Csapdában az egész Pilis

(a Népszabadság november 3-án megjelent számában közölt írás)

 

Piliscsabai lakosként, szülőként szeretnék beszámolni arról, miként éljük meg a Budapest–Esztergom-vasútvonal felújítását. Idén szeptemberben a harmadik tanévet kezdtük el úgy, hogy nem lehet vonattal Budapestre közlekedni. Bár Piliscsaba mindössze 25 km-re fekszik a fővárostól, a vonatpótló buszok az Árpád hídig tartó távolságot a legnagyobb reggeli csúcsban mégis másfél-két óra alatt teszik meg.

 

Már a piliscsabai állomásnál nincs ülőhely, a később felszállók összepréselődve utaznak órákon át. Az áldatlan állapotok legnagyobb kárvallottjai a Budapestre ingázó diákok, akiknek reggel 6 óra előtt el kell indulniuk ahhoz, hogy esélyük legyen 8 órára beérni az iskolába – de ez sem garantált, hiszen ha nagy nehezen eljutnak is a fővárosba, gyakran a metróközlekedés leállásával kell szembesülniük.

 

Ne is beszéljünk a nulladik órákról, a hajnali 5 óra előtti kelésről. Persze tudtuk, hogy a vasútpálya felújítása kényelmetlenséggel jár, ezt mindannyian elfogadtuk, mondván, kibírjuk, és utána jobb lesz a közlekedés. Most ott tartunk, hogy a jelenlegi ígéretek szerint 2015 májusában indulnak újra a vonatok. Ez az eredeti tervekhez képest másfél éves csúszást jelent.

 

De látva a munkák menetét és minőségét (legutóbb például a pilisvörösvári beomlott támfalat), joggal kételkedhetünk ebben is. Ha mégis így lenne: épp másfél évvel több időn át kell a gyerekeinknek napi 2-3 órával többet utazniuk, mint ami normálisnak mondható egy ekkora távon. Van, aki majdnem a teljes középiskolás életét úgy tölti, hogy naponta 3-4 órát utazik az eredeti 1,5-2 helyett. Persze ugyanígy szenvednek a mindennap munkába járók.

 

Sokunkat felőröl ez a napi küzdelem, és még előttünk van egy tél, ami a havazásokkal, balesetekkel akár meg is béníthatja a 10-es utat (ahol a vonatpótló busz közlekedik). Súlyos baleseteknél akár négyórás útzár is előfordul. Azoknak sem egyszerű, akik autóba kényszerülnek, az ürömi elágazásnál több kilométeres kocsisor várakozik a buszokkal együtt.

 

Szerettük volna elérni, hogy amíg nem indul újra a vonatközlekedés, induljanak buszok alternatív útvonalon a Hűvösvölgybe, ahonnan kötött pályás közlekedéssel (61-es villamos) dugómentesen lehet folytatni az utat. Erre a felvetésre nem történt érdemi reakció. Ugyanakkor éppen most kezdték el az ürömi elágazás körforgalommá alakítását, ami a 10-es úton való közlekedés teljes ellehetetlenüléséhez vezet. Tehát az eddiginél is hosszabb menetidőre számíthatunk.

 

Miközben megértjük, hogy egy ilyen volumenű beruházás átmeneti lemondásokkal és kényelmetlenségekkel jár, számos kérdésre nincs válasz. Mi az oka a késedelemnek? Ki a felelős mindezért és mik a következmények? Úgy tudjuk, a Pilisvörösvár–Budapest szakasz építését azért nem tudták időben elkezdeni, mert nem történtek meg a kisajátítások. Ki a felelős azért, hogy leállították és felbontották a vasútvonalat, miközben az új nyomsáv nem volt a vasút tulajdonában?

 

Ki adott építési engedélyt egy olyan nyomsávra, amely más telkén haladt? Miért nem kapunk pontos és megbízható tájékoztatást a felújítás előre látható alakulásáról, ütemezéséről? Miért nincs alternatív útvonalon közlekedő buszjárat csúcsidőben, amikor a 10-es út gyakorlatilag Solymártól lépésben halad, de hét óra körül Hűvösvölgy felé még jól járható az út?

 

Gáti Zita

Forrás: nol.hu

Fotó: pilishirek.hu