívánta a magyar egyház függetlenségét.</p>
<p style="text-align: justify;">Az ünnepségre érkezett Ferenc József kíséretében maga a bécsi érsek, Othmar Rauscher, a magyar egyház maga alá integrálásáért felelős osztrák egyházfi is. Eláruljuk, nem valósult meg a tervezet, Scitovszkyt ennél azért több hájjal és több magyarásggal kenték meg.</p>
<p style="text-align: justify;">Sőt, az érsek később aktívan részt vett a nemzeti ellenállási mozgalmakban is.</p>
<p style="text-align: justify;"><em><strong>A felszentelés menetrendje: hajón érkezik, vonattal távozik az uralkodó</strong></em></p>
<ul>
<li>A császár a bazilika felszentelésére augusztus 30-án fél 7-kor érkezett, hajója felbukkanását a vár mozsarai jelezték. A prímás prominens vendégeivel rögtön a hajóállomásra sietett Ferenc József elé, az érseki díszhintóban ezután a palota elé igyekeztek, majd az ott felállított diadalkapunál a város nevében magyarul köszöntötték őfelségét. Közben vihar tört ki: pár éve még megszólalt volna az <em>Esik eső karikára</em> kezdetű dal, most viszont csak a rezesbandák zenéltek tovább a hatalmas orkánban.</li>
</ul>
<p style="text-align: center;">[Image:21817]</p>
<ul>
<li>Másnap, augusztus 31-én megszűnt a vízivárosi Loyolai Szent Ignác plébániatemplom átmeneti székesegyház jellege, reggel mozsárágyúk dörgése ébresztette a város népét. Negyed 8-kor a Belvárosból, Szentgyörgymezőről, a Vízivárosból és Párkányból megindultak a zászlós körmönetek a bazilika felé. Nem sokkal később az érsek hatfogatú díszhintóján vágtatott fel a Várhegyre, hogy csatlakozzon az ünneplő sokasághoz.</li>
</ul>
<p style="text-align: center;">[Image:21818]</p>
<ul>
<li>A szentelési szertartás elején körbejárták az épületet, meghintették szenteltvízzel, majd a főkapuhoz érve könyörgést mondtak. A főcelebráns megütötte a kaput, és többször hangosan kiáltotta: <em>„Nyíljatok fel kapuk!”</em> A diakónus pedig belülről kitárta a kapuszárnyakat. Belépett az ünneplő sokaság, köztük a Scitovszky barátságát is magáénak tudó Liszt Ferenc is 100 tagú ének- és zenekarával, aki a felszentelés tiszteletére komponálta az <em>Esztergomi misét</em>. Nem sokkal rá elkezdődött az ünnepi szentmise, majd különféle ereklyéket helyeztek el a templomban.</li>
</ul>
<ul>
<li>Intermezzoként megérkezett az uralkodó is. Díszruhás elöljárók, lovas csendőrök, megyei és városi huszárok adták a felvezető kíséretet az aranyos császári hintó előtt. Ferenc József tábornagyi uniformisban vonult fel, 12 hintón érkeztek utána hivatalnokai. A bazilika előtt felállított diadalív előtt köszöntötték a császárt, a szokásokhoz híven magyarul, majd emlékeztették őt a hely szent jellegére, a híveket pedig hűségre intették: <em>„adjátok meg az Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré”</em>. Majd bekísérték az uralkodót a székesegyházba, következett az oltár tömjénezése és felkenése.</li>
</ul>
<p style="text-align: center;">[Image:21819]</p>
<ul>
<li>A szentelés egészen délután 3-ig tartott. A mise végén a bíboros főpásztor dekrétumot adott ki a felszentelésről és annak évenkénti megünnepléséről. A császárt ünnepélyes keretek között kísérték a főkapuhoz.</li>
</ul>
<ul>
<li>Délután négy órakor hatalmas népünnepély kezdődött. Asztalokat terítettek a Prímási Palotában, a Szemináriumban, illetve a Fürdő Szállóban is. A szigeten hatalmas sátrat állítottak, a tereken pedig lacikonyhák és sörsátrak várták a híveket. Az uralkodót prominens vendégeivel egyetemben a Prímási Palotában látták vendégül, ahol katonazene szólt megszakítás nélkül, majd a kispapok énekkara töltötte be a teret.</li>
</ul>
<p style="text-align: center;">[Image:21820]</p>
<ul>
<li>Az uralkodó délután Szentgyörgymezőre látogatott, ahol több ezres tömeg fogadta. Először legények lovas-versenyét tekintette meg, majd itt is megkezdődött a király ünnepélyes vendégül látása.</li>
</ul>
<ul>
<li>Az esti órákban úgy kivilágították a várost, mint még soha (!).  Minden nagyobb ház díszbe borult, diadalkapuk övezték a császár kocsiútját az éjszakában. A bazilika kupolájából pedig bengáli tüzet eresztettek alá. Fél 10-kor indult a király kíséretével a párkánynánai vasútállomásra. Útját fáklyák világították be egészen a vasútig, miközben a környező hegyeken örömtüzek ragyogtak.</li>
</ul>
<ul>
<li>Az ünnepi étkezés közepette a császár elé járultak főurak, hogy a magyar alkotmányos rend visszaállítását kérjék tőle. Ezt Bach belügyminiszter felségsértésnek titulálta, valójában azonban az első komolyabb lépés lehetett a kiegyezés felé. Scitovszky a következő évtizedekben is a magyarok és az udvar megbékélésén fáradozott.</li>
</ul>
<p>Forrás: </p>
<p><em>Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)</em></p>
<p><em>Cséfalvay Pál: Az esztergomi bazilika felszentelési szertartásának előkészületei és az ünnep. In: Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. (Emlékkönyv az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából) Szent István Társulat, Bp., 2006. Szerk.: Beke Margit, 75-92. p.</em></p>
<p><em>Cséfalvay Pál: Scitovszky IX. János. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szent István Társulat, Bp., 2003. Szerk.: Beke Margit, 370-375. p.</em></p>