1. Hír

A diákoknak az alábbi kérdésekre kellett a legjobb belátásuk szerint válaszolniuk:

8-14 évesek:

1. Mi tetszett eddig a legjobban a háború eseményei közül? Miért éppen az?

2. Miért van most háború?

3. Most, hogy háború van, mit szeretnétek a leginkább? Miért?

4. Szoktatok-e háborúsdit játszani? Írjátok le miként!

5. Tettetek-e valamit a katonákért, vagy az itthon maradt családjaiért? Mit?

6. Szeretitek-e a háborút? Miért / Miért nem?

7. Milyen békét fogunk kötni? Miért?

14-18 éveseknek:

1. Mi ragadta meg leginkább lelküket a háború eseményeiből? Miért?

2. Mi az oka a háborúnak?

3. Most, hogy háború van, mit kívánnak leginkább?

4. Átalakította-e napi foglalkozásukat a háború? Miként?

5 Milyen volt érzésük s a gondolkodásuk a háború kezdetén és milyen most?

6. Mi a véleményük általában a háborúról?

7. Milyen lesz a békekötés

Az I. osztály 43 tanulójának leginkább a német hadsereg stratégája, Paul von Hindenburg győzelmei tetszettek, és az, ahogyan a magyar katonák hősiesen kiűzték az ellenséget a Kárpátokból. A legtöbb fiatal a híresebb csatákat emelte ki, mint a háború legérdekesebb pontját. A harcok kitörésének okaként legtöbben Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolását gondolták, néhányan pedig Anglia irigységét a németekre és az oroszok nagyravágyását vélték a háború okának. Többen pedig azt válaszolták, hogy a harcok azért robbantak ki, mert "az emberek elszaporodtak".

A harmadik kérdésre válaszolva volt, aki harcolni szeretett volna, volt, akinek minden vágya volt kimenni a fronton tartózkodó három bátyjához, és volt aki azt kívánta, hogy ne sorozzanak be senkit sem a családjából. Az egyik diák azért aggódott, hogy a háború nehogy befolyásolja a tanév hosszát. Természetesen a fiatalok sokat játszottak katonásdit: "Háborúsdival töltünk szinte minden szabad időt. De amikor hazamegyünk, nem nézünk valami díszesen ki. Mikor játszunk, mindenki Hindenburg vagy Konrád szeretne lenni. De amikor szerb vagy orosz vezérek kellenének, akkor mindegyiknek könyörögni kell 1 óráig, míg valahogy elfogadják a vezérséget."

Érdekesség, hogy bár a fiatalok szemmel láthatóan kiállnak a nagy háború mellett, a háborút mint fogalmat nem szeretik. Elvetik a vérontást, szomorúak azért, mert családtagjaik és idegen katonák sebesülnek meg, vagy halnak meg a harctéren. Szerintük a békekötés diadalittas lesz, ellenben nagyon szomorú is, "mert alig lesz olyan ház, melyben valakit ne gyászolnának".  A 14-18 éves korosztályba tartozó többi diák közül a legtöbben a fentiekhez hasonló válaszokat adtak. Sokan elutasították a harcot, a vérengzést, mégis nagy részüknek első dolga az lenne, hogy kimegy a frontra, amint végez a tanulmányaival.

Az idősebbek közül már többen látták a háború árnyoldalait, mint például az elvesztett családtagok, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek (cigaretta) árának növekedése, és az általános áruhiány. Többen részt vettek a szegényebb családok és a hadirokkantak javára szervezett gyűjtéseken. Közülük is sokan mennének a frontra, de volt, aki inkább minél jobb tanuló kíván lenni, mert ha senki sem pótolja az elesetteket, akkor Magyarország igen elmaradott országgá fog válni.

A bevezetőben feltett kérdésre nem lehet egyszerűen válaszolni. Közel két évvel a háború kitörése után a legtöbb fiatal mindig bízott abban, hogy magyar nyereséggel végződhetnek a harcok, örömüket pedig leginkább az egyre nehezebb megélhetés, és a fronton harcoló családtagjaik iránti aggódás árnyékolta be. A Bencés Gimnázium évkönyvének az I. világháborúval foglalkozó oldalai megtekinthetőek a galériánkban.