1. Hír

De ez nem a megszokott ritmusa a megemlékezésnek, a hagyományos formák az eseményt elkerülték, itt véletlenül sem futsz bele cserkészekbe, sem pedig hagyományörzőkbe. Ez hirtelen és koncepciózus, a Durchbruch (Áttörés) csoport esztergomi ihletésű, 1956-ra szabott munkája, amelyet október 23-án nyitottak meg a közönség előtt.

A Rondella Galériában a művészetbe csomagolt megemlékezést (netán megemlékezésbe szuszakolt művészi késztetést) Szuharevszki Mihály, a Kaleidoszkóp Ház egyik kiállításszervezője  nyitotta meg, felesben Suhajda A. Zoltánnal, aki annyira azért nem kívánkozott a mikrofonhoz.

Felosztották maguk között a szerepeket. Szuharevszki művész úr kezdte rövid bevezetővel, ismertetve a kiállítás születésének ötletét; hogyan kerültek kapcsolatba az alkotókkal, milyen hosszúra nyúlt a kiállítás koncepciójának megvalósítása. Az 1956-os forradalomnak van jó pár német vonatkozása is, ebből is merítettek az alkotók, amikor először hallottak a magyarországi eseményekről. Majd ugye 1989 következett, Németország újraegyesítése, a határok megnyitása és a Magyar Köztársaság kikiáltása, mind-mind olyan momentumok, amelyekre érzékeny a művész, ugyanakkor inspirációt is merít belőlök - tette hozzá Szuharevszki.

Majd felkonferálta Suhajda Zoltánt, aki addig csendben készülődött a megmérettetésre. Hiszen első fellépésé lesz a nyilvánosság előtt. Így a sikeres végkimenetel még kétséges – tette hozzá Suhajda.

Az projekt időközben sokat fejlődött, folyamatosan voltak ötletek, egyesek időközben kihullottak a tervezés stádiumában, eközben viszont sokat módosult is az eredetileg megfogalmazott ideál – ismertette a nehézségeket Suhajda.

Nagyon élő projekt, utolsó pillanatra készült el teljes egészében a programozást tekintve – folytatta Suhajda. Sok szimbolikával dolgozik a kiállítás, inkább átérezni kell, mint elolvasni a mellékelt prospektusokat. Hiszen egy konkrét gondolati mag köré épül fel az egész kivitelezés, ezeket érdemesebb az interaktivitás jegyében végigjárni és elmerülni a látottakban és tapasztaltakban –mondta Suhajda.

Az ember felülről jön a sötétből, tapogatózó járással, óvatosan, nehogy elessen. Jönnek a kövek, amelyeket közben kerülgetni kell, ez is egy külön koreográfia. Egyszerűen fel kell fedezni a teret. Jön a hang-, a fény- és a képkollázs, majd a vetítés a végén, hogy az egész még zaklatottabbá váljon. Ezek egymásra reagálnak, végtére is összefüggnek – ismertette a mechanizmust Suhajda.

A programban benne van a feszültség, amely egyrészről határokat szab, többiekkel egyeztetni kell, kompromisszumkészség szükséges. Viszont impulzusok is kaphatsz a munkatársaktól; megtermékenyíti a munkafolyamatot és nagyszerű váltakozó hatást idézhet elő ez a disszonáns egység. A résztvevő alkotóknak is "határátlépés" volt, kilépni magukból, a megszokott munkamódszerekből – fejezte be mondandóját Suhajda Zoltán.

Mint később Szuharevszki Mihálytól megtudtuk, a kiállítás csak vasárnapig volt látható és érezhető, mivel támogatás híján a német előadók csak eddig tudták biztosítani a technika folyamatosságát, így az egész az önköltség elvén működött, ezután pedig kénytelen átadni helyét újabb installációknak.

Mindenesetre az én szememben forradalmasították 1956 és Esztergom kapcsolatát.

Die Explosion des Schweigens: A csend robbanása
kiállítók:
Thomas Reimann, Thomas Richartz, Conrad Schuster
Schweigen, azaz Hallgatás a neve annak a szobrászati installációs munkának, amely a Durchbruch/Áttörés (Peng) német csoport jóvoltából jön létre, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában.