<p style="text-align: justify;">Negyedszázad múlva száz esztendős lesz a kertvárosi Arany János Általános Iskola. Addig még sok a feladat, és hosszú az út, de a megtett mérföldek épp olyan lényegesek, mint az előttünk álló kilométerek. Az ünnepi beszédek alapján az intézmény több téren úttörő és példaértékű munkát végzett az elmúlt években. Az ünnepélyes keretek közé szorított évfordulón a kormányzat és a megye prominens alakjai is tiszteletüket tették. Kiemelték a hit- és erkölcstanoktatást, illetve a sport szerepét, mint a felnövekvő ifjúság testi és lelki jólétének legfontosabb pilléreit.</p>
„Hetvenöt év tekintélyes idő, megélni derekas és szerencsés dolog, egy iskola életében maga a történelem” – kezdte értékelő beszédét az intézmény vezetője, Baranyi István, majd hozzáfűzte: „Múlt és a jelen között szakadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyel, kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkő, hol egyet előre, hol egyet hátra lépsz. Te mész és mész előre, egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol és egyszer elér a kötél másik oldalára a lábad. Kalandod utad volt, mely nem más, mint az élet.”
Az igazgató a későbbiekben sorjában elmondta az alapvető elveket, amelyen az iskola szilárd és hithű, ugyanakkor spirituális és meghitt szellemisége nyugszik:
„A mi iskolánkban nincs egyházi oktatás, mégis van hittan.
A mi iskolánkban nincs elit oktatás, mégis mindenki továbbtanul.
A mi iskolánkban tanáraink nap mint nap kimerülnek, másnap mégis megújulnak.
A mi iskolánkban a gyerekek a tanév végét várják, mégis mindenki maradni akar.
A mi iskolánkban nem minden család vallásos, mégis vannak hittanosaink.
A mi iskolánk nem katolikus iskola, de itt mégis van szentmise.
A mi iskolánkba sok szegény gyerek jár, mégis mi vagyunk a gazdagok, de a szeretetben.
Családja van minden tanulónknak, sokuknak mégis a mi iskolánk az otthonuk.”
Majd Kancz Csaba, a megyei kormánymegbízott kerekített az évfordulóhoz mérten nagyívű beszédet, mikor az iskola példamutatását méltatta, kiemelve a kertvárosi lokálpatrióták Esztergomhoz való hűségét, midőn a városrészt Doroghoz akarták hozzácsapni. A háború éveiben mutatott állhatatosságot és kitartást, amikor az itt élő és munkálkodó közösség tekintetét a kultúra oltárára vetette. 2010 előtt tapasztalható értékválságot nem engedték begyürkőzni az iskola szellemiségébe.
Hozzátette, hogy a kormányváltás után lassan a helyére billen minden, meghonosodik az a stabil értékrend, amely táptalaja lehet a felnövekvő ifjúságnak.
„Nem elég az iskolában nap mint nap bejárni az órákra a csengőszó hallatára, több kell mindenki részéről – minden nap meg kell újulni a pedagógusoknak is. A rohanó világban nehéz lekötni a gyerekek figyelmét, idejét és aktivitását nagyon nagy kihívást jelent ez a pedagógusoknak” – tudatosította az ünneplőkben Kancz.
„Mindezt nagyon nehéz lenne elérni és fenntartani, ha nem lenne ott mindenki mögött a keresztény háttér és vallásosság. Példát mutatott az iskola, amikor a kormányzat nem ismerte még fel, hogy mennyire fontos a hittan, mennyire fontos hogy erkölcstant, hittant tanuljanak a gyerekek” – emlékeztetett mindenkit a kormánymegbízott.
Ezután az iskola példát statuáló eredményeit tárta a közönség elé. Az uniós forrásokat példaértékűen használták fel, amellyel az iskola gyarapodását segítették elő. Erőt sugároztak a környéknek, a városrész az iskola nélkül halálra van ítélve. Bevezették a mindennapos testnevelést, kitüntetett helyet biztosítottak az iskola életében a sportnak, kiemelten a labdarúgásnak, amely beruházások révén megfogták a fiatalokat.
Mindezek mellett figyeltek a családokra, bevonták őket a munkába; észrevették, hogy a megfelelő családi közeg nélkül nem képzelhető el egészséges közösség. Viszont azt is tudták: „ahol megrendül a háttér, az iskola segítséget nyújt”. Minden erejükkel ezen voltak.
A továbbiakban Farkas Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) főmunkatársa tartott beszédet, hangsúlyozva a magyar oktatás értékeit, amelyet leginkább a nevelőintézet és a pedagógusi attitűd szoros egymásrautaltsága és szimbiózisa formált megbecsülendő és követendő példává. Harmadik pillérként említette a nevelés sokszínűségét, pluralitását. Majd kitért a munkára alapozott társadalom hívószavára és kiemelte, hogy ennek az alapjait is az iskolában kell elsajátítani.
„Ha a pedagógusok lélekkel és szakszerűen végzik munkájukat, az lelki, mentális rendszerváltozás reményét hordozza egy generáció múlva” – tette hozzá az EMMI főmunkatársa.
Végül Nacsa Lőrinc államtitkári kabinetfőnök vette kezelésbe a mikrofont, mint mondta, „a jó iskola soha nem lehet érték semleges, ahogy egy szülő sem semleges a gyermekeivel megélt kapcsolatában, hiszen éppen értékeket kell átadnia. Az Arany János Iskola keresztény értékeket is közvetít, amelyek örök érvényűek”.
Majd hozzátette: „a kormányzat szándéka, hogy olyan testben, szellemben és legfőképpen lélekben is kiteljesedő emberek kapják meg az alapokat, akik képesek meghaladni a mai értékválságot is magában hordozó problémákat. Ezt a célt szolgálták az intézmény vállalásai is, mint a mindennapi testnevelés bevezetése, a felmenő rendszerben megjelenő hit és erkölcstan oktatás is”.
Mint mondta: „egy közösségben gondolkodni, azzal azonosulni tudó, történelmét, kultúráját, hazáját, hitét és identitását ismerő, azt gazdagító, felelősséget vállaló, az életet tervezni, elvek mentén élni ember képes a mai kihívásoknak megfelelni”. Itt valódi értékközösség formálódik, amely egyben jövőképet is nyújt a hátrányos helyzetből kiszakadni vágyó tanulóinak. Ebben a szellemi térben nagyon fontos szerep van a lelki nevelésnek, hiszen ebben a korban alapozhatók meg a későbbi személyiség kifejlődésének legfontosabb pillérei.
„Keresztény szeretet, szolidaritás, felelősségvállalás és elköteleződés, olyan alapok, amelyek nélkül nem létezhet működő társadalom” – zárta beszédét Nacsa Lőrinc.
képek forrása: aranyiskola.hu