1. Hír

Széchenyinek, a Hídembernek üzenték...

Esztergom újjabb kiállítótérrel lett gazdagabb, a vízügy kisbolygó modern köntösbe csomagolva csatlakozott a múzeumi látványosságok városi tárházához. "Ezt mindenkinek látni, tapintania és tapasztalnia kell" - ha egy mondatban kellen összesűrítenem az egy órás kultúrbúvárkodásom tapasztalatait a hivatalos néven Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (a későbbiekben a Duna Múzeum kifejezést használom, mert ez nem egy brazil szappanopera) falai között, ahol szűk körű rendezvény közepette látványtárat avattak december 17-én. Ahogy később megtudtuk, a nagyközönség felé februárban nyitnak.

Érintőképernyős terminálok kalauzolnak

Bárd Edit, a múzeum PR és marketing munkatársa és a rendezvény konferansza köszöntötte az egybegyűlteket. Majd Murányiné Kremples Gabriellát, a Belügyminisztérium képviselőjét szólította a mikrofonhoz. „A múlt nélkül nem tervezhető a jövő”- kezdte beszédét Kremples. Később hozzátette, a múzeum új kiállítóterének létrehozása fordulópont az intézmény történetében, egyben pedig mutatja a vízügy kiemelkedő szerepét is. A kor követelményeihez és igényeihez igazodó, a vízügy gazdag múltját elénk táró megfogalmazás pedig segítséget nyújt, hogy a jelen rohanó világához szokott embert is megszólítsa és ráirányítsa figyelmét a víz kitüntetett szerepére mindennapjainkban.

Murányiné Krempels Gabriella és Somlyódy Balázs

Majd Somlyódy Balázs, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója ünnepélyes keretek közé szorítva a résztvevők sokaságától átadta a kiállítást. Mint fogalmazott, ez egy újabb stációja a múzeumban folyó munkának, amelyet számos nívós díjjal honoráltak az elmúlt évtizedben, többek között 2003-ban az esztergomi múzeum begyűjtötte az Európai Múzeum Fórum különdíját is. Somlyódy kifejtette, az intézmény kiállításai megörökítik a vízügy teljes múltját, miközben a jelen történéseire is gondosan figyelnek. „Hirdessék, szeressék, tanulják és adják át minden korosztálynak, hogy a vízügy milyen hagyományokkal rendelkezik” – zárta imperatívusszal beszédét a főigazgató.

Szalkai Tímea a Duna Múzeum igazgatója tartott visszatekintő elmélkedést a múzeum kortárs történetéről. A kiállítás koncepciójának mozgatórugói ecsetelve kitért arra is, hogy még 2012-ben nyújtottak be először pályázatot egy új kiállítótér kialakításának ötletével, ekkor azonban nem kaptak támogatást terveik megvalósításához. Majd nem sokkal utána végbement a fenntartóváltás, egy osztrák tévécsatorna monogramjával bíró OVF-hez került a múzeum igazgatása, innentől flottul mentek a dolgok. „Immár egy multimédiás tartalmakkal és eszközökkel körített látványtár megnyitóján van szerencsénk részt venni, amely éppúgy alkalmas a mezei élményszerzésre és kikapcsolódásra, mint a tudományos elmélkedésre” – tette hozzá Szalkai. Az új kiállítótér kialakításával egy újabb gyöngyszemet kapott a múzeum a 2009-ben kialakításra kerülő foglalkoztató terem után.

Szalkai Tímea

A munka kezdeteiről merengve az igazgatónő elmondta, az előzetes koncepció három fontosabb pilléren nyugodott, így a digitalizálás az építkezés és a válogatás jegyében kezdődött a kiállítótér testet öltése. „Nehezen indultunk, kisebb fennakadásokkal küszködtünk az elején, de rövidebb idő elteltével látni kezdtük a szépséget az álmaink után” – mondta Szalkai, majd hozzáfűzte, optimális látogatói élményre törekedtek, a megvalósítás során végig ez a cél lebegett a szemünk előtt. Épp ezért a sokszínűség és játékos interakció, amely szinte életre kelti a kicsiny teret.

A modernitás jegyében: tömörraktári rendszer és táblagépek

Ha már kellően felcsigáztak mindenkit, 3 csoportra osztották a résztvevőket, mivel a látványtárat a múzeum egy apróbb szegletében alakították ki, ahová véges számú látogató számára van csak négyzetméter – a sajtótájékoztató legelején, a becsekkolás alkalmával a résztvevők különböző színű bilétákat kaptak, most megvilágosodtunk, eljött a használatbavétel ideje. Én szürkét kaptam, tehát Önfeláldozó lettem.

Víz ide, vízügy oda, önmagában sem mondhatni száraz témának, de a látványtár kiképzése, tömörsége és az anyaga, amelyet egy válogatás során egybefűzések eredményeként vált komplett történetté, szinte zseniális, de leginkább felülről súrolja a tökéletest. Összesen három teremre osztották a rendelkezésre álló teret, az első kisebb fülkében érem- , kisplasztika és képeslapgyűjtemény, illetve térképtár kapott helyet. A második elkülönülő szobában van maga a kiállítás szívcsakrája, a térkihasználást maximalizálva a padló alá is pakoltak a tárlat anyagaiból, amelyeket narrátori hanggal kísérve, elsötétülő szobában az éppen aktuális és történetbevágó tárgyat megvilágítva kapunk bemutatót a látványtárban elhelyezett kellékek szerepköréről. Amúgy Széchenyi Ödön 1867-es párizsi gőzhajós sztorija hangzik fel, aki a magyar fővárosból indulva halyózott a franciák központjába, új utakat nyitva a magyar hajózás históriájában. A Duna Múzeum pedig új utakat nyitott az esztergomi élményszerzés történetében, amelyet februártól mindenki megtekinthet.