1. Hír

„Olyan jól esik újra kimondani, Esztergomban a Fidesz-KDNP győzött, győzött (megalkuvást nem tűrő vastaps), nem is akárhogyan, a polgármesteri cím mellett mind a tíz egyéni választókerületben a pártszövetség képviselői szerezték meg a voksok túlnyomó többségét. Ez 100%-os siker (alábbhagyó, lankadó, de még mindig erőteljes taps).

Ez Esztergom sikere, az összefogás diadala a széthúzás felett, a józan ész, a tudatos választás győzelme a békétlenséggel szemben (nincs taps). Az elmúlt négy évben ez a város, Magyarország első fővárosa politikai botrányok, a várost és lelkeket leromboló pusztuláshoz vezető harcok színtere volt. Ennek most vége (én tapsolok).

Esztergomban egy új korszak kezdődik, amit elsősorban a nyugalom, a fejlődés és a kemény munka fémjelez majd. A választási siker ugyanis csak az első lépés volt afelé, hogy Esztergom ismét visszanyerje régi méltóságát. Másképpen fogalmazva: a selejtezőt magabiztosan megnyertük, de a valódi megmérettetés, a világbajnokság csak most következik.”

„Esztergom az ország egyik jelképe, amely évezredes történelme során mindig hűen szolgálta Magyarországot, és amelynek sorsa meghatározza az ország sorsát. Hiszen Esztergom a magyar kereszténység bölcsője, a magyar katolicizmus szimbóluma. Itt koronázták meg államalapító uralkodónkat, Szent István királyt (Tétényit is itt választották meg, és Meggyest is - a szerk.).”

„Itt élt és dolgozott Vitéz János érsek, aki Európa-szerte csodált kulturális központtá tette a várost. Itt esett el a törökökkel való küzdelmében Balassi Bálint, és itt aratott győzelmet szintén a törökök felett Sobieski János lengyel király.

Itt élt Bottyán János, akinek egykori háza ma Esztergom önkormányzatának ad otthont (lovasszobra pedig a városháza udvarában porosodik 2006 óta - a szerk.) és itt áll az ország egyik legnagyobb temploma (amúgy megközelíthetetlenül a legnagyobb - a szerk.), melynek felavatásán részt vett Ferenc József (aki ezek mellett kivégeztette az aradi tizenhármat is - a szerk.), és amely alkalomra írta Liszt Ferenc az esztergomi misét, melyet ő maga vezényelt az ünnepségen.

Itt építtet hidat Simor János (inkább Vaszary Kolos, mellesleg csupán arról van szó, hogy lemondott a vámszedés jogáról - a szerk.) hercegprímás, azt a Mária Valéria hidat, amelyet tizenhárom évvel ezelőtt, az első polgári kormány szolgálata alatt építettek újjá.

Esztergom volt az a város, amely a második világháborút követően egészen a rendszerváltásig a hatalom céltáblájává vált, és amelyet legszívesebben eltöröltek volna a föld színéről (ez igaz, tervek is voltak arról, hogy esetleg összevonják Doroggal - a szerk.).

Esztergom az a város, ahol Mindszenty bíboros-hercegprímás szolgált, és megannyi szenvedés és kínzás után végső nyugalomra lelt. Ez az örökség az, aminek meg kell felelnünk.”