Palotakörkép - A környék legszebb kastélyai, kúriái

Palotakörkép - A környék legszebb kastélyai, kúriái

2014. 08. 21. 13:24

Ahogyan közeledünk a nyár végéhez, az időjárás úgy lesz egyre inkább alkalmatlanabb arra, hogy egy tó vagy medence hűs habjai közül figyeljük a világot, és válik egyre jobban alkalmassá a túrázásra, kirándulásra. Mivel, most még nem vagyunk olyan bátrak, hogy a környék hegyeit és erdejeit megmásszuk, egy csokrot állítottunk össze azokról a palotákról, kúriákról, melyekhez történelmi fontosságuk, vagy szépségük miatt érdemes ellátogatni.

A gyűjtésbe az Esztergomi járás határain belül (plusz néhány, felvidéken és Szobon) elhelyezkedő épületet válogattunk bele, így hiába találhatóak egészen szép paloták Tatán, és a megye nyugati részén is, azok itt most nem szerepelnek. Az egyes kúriák között nem kívántunk sorrendet állítani, így az otthonokul szolgáló települések szerint haladunk ABC-sorrendben.

Bajna: Sándor–Metternich-kastély

 Az ezredfordulón külsőleg felújított kastély gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A grófi rangú Sándor család kezébe 1676-ban került a Both család több birtoka is, melyek közül Bajnát 1688-ban 15 évre zálogba adták Bottyán Jánosnak 2500 forintért.  A települést 1701-ben Sándor Menyhért, Esztergom vármegye alispánja váltotta ki. A falu a családi birtok központja lett, a mai kastély helyére pedig egy vadászlakot építettek. Menyhért fia, Mihály szeretett volna megfelelő rezidenciával rendelkezni Bajnán, ezért kibővíttette az épületet az 1740-es évek elején. Az átalakítási munkák eredményeképpen egy emeletes, gazdag homlokzati díszítésű kastély jött létre. Az épület 1834-es átalakítási terveit Hild József készítette. Más korabeli kastélyokkal szemben az alaprajz eléggé bonyolult lett, ami a barokk épületmaghoz való igazodás miatt lehet. Sándor Móric 1878-as halálával a család grófi férfi ága kihalt, ezért 1897-ben I. Ferenc József engedélyével egyesültek a Sándor és a Metternich nevek, címerek. A kastélyt 1896-ban renoválták és modernizálták is. Felújították a pinceszinten lévő konyhát és bevezették a gázvilágítást is.

 

A II. világháború során a kastély és a gazdasági épületeinek berendezése elpusztult. 1950-től 1967-ig az Alkotmány Mgtsz irodái tartózkodtak az épületben, udvarán traktorok, cséplőgépek parkoltak. 1971-ig a Balassa Múzeum Bajna történetét és a Sándor-famíliát bemutató kiállítást tartott fenn a kastélyban. Pár évig még tsz-melléküzemágak használták az épületet, de 1975-től üresen áll.  A Bábolnai Állami Gazdaság az 1970-es évek végén, egy amerikai egyetem pedig az 1980-as években akarta hasznosítani a területet, de egyik tervből sem lett semmi. 2002-es kezdettel a Kincstári Vagyoni Igazgatóság mintegy 800 millió forintból felújította a tetőt, a főhomlokzatot, pótolta a kőkerítés hiányzó darabjait és rendbe hozatta a kert növényzetét is. Ha lenne rá forrás, akkor további felújítási munkálatok után a kastély kiváló lenne múzeumnak, de akár szállodának is.

Bajót-Szarkáspuszta: Zoltai-kastély

A felvidéki kisnemesi Brzorar család tulajdonába az 1860-as évek elején került a Bajóthoz tartozó Szarkáspuszta. A település kastélyát valószínűleg a Mogyorósbányán lévő romantikus stílusú kastélyt építtető Brzorar Rezső emeltette. Fia, nevét Bezerédire változtató Gyula a XIX. század utolsó, a XX. század első negyedének ismert szobrászművésze volt, aki többek között a budapesti Washington-szobrot, és több, a Parlamentben és a Keleti pályaudvar homlokzatán látható művet is készített. A kastély a 20. század első negyedében került a Zoltai család kezébe.

 

A majorság a kisajátítás után termelőszövetkezeti tulajdon lett, a rendszerváltáskor pedig magánkézbe került. A kastély jelenleg teljesen elhagyatott, a teteje beomlott, falai nagy részét elhordták az idők során. Sajnos nem valószínű, hogy helyre lehetne állítani az épületet valamilyen formában, pedig a maga idejében nagyon szép kúria lehetett.

Béla-kastély:

 

A kastély építése az 1770-es évek elején kezdődött, és egészen 1780-ig tartott, a munkálatokat Mayer Jakab esztergomi építész felügyelte. Az épület 1834-ben került a Baldácsy család tulajdonába, melynek egyik tagja, Baldácsy Antal igazi kiskirály volt: állítólag esztergomi felügyelőket és a saját feleségét is börtönbe záratta egy időre. 1892-1910 között több tulajdonosváltás is történt, az utolsó tulajnak, Ullmann Györgynek 1945-ben kellett elhagynia az országot lányával, a ma Svájcban élő Erzsébettel. A háború után mezőgazdasági iskola, javítóintézet és börtön is működött a kastélyban. 2000 végén az Ullman család örökösei visszavásárolták az épületet és felújítatták 50 millió eurós összköltségen. A kastély nemrégiben arról lett híres, hogy Harry herceg egy barátja esküvőjén nem egészen az etikettnek megfelelően mulatott az épület falai között.

Dág-Kiscsévpuszta: Esztergomi főkáptalan kúriája

Vitéz János esztergomi érsek 1472-ben a káptalanságnak adományozta a csévi birtokot, mely egészen 1945-ben maradt egyházi tulajdonban. A birtokhoz 1935-ben már 578 katasztrális hold tartozott. A neoklasszicista stílusjegyeket felvonultató kúriát a 19. század második felében emeltette a főkáptalan birtokigazgatási központnak és gazdatiszti lakásnak. 1945 után az épület a tsz-é lett, a rendszerváltás után pedig magánkézbe került és teljesen fel lett újítva.

Dorog: Schmidt-villa

 Schmidt Sándort 1911-ben nevezték ki a dorogi bányák igazgatójának. A bányamérnökből fiatalon vezetővé vált műszaki doktornak köszönhető a település városodása és mai arculatának kialakulása. Schmidt ugyanis folyamatos megbízásokkal látta el Gáthy Zoltán építészt, aki összesen 17 épületet, köztük a városházát, iskolákat, óvodákat és lakótelepet is tervezett. Egyik legszebb és legismertebb műve az 1924-ben készült Schmidt-villa. A 16 szobás, manzárdtetős, portával, istállóval, garázzsal és kertészlakkal ellátott ekletikus stílusú kastélyt a Dorogi-patak mellé emelték. Köré hatalmas parkot telepítettek, melyben később egy tavat is kialakítottak. A kastély a társasági élet középpontjában állt: az egyik leghíresebb esemény nem más volt, mint amikor Schmidt Sándor három lánya ugyanazon a napon ment férjhez 1925-ben. A párokat Csernoch János hercegprímás adta össze az esztergomi bazilikában.

 

Az épületet 1944-ben német katonák szállták meg, a kisajátítás után pedig munkásszállót alakítottak ki benne, a kertben pedig faépületeket húztak fel szállásnak. A park maradék részét felosztották, mely részeken ma már sportpálya, bölcsőde és óvoda található.  A vízmű központjaként működött évekig az épület, jelenleg a Dorog és Térsége Szociális Alapellátó található benne.

Esztergom:

Városunk temérdek, komoly történelmi múlttal rendelkező épületeivel jelen írásban nem foglalkozunk, mert egy egész külön cikket lehetne felépíteni rájuk.

Esztergom-Kertváros - Drezdner-kúria:

Esztergom város tulajdonába tartozó, mintegy 2000 katasztrális holdat kitevő Kenyérmezőpuszta egy részét az 1860-as években Fuchs Miksa földbirtokos vásárolta meg; az addig futóhomokból álló földet termékennyé tette és intenzív gazdálkodásba kezdett rajta. A területen istállókat, cselédlakásokat, gazdasági épületeket emeltek, és az 1880-as évek közepére megépült a neoklasszicista kúria is. A birtok 1887-ben dr. Krausz Izidor birtokába került, aki nagyteljesítményű gőzmalmot és mezőgazdasági szeszgyárat hozott létre rajta.

 

A kúria szintén fontos része volt a térség kulturális életének: például 1911 júliusában vendégül látták a magyar repülés egyik úttörőjét, Székely Mihályt, aki motoros gépével a vasútállomás mellett szállt le. A II. világháború után az épületet, és az akkorra már komoly ipari értékkel bíró  birtokot kisajátították, állami gazdasági és termőszövetkezeti tulajdonba adták. Jelenleg magántulajdonban van, és lakóházként üzemel.

Lábatlan-Piszke: Gerenday-kúria

A kúria épületéről legkorábbi emlékek az 1700-as évek legelejéről maradtak fenn, de akkor még vendégfogadóként működött. Az épület valamikor az 1850-es években kerülhetett a Gerenday család birtokába, ugyanis Gerenday Antal 1847-ben sírkőüzemet alapított Lábatlanon, de a família akkoriban még nem költözött a településre. Érdekesség, hogy a cég készítette többek között Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Egressy Béni és Jókainé Laborfalvy Róza síremlékét is. A II. világháború idején a sírkőüzem tönkrement, de a kúria 1945 után is a családé maradt, aminek köszönhetően a régi berendezési tárgyak és családi portrék a mai napig megmaradtak. A jelenleg Lábatlan önkormányzatának tulajdonában lévő kúriát 2003-ban felújították és közösségi házzá alakították át.

Lábatlan: Sziklay - Tulassay-kúria:

A 19. század elején épült kúria első tulajdonosa Sziklay Lajos hadnagy volt, aki a 1848-49-es szabadságharcban a 19. honvédzászlóajban harcolt. Az épület mellé messze földön híres parkot telepítettek, melyben számos növényritkaság volt megtalálható. A Dunáig lenyúló, de annak szintjénél magasabb kertbe sziklacsoportokat helyeztek el, melyek tetejére fákat ültettek. Épült egy sziklavár is, melyre ágyukat raktak, a belsejébe pedig kanyargós járatok kerültek, mely utóbbin végighaladva a csodálatos dunai panoráma felé néző vártetőre lehetett eljutni. A kúriát a II. világháború után nem államosították, a Tulassay család tulajdonába maradt, akikhez dr. Tulassay József beházasodásával került a birtok.

Pilismarót: Heckenast - Szladovich – Zichy-kúria

Heckenast Gusztáv pesti könyvkiadó, könyvkereskedő és nyomdatulajdonos a szabadságharc bukása után, 1851-ben vásárolt területeket és két házat Pilismaróton, ugyanis a Bach-korszakban vidéken zavartalanabbul folyhatott a társasági élet, mint Pesten. Az akkori művészvilág igen jelentős tagjai látogattak el vendégségbe a kiadóhoz, többek között Fáy András, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Zilahy Károly és Bajza József is megfordult a településen.

 

Heckenast 1860 körül építtette új, romantikus stílusú kúriáját a pesti Vigadót is tervező Feszi Frigyessel. Helyi legendák szerint a villa pincéjében titkos nyomdát rendeztek be, melyben kompromittáló tartalmú könyveket nyomtak. Sajnos a szóbeszédeknek nincs sok történelmi alapjuk az épület építési ideje miatt. A kúria az 1880-as évek elején a Zichy nővérekhez került, kiknek halála után a hozzá tartozó díszkerttel együtt a Magyar Katolikus Vallásalap tulajdona lett. 1945 után a Pilisi Erdőgazdaság erdészháznak használta, a pincéjében éveken át Konyorcsik János Munkácsy-díjas szobrászművész állandó kiállítása volt látható. Jelenleg a villa a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonaként áll teljesen üresen.

 

Süttő-Bikolpuszta: Reviczky - Klein - Radvánszky-kúria

A rokokó díszítőelemekkel rendelkező, klasszicizáló késő-barokk stílusú kúria az 1760-as években épült a Sissay család megbízásából. 1827-ben az egész település a család kezébe került, ekkor összesen 118-an lakták a birtokot. A 20. század elejére a süttői uradalom már 1654 katasztrális hold méretű volt, ugyanis tartoztak hozzá bikolpusztai, piszkei és lábatlani birtoktestek is. Az 1948-as kisajátításig a kúriát a Radvánszky család lakta, akikhez 1920-ban került. A II. világháború után az épület a Süttői Állami Gazdaság Bikolpuszta tulajdona lett, melynek egyik vezetője szétverette a kúria dísztermében álló köcsög formájú majolikakályhát (a munkások erre csak akkor voltak hajlandóak, amikor kirúgással fenyegették őket). A rendszerváltáskor Süttőé lett az épület, ami 1992-2001 között fel lett újítva, miután egy magánszemély megvásárolta azt.

Süttő-Pusztamarót: esztergomi érseki kastély

 A Gerecse-hegy aljánál álló kastélyt 1935-ben építtette pihenőhelynek és nyaralónak Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Az épület terveit a hercegprímás útmutatásai alapján dr. Fábián Gábor építész készítette. A kastély alapjául azokat a hasábköveket használták, melyeket eredetileg a Bazilika építésekor faragtak ki, de nem kerültek felhasználásra, és évekig a hegy aljában lévő bányában pihentek. A II. világháború idején a rezidenciát elvették Mindszenty József hercegprímástól Szálasi Ferenc utasítására, és ki is fosztották. 1945 után a Fővárosi Tanács gyermeküdülőt helyezett el az épületben. Az 1990-es évek közepén visszakerült az egyház tulajdonába az épület, mely a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium kezelésében áll jelenleg. A ferencesek 2000-ben felújították a kúriát és erdei iskolát, diáküdülőt és táborokat üzemeltetnek benne.

Szob: Luczenbacher-kastély:

Pontos építési idejét nem ismerni, de az már biztos, hogy a 13. században már létezett az épület, ugyanis az udvarán akkoriban épült meg az Árpád-kori templom, mely egészen a 18. századig állt. A kastély parkjának területén lakóházakat és az első szobi iskolát, az "oskolát" húzták fel, mely épületeket az egyre nagyobb vagyonnal rendelkező Luczenbacher-família vásárolta meg. A neobarokk stílust magán viselő kastély 1904-07 között készült el, tervezője Alpár István volt. A kastély 1930-50 között a lazarista rendé volt, mely tulajdonába a rendszerváltás után vissza került az épület, és jelenleg gimnáziumot működtetnek benne.

 Tát: Eggenhoffer-kúria

Eggenhoffer Ernő építész az az 1900-as évek elején vásárolt területet Táton, mely az Esztergom Főegyházmegyei Papnevelde és az Esztergomi Főkáptalan birtoka volt. A családnak több tagja is hírnevet szerzett: Eggenhoffer Gyula 1896-ban a vármegye bizottsági tagja volt, Dr. Eggenhoffer Béla Esztergomban kórházigazgató, sebész főorvos volt, Eggenhoffer Dezső okleveles gépészmérnök pedig a Hercegprímási Mésztelepek és Terméskőbányák tulajdonosaként vált híressé. A kisajátítás után 1952-53-ban községháza, utána egészen 1982-ig a nagyközségi tanács működött az épületben. Utána két cég is letelepedett a kúriában, az utolsó információk szerint rehabilitációs foglalkoztatóként gépalkatrészeket szereltek össze benne.

 

Források:
Virág Zsolt – Magyar Kastélylexikon, Komárom-Esztergom megye kastélyai és kúriái

szob.hu, wikipédia,

Fotók: Kaboldy ,Pas-6, labatlan.hu

2014. 08. 21. 17:12

Ha már kúriák - azt nem tudja valaki, hogy a Kis-Kúria hegy miről is kapta pontosan a nevét?