Idézetek, bölcsességek
2014. 07. 06. 11:17
Aki olvasott valahol egy jó mondást, bölcsességet, vagy híres emberektől idézetet, az ide beteheti a forrás megjelölésével mindannyiunk épülésére.
Aki olvasott valahol egy jó mondást, bölcsességet, vagy híres emberektől idézetet, az ide beteheti a forrás megjelölésével mindannyiunk épülésére.
Nem volt rövidítése de amúgy úgy hívták, hogy "Új gazdasági mechanizmus" és 1968-ban indult el, hogy azután rövid működés után szépen elsorvadjon és csak lényegtelen részei maradtak meg.
Abban a korban, amikor te iskolás lehettél, Tito Jugoszláviája volt a "láncos kutya", mert nem Sztálin akarata szerint csinálta a dolgokat. Amúgy meg ja... De ugye nem azt vártad, hogy Újvidék és partizánvadászok után simit kapnak a fejükre a magyar hivatalnokok? Erőszak, erőszakot szül. Sajnos ez így van. Magyarázd meg a partizánnak, akinek lehet kiirtották a családját, hogy te nem is olyan vagy... Ettől persze embertelenség, amit műveltek, de ki kezdte? Horthy... és általa Magyarország...
Nos, okés, a NEP nem az volt, amire én hivatkoztam, az korábban volt, és csak a Szuban:
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_gazdas%C3%A1gpolitika
Arra, amire én gondoltam, a 60-as évek Magyarországán volt, de nem emlékszem a rövidítésére, csak a mibenlétére, amit ráadásul még jól ki is gúnyoltak az emberek (UJJ mechanizmus...:DDD):
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_gazdas%C3%A1gi_mechanizmus
Titót és országát meg hagyjuk, mert miatta hagytam ott majdnem a még ki se bújt fogaimat, meg a partizánjai miatt!:(((
/Lásd: https://vmek.oszk.hu/03300/03393/03393.htm/
Különösen egy partizánnő volt nagyon kegyetlenül vérengző, a gyerekeket se kímélte! (Lásd: Cseres könyv!)
Egyébként akkoriban a déli szomszédainkkal töriből az iskolában nem foglalkoztunk egyáltalán, gondolom, nem véletlenül...
Sajnos nem. A NEP pontosan abba az irányba fordult, hogy (amúgy az új gazdaságpolitika rövidítése) pontosan arról szólt, hogy bizony a kapitalizmust is építeni kell. Csak hát volt egy bibije. Az igaz, hogy megszűnt a jegyrendszer, a piacokon minden kapható volt, volt elég élelmiszer és iparcikk, de megjelent a gazdag ember, a kereskedő, az iparos, a földműves... És ezt Trockij, vagy éppen Sztálin, nehezen viselték el. Pedig hát ez lett volna tán az egyetlen út... Talán, mert még ez sem biztos... Tito próbálkozott később valami hasonlóval, de az se volt nagy siker, bár kétségkívül sikeresebb volt, mint a többi...
Pedig hát azok voltak és ma is vannak hozzájuk hasonlók... Ilyen emberek is vannak, erre számítani kell...
Nos, nagyjából értem én, mit akarsz mondani, bár inkább apám lenne, aki jobban értené, nekem a főiskolai marxizmus-leninizmus órákat idézi vissza...
A NEP-re emlékszem, csak mintha az is nálunk "magyar módra" Új Gazgasági Politikáról Új Gazdasági Mechanizmusra változott volna át, és ennek nyomán keletkeztek az ún. GEBIN munkacsoportok, meg a TSZ melléküzemágak, ilyesmik jutottak most eszembe ezekről az időkről. Ezek közül igen sok valóban gazdaságosan működött, hiányt is pótolt.
Az igazán becsületes, nem lopós "kommunistákat" (Lenin, nálunk Kádár...) nem tudták kikezdeni, bármit is szeretnének még ma is rájuk kenni!!! A NÉP nem hisz a diverziósoknak...
Abban igazad van, hogy a tények makacs dolgok, de én úgy gondolom, OKOSABB emberekkel (mint Marx, Engels és Lenin voltak, s tovább élnek) meg lehetett volna JÓL is csinálni azt a szocializmust.
De megismétlem: NAGY volt a nyugatra migráló "nagyuraimék, gazdag gyárosok" ellentámadása!:(((
EBBEN volt a legnagyobb baj szerintem.
Továbbá:
Hiszem, hogy mint minden előző nagy birodalmak (Egyiptom, Görög, Róma) megbuktak, és csak a történelem könyvekben lelhetők fel, ÍGY fog járni ez a korszak is, az unokáink unokái még láthatják, de az azok után következő generációk már nem biztos!!!
Gyalog galopp - fekete lovag
igaz...csak úgy tudom elképzelni hog Sopenauer őket nem tartotta embereknek.)
Hmmm... Miért is kéne elviselni egy Hitlert, vagy egy Sztálint, vagy hozzájuk hasonló embereket, jóságosan nézegetve őket? Hát szegénykék, ilyeneknek is kell lennie, majd észbe kapva, későn persze, hogy jaj, hát ez kiirt minket...
Miért csúszott félre? Nos, azért, mert nem volt alapja. Az ami történt a hatalom átvételekor (nem csak Oroszországban, hanem később másutt is) nem volt más, mint egy jogos lázadás, aminek annyi volt a nép körében a közös alapja, hogy el kell venni a gazdagoktól (tőkések, földesurak) a mérhetetlen vagyonukat, szét kell osztani és kész. Ők nem ismertek semmiféle marxista irodalmat, vagy éppen elvet, csak jobban és békében akartak élni. Hogy győztek az kész csoda volt számukra. Leninék pedig mentek velük, és sok esetben sodródtak az árral, mert jött az ellenforradalom, az intervenciós támadások sora... Persze valami alapot kellett találni ezért egy "kicsit" megmásították Marx és Engels alapelveit. Az egyik, hogy a forradalmi változás a legfejlettebb országokban fog megtörténni, ezt átalakították a legfejletlenebb országra (súlyos, nagyon súlyos hiba), azután azt, hogy nem lehet gazdasági lépcsőfokokat átugrani, átalakították arra, hogy de pedig lehet (nem lehetett, nem működött), és a legvégső, hogy a forradalmakat nem lehet exportálni (erre pedig jött, hogy de igen, mert...). Nos a három közül egy is elég, hogy bukjon minden, mert ha nem teljesülnek a feltételek, akkor csak és kizárólag diktatúrával lehet "rendet tartani". Talán olvastad Karinthy egyik karcolatát az ajándék nyuszival... Nos, ez történt itt is "márpedig felszabadítalak benneteket, ha beledöglötök akkor is". Lenin nagyjából 1921-ben jött rá, hogy az út hibás, ezért született a NEP (ha még emlékszel rá). Igen ám, de ez meg hozta magával a kapitalizmus jegyeit, gazdagok és szegények, stb. Sztálinék pedig ezt nem akarták. Ha fel is érték ésszel (mert azért mind kiművelt koponya volt) de irtóztak a gondolattól, hogy hiába győztek, most jönnie kell újra a polgári demokráciának és a kapitalizmusnak. Hát megpróbálták a másik megoldást, a diktatúrát. Az már más kérdés, hogy a hatalom éppen Sztálin kezébe került (mondjuk lássuk be, az erőltetett iparosítás, annyi vér és verejték árán, az ellenséges országoktól körülvée - mert mind csak az alkalomra várt - igazolható volt). MIvel pedig máshogy az istennek se ment, csak és kizárólag a diktatúra maradt az egyetlen eszköz, hogy felépítsenek valamit, amit ők szocialiszmusnak, vagy annak előszobájának próbáltak eladni. Körülnézhetsz. Lánglelkű emberek, akik az életüket sem kímélve szembeszálltak az elnyomással, vállaltak börtönt és kínzást, elnyomók lettek Rákosi, Fiedel, Mao és még sorolhatnám). Különös fintora a sorsnak, de sajnos törvényszerű...
Igen, nekünk szerencsénk volt, mert Kádár ugyan hitt abban, hogy meg lehet csinálni, de azt is tudta, az egésznek semmi értelme, ha az emberek nem élnek nyugodtan és elégedetten, napról napra egy kicsit jobban... Hát ennyi...
Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyűségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen."Arthur Schopenhauer
Kedves Dmolnár!
Az írásod második szakaszával teljes mértékben egyetértek, mi is pont ÍGY tanultuk marxizmusból, ezért tud rettenetesen irritálni, mikor a sok fajankó félremagyarázza!!!:(((
Nem értem, hogyan, s miképp csúszott ez nálunk is félre, hisz az irányelvek (Marx) adottak voltak, csak be kellett volna őket tartani. Persze először a szocializmust kellett volna felépíteni (mindenki a képességei szerint végzett munkája után részesüljön a javakból), hisz azon át vezezetett az út a kommunizmus felé ( ahol mindenki szülkségletei szerint részesedik a megtermelt javakból - amint írtad).
Tehát: nem értem, MIÉRT nem sikerült a szocializmust felépíteni?!
Talán túl erős volt az "ellenszél", a ruszkiknál Sztálin, nálunk Rákosiék...
Lenin egy külön téma!
A ruszkik tudtommal nagyon szerették, sajnos Sztálin ezt tudta, és emiatt tetette el az útjából, hogy diktátorrá válhasson. Én így gondolom. A többi szoc. országbeli vezető meg leutánozta...
Az meg, hogy valaha lesz-e kommunizmus, nem lehet tudni. Szerintem igenis lehetséges, csak majd MÁS NÉVEN.
Még csak annyit, hogy nálunk itt a nyugdíjas otthonban sok a velem egyívású lakó, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, hogy a Kádár rendszer alatt volt nekik a legjobb. Nyugalom volt, biztonság, és mindenkinek volt munkája!:)))
Lehetett szórakozni is, üdülni menni, a gyerekek annak tanulhattak, amiknek lenni akartak.
A kommunizmus nem tragédia, mert csak egyféleképpen lehet csinálni... Csakhogy nincs leírva, hogyan és mind a mai napig (és még nagyok sokáig) nem volt, nincs és nem is lesz kommunizmus. Akik pedig alkalmanként kommunistáknak nevezték magukat (Lenin - bár talán ő az volt, Sztálin és a többiek, Rákosítól Maóig, Kim Ir Szen-től Kádárig) nem voltak igazán kommunisták. Ők egyfajta népfelkelők voltak, akik, miután ha sikert is értek el az elején, látva, hogy tartósan nem sikerül a dolog, hát diktátorok lettek. Ki ilyen, ki olyan. Nekünk Kádárral mázlink volt, de lehetett volna pechünk is...
A kommunizmus (gyengébbek kedvéért) az emberi egyéniség teljes felszabadítása, az egyének önkéntes együttműködésén alapuló magas szinvonalú termelés, és társadalom, ahol mindenki szülkségletei szerint részesedik a megtemelt javakból.. A mai megjelenési formái (már ahol még kommunistának hívják magukat illetve a rendszerüket) mind, mind a torzképei a valódi eszmének. Pont úgy, ahogy a "keresztény" államok és pártok torzképei a kereszténységnek...
Szerintem a kommunizmus NEM tragédia, feltéve, ha JÓL csinálják!
Aki azt hangoztatja, hogy ő milyen jól érzi magát, milyen jó anya, milyen jó ember, az mind hazugságot állít, mert aki jól érzi magát a bőrében, az nem hangsúlyozza ezt, hanem egyszerűen úgy él. /Csernus Imre pszichiáter - 1966./
Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.”
Anthony de Mello: Ne ítélj!)
“Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” (Márai Sándor: Füves könyv – A lelkiismeretről)
Érdekes (mondjuk nem ez a legjobb szó, talán elszomorító), hogy egyetlen magyar kormányzat sem mert nyiltan szembenézni a magyarországi fasizmus rémtetteivel. Igaz, ebben nem állunk egyedül, de majdnem egyedül állunk...