Idézetek, bölcsességek

  Találtam még egy idézetet, amiről megint nem tudom, hogy ki fogalmazta meg, csak azt tudom, hogy kitől szereztem meg én, De ez nem lényeges, mert ő is találta! Csak egy okosság, semmi más, senki ellen, és senki mellett! Szóval a barátságról szól ez is!

A barátok kemények tudnak lenni veled. Lehet, hogy többet várnak tőled, mint az idegenek. Az idegenek leginkább úgy látnak, ahogy szeretnéd, hogy lássanak, de a barátaid nem csaphatnak be. Ez teszi őket baráttá!

Szép jó éjszakát  és szép álmokat annak aki aludni tér, kellemes időtöltést annak aki másra vágyik!

Kedves Holdfény! Tegnap előtt valamiért nagyon rosszul aludtam! Éjfél felé felébredtem, és háromig az álmatlanság gyötört! Eddig ez a saját bajom, ami a két időpont között / képzeletben természetesen! / történt az meg a kettőnké! Ugyanis amúgy bolond módra, komoly beszélgetést folytattam veled képzeletben erről a titok dologról! Nem untatlak a részletekkel, de a végeredmény a következő! Természetesen teljesen igazad van! Mindenkinek, még nekem is vannak titkaim, hiszen való igaz, hogy mindent nem mondhatunk el még a legközelebb álló hozzátartozónknak sem, ha csak nem azért, hogy a kapcsolatunkat végérvényesen megszakítsuk! Ha ezt a válaszodat arra írtad amit írtam, akkor végzetesen rosszul kommunikáltam valamit! Én a titok szó jelentésének igazából azt gondolom, ami ha kiderül, akkor az a kapcsolat megszakítását is eredményezheti! Legalábbis a barátságot, szerelmet, házasságot tönkre teheti, és  hosszú időre keserű szájizt ad a szereplőknek! Tehát ilyen nem lehet, két egymáshoz nagyon közelálló ember között! Mert ha van az előbb utóbb a kapcsolat halálát fogja jelenteni! Ergó, apró, a másikra nézve igazából veszélytelen, magán titkunk lehet, ahogy Wass Albert is írja, a szív titkos szobájáról! Wass Albertet, csupán a szirupossága miatt nem kedvelem! Ami Márait illeti, Popper Péterrel szemben, a véleményem, hogy csak annyi a kettőjük között a külőnbség, a csakot, idézőjelben mondom, hogy míg Popper a mindennapok túlélésére dolgoz ki stratégiát, addig Márai a végső számvetésre készíti fel embertársait!  Most fejeztem be a két gondolkodó bölcsességeinek olvasását, és ez alapján alakult ki ez a véleményem!  Hát ennyit tudok mondani a védelmemben  Kedves Holdfény!  És nagyon örülök, hogy egy kis eszmecsere alakult ki itt, mert így legalább  a vitatkozás lehetőségét kínálhatjuk annak aki ide téved! Köszönöm!

Tudom, sokan nem kedvelik Wass Albertet, pedig szerintem van sok jó írása, például mint ez a verse is:

Wass Albert

SZÍVPALOTA TITKA

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba...

Kedves Vándor!

Hát igen... Valóban eléggé bonyolult ez a "titok" téma.
Én úgy gondolom, mindenkinek maga-magának kell eldöntenie, mit mond el a barátjának, a szerelmének, vagy mit tart meg a saját titkának, azaz a sírjába viszi.
Mert bizony vannak titkok, melyek bántóbbak, ha napvilágra kerülnek, mintha rejtve maradnak örök időkre. Még ha a titoktartót rágja is, de annak a lelkének, akit a legjobban szeretnek, nem árthat, hisz a népi mondás szerint is: "Amiről nem tudunk, az nem fáj."

"Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott."
/Móra Ferenc/

 

http://3.bp.blogspot.com/-QNpPqGMOww0/Tf8kutIFhpI/AAAAAAAAAwc/KAhuxxa48pE/s1600/DelfinArt-woman--feelings_large.jpg

Persze Neked szíved joga erről is másképpen vélekedni, hisz a nálunk "okosabb" emberek sem tudják megmondani a "tutit" ebben (sem!)...

Kedves Holdfény! Most én mondom, hogy igen igazad van! És mégsem tudok ezzel az igazságoddal mit kezdeni! Igazad van Montaigne szerint  is aki azt mondja, "Fenn kell tartanunk lelkünk boltjában egy hátsó zugolyt, amely egészen a miénk, és egészen biztonságos, hogy abban helyezzük el igazi szabadságunkat, legfőbb menedékünket és magánosságunkat". Mégis azt gondolom, hogy ez a barátságra igaz lehet, de nem igaz a szerelemre, vagy ha mindkettőre igaz, akkor nem igaz egyikre sem! Látod ezért nem tudok mit kezdeni a Te igazságoddal, mert és itt  idéznem kell Senecát, aki azt mondja " egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” Bocs , hogy ennél világosabban nem tudom  most  magam kifejezni, mert tulajdonképpen ezeken a dolgokon, eddig nem gondolkodtam igazán, mert számomra  világos volt és egyértelmű, akiben megbízom az előtt  nincsenek titkaim! Naívan hittem, hogy őszinteségért, őszinteség jár! De egy idő óta gondolkodom a dolgokon, és még nem igazán jutottam a végére. Ezért örülök a gondolataidnak, mert ellenpontok keresésére őzstönöz, mert az ellenkezés nem áll távol tőlem! Csakhogy, közben egyre zavarosabbak lesznek a gondolataim, mint a cefre, forr, bugyog, szinte már, már olyan mint a moslék, majd jön a tűz mely felforralja, és a jéghideg víz, mely kicsapja a kristály tiszta nedűt, eszenciát! Végül még egy  Seneca idézet, mely nekem nagyon fontos és komolyan gondolom:"

“Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?”

Márai Sándor: FÜVES-KÖNYV

A barátságról

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző, máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar a szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep."

Kedves Vándor!

Most csak azokra reagálnék, akiket én is jobban ismerek.

Márai Sándor idézete - szerintem, és pl. Popper szerint is - enyhén szólva vitatható.
Mert igenis mindenkinek meg van a saját belső titkaihoz a joga, melyeket nem oszt meg senkivel, de ettől ő még etikailag rendes ember.
Egyszer olvastam Szabó Magdától, mikor az édesanyja haláláról írt, akinek ezek voltak az utolsó szavai:
"Pedig mennyi titkom volt!"

Andrew Matthews idézete nagyon találó.
Tudod, tőle sok könyvem van. Nagyon okos és kitűnő írónak, előadónak tartom.
Aki esetleg nem tudná, ki ő:


Andrew Matthews

Ausztrál filozófus, világszerte ismert előadó és festőművész.
Egyedülálló humorral és egyszerűséggel ötvözi a keleti és antik bölcseleteket a modern tudomány és pszichológia eredményeivel. Könyvei, melyeket saját karikatúráival illusztrál, válaszokat adnak a 21. sz. embere elé kerülő kihívásokra.

 Tehát mint említettem, sok könyvét olvastam, és EZ az idézet, melyet elhoztál, a "BARÁTKOZNI JÓ - AZ EMBERI KAPCSOLATOKRÓL FELSŐFOKON" c. művében található fel, az 5. fejezetben, melynek főcíme: "HOGYAN LEHET MÁSOKKAL KIJÖNNI?"

A "Kritikák" rovatban így folytatja az általad hozott gondolatokat:
"A leggyorsabban úgy tudunk másokat megbántani, és tönkretenni a kapcsolatainkat, ha kritizálunk. Az énképünk annyira törékeny, hogy egy nagy adag kritika könnyen szétzúzza. Abban a pillanatban sündisznóállásba vonulunk, másokat okolunk, és vagdalkozunk magunk körül. Gyakran felállunk, és elmegyünk."

EZT bizony érdemes átgondolnunk!
Mert:

A.) A KRITIZÁLÁS NEM MŰKÖDIK
B.) AZ EMBEREK RITKÁN HIBÁZTATJÁK ÖNMAGUKAT

C.) HA MÁSOKAT HIBÁZTATSZ, AKKOR MAJD ŐK IS TÉGED OKOLNAK

Mert miért is?

Azért, mert:
"Nekünk, embereknek, megvan az a figyelemre méltó tulajdonságunk, hogy bármikor képesek vagyunk magunkat ártatlannak látni."

Ezért van az, hogy a kritika romboló hatású.
Ha már muszáj kritizálni, először dícsérj! A dícséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.
Ne utasíts, inkább emlékeztess a teendőkre.

Továbbá:
ISMERD EL, HOGY BENNED IS MEGVANNAK EZEK A HIBÁK!"

S végül:
A JÖVŐBE TEKINTS, ÉS NE A MÚLTBELI SÉRELMEKKEL FOGLALKOZZ!
 

Olyan régen találtam idevaló gondolatot a nálam bölcsebbektől, ma hirtelen három is az utamba akadt! Érdekes gondolatok, elmélkedem is rajtuk, hogy számomra ezek mennyire számítanak igaznak, elfogadhatónak! Mert minden bölcsesség megértése, függvénye az eddig megélt tapasztalásaimnak! Lássuk a bölcsességeket, melyek a titokról, a bizalomról szólnak:

Az újságokat lapozgatva, egy érdekes, ám igen fontos bölcsességre leltem! A mondás ,ebben a fórumban már itt  megidézett  Pascaltól, a matamatikus-fizikus- tól származik!

" A  LEGNAGYOBB  BETEGSÉG  AZ  ÉRZÉKETLENSÉG,  MÉG  SAJÁT  NYOMORÁT  SEM ÉRZI  A  LELKED"

Töredelmesen bevallom, én bizony néha beleesem ebbe a betegségbe, szerencsémre azonban van egy nagyon kedves barátném, aki időben "kigyógyít" ebből a súlyos kórból!

"Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz." (Müller Péter)

Müller Péter (Budapest, 1936. dec. 1 - ) József Attila díjas író, dranaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakja. Az írót, állítása szerint egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé. Írói tevékenysége és a tanítás iránti vágya eredményeképpen elindította a Mesterkurzuselnevezésű előadás-sorozatot, amelyen az önmagát kereső embernek igyekszik segíteni a mindennapi életben az önmegvalósításban. Könyvei minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legsikeresebb ezoterikus kötetei közé tartoznak, ezt jelzi a több százezer eladott példány. Spirituális célzatú művei mellett drámaíró tevékenysége is meghatározó. Bár igen termékeny író, azt vallja, hogy a gondolatok és az érzések átadásának leghitelesebb módja mégsem az írás, hanem a beszéd.

Ma este is rövid idézeteket hoztam:

"Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsed meg." (Baruch Spinóza)

. 

Az amszterdami zsidó családba született Baruch (keresztény nevén: Benedictus) Spinoza (1632-1677), a felvilágosodás egyik legmeghatározóbb filozófusa szintén a természettudomány robbanásszerű fejlődésének igézetében alkotta meg teljes világmagyarázatra igényt tartó filozófiai rendszerét. Ennek lényege az volt, hogy Isten kétféle módon válik érzékelhetővé, tapasztalhatóvá: a kiterjedés és a gondolat világában, vagyis az anyagi valóság, a Teremtés művében és a gondolatban, az ember fogalmainak birodalmában. Spinoza szerint e kettő gyökere egy, vagyis az anyagi világ és az értelem világa egyaránt maga az egyetlen Isten. Az anyagi világ maga Isten (panteizmus), az anyagi világnak az értelem által felismert törvényszerűségei (a matematika és a természettudomány törvényei) pedig magának Istennek a belső törvényei. Vagyis Isten nem áll a világ fölött, a világon kívül, hanem csak a világban létezik.

Következésképp Isten nem képes felülbírálni vagy felfüggeszteni a természet törvényeit, hiszen azok saját belső törvényei is, így soha nem helyezi magát azok fölébe. Spinoza szerint tehát csodák nincsenek, és nem is lehetségesek.

/Forrás: http://www.hit.hu/irasok/biblia-kritikaja/

"A ma igazsága a holnap tévedése."

Hmmmm... A múltkor, mikor betettem ezt az idézetet, másnap jutott eszembe, hogy ugyanezt megfogalmazta versben sokkal korábban egy magyar költőnk, Petőfi Sándor!
És milyen csodálatosan:

"Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az. "



És jöjjön az egész vers, melyben megjelentek ezek a bölcs sorok:

Kedves Vándor!

Nagyon jók ezek a rövid, de velős gondolatok, köszönöm! :)

Én is hoztam ma egyet Thorwald Dethlefsen (1946-2010) német pszichológustól, aki többek között hipnózissal és misztikus könyvek írásával is foglalkozott:

"A ma igazsága a holnap tévedése."

Szép estét mindenkinek, aki arra vetemedik, hogy ezt az unalmasnak tűnő oldalt látogatja! Tudom, unalmas, de higgye el mindenki, hogy az emberek életében történt dolgok szintézisei ezek a gondolatok! Ma csak két gondolatot hozok, ami azoknak szól akik utálják a munkát, és mégis nap mint nap teszik a dolgukat! Hogy kik a szerzőik nem tudom, de azonosulni tudok a gondolatokkal!

( 1 )   Rossz munka nincs, csak rosszul elvégzett munka van !

( 2 )   Találj egy olyan munkát ami a hobbid is, és nem fogsz többé dolgozni !

Kellemes gondolkodást, és szép álmokat!

A következő akitől az alábbi bölcsességeket olvashatjuk, BLAISE PASCAL, aki 1623 -és 1662 között élt! Igen, Ő  az a bizonyos, akitől azt a bizonyos Paskál törvényét tanultuk az iskolában! Sőt, Ő a valószínűségszámítás megalapozója,a matematikai, geometriai és hidrosztatikai tételek felfedezője!  És Ő bizonyítja be, hogy a levegőnek súlya van! 32 éves korában elfordul az egzakt tudományoktól, és a hitnek , főként a hitvitáknak él!  Összefoglaló bölcsességei is ebből az életszakaszából eredeztethetők!

(1)  Ami igaz a Pireneusokon innen, az téves a Pireneusokon túl.  ( más atörvény itt, és más lehet ott

(2)  A szerete vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot.

(3)   Az az ember, aki csakis önmagát szereti, semmit sem gyűlöl annyira, mint egyedül maradni önmagával!

(4)  Akinek nincs szíve, az csak a fülére hallgat!

(5)  A sokaság, amely nem szorítkozik egységre, zűrzavar,  az egység, amely nem függ a sokaságtól, zsarnokság.

Mára ennyit a bölcsességekről, szép estét mindenkinek!

Kedves Holdfény! Köszönöm a biztatást! Hogy érdekesebb legyen a dolog, megpróbálok valami rendszert vinni ebbe a munkába!

Tehát a 16. sz-ban vagyunk, és  Michel Eyquem de Montaigne éppen megválik a bordeaux - i törvényszék tanácstagi tisztségétől, hogy a továbbiakban a kedvtelésének szentelje hátra lévő napjait! Ez az időszak a Francia vallásháborúk kora. Szerzőnk az arany közép utat választva, III. Henrik hívéül szegődik, és megírva, neki ajánlja 1580 - ban, az Esszék első kiadását. Egocentrikus, de nem egoista, elkülönül a világtól de nem közömbös iránta! Elutasítja a "cél szentesíti az eszközt " elvét. Műve nem csak a franciáké, hanem az egész világé!

(1)   Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észre vegyük tudatlanságunkat!

(2)   A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni.

(3)   A rossz helyébe nem jön szükségképpen a jó, más rossz is jöhet a helyébe, sőt rosszabb is!

(4)   Akármit beszélnek az erényekről, a fő célunk a gyönyörködés!

(5)   Itéleteink esendők, mert követik erkölcseink romlását, változását!

(6)   Az asszonyok legfőbb regulája ha férfivel hál, viganójával együtt vesse le a szemérmességét, és azt viszont a viganóval együtt öltözze fel ismét!

Talán így , "minden napra" elosztva, nem lesz annyira unalmas! Holnap más, szerző következik, aki szintén érdekes gondolatokkal tanít bennünket!

Kedves Vándor!

Örömömre szolgálna, ha maradnál, és aktívan közreműködnél a témakör gazdagításában.
Nagyon tetszettek, amiket hoztál, várom tehát a folytatást! :)

Én ma csak egyet hoztam:

"Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink."
/J. W. Teal - grúz származású szociális foglalkoztató oktató, 1940-ben részt vett az USÁ-ban a népszámlálásban, huzamosabb ideig Georgia államban élt./

Kedves Holdfény, hidd el, hogy egyáltalán nem képmutatásból írom ezeket a sorokat, de Te tényleg egy boszorká/-nyos megérzésekkel megáldott / asszony vagy! Most szándékoztam ,igaz , hogy nem külön fórum témaként  hasonló, néhány soros aforizmákat beírni! Ennek oka, hogy tetszenek ezek a bölcsességek, és van egy könyvem, Gábor  György  munkája és a  Gondolatok könyve  címet viseli! Ebben a könyvben, a 16. sz-tól a 20. sz-ig, híres emberek elmés összefoglalóik, aforizmáik vannak!  Ha nem veszed zokon, előbb egy kis leírás ezek lényegéről, a szerzőtől!  Részletek az előszóból: Alig akad nemzet amely a miénknél jobban kedvelné a velős mondásokat.... mégis , Magyarországon , sosem volt műfaj!

Az aforizma jellegzetesen francia műfaj, nem véletlen, hogy a francia nyelvbena leggazdagabb ennek a műfajnak az elnevezése! Maxime, sentence / szentencia / Pnsée, idée,reflexion,paradoxe,boutade,trait, mot, bon mot, étincelle, d'esprit, stb. Ez mind ugyanannak a fogalomnak az árnyalata! A közmondás és az aforizma vérrokonok!  De nem akarom az egész könyvet ide másolni, mert a legfontosabb ez amit ide írtam, persze szerintem csak! Néhány aforizmát írnék , de aztán azt hiszem, hogy csak olvasója leszek ennek a fórumnak, mert nem lenne korrekt mindig idemásolni egyet - egyet, bár komoly feladat megtalálni mindig az alkalomhoz illőt!

Az első LA ROCHEFOUCAULD- tól való  / 1613 - 1680 /

A féltékenység kétségekből táplálkozik, s mihelyt a kétséget bizonyosság váltja fel, örjöngéssé válik, vagy megszünik.

Ugyan erről  ALEXANDER DUMAS FILS     / 1824 - 1895 /  ezt írja:  A férfiak azt hiszik, hogy azért féltékenyek a nőre, mert szerelmesek belé; ez nem igaz, azért szerelmesek belé, mert féltékenyek rá, ami nagy különbség. Bizonyítsd be, hogy nincs okuk a féltékenységre, s nyomban ráeszmélnek, hogy nem szerelmesek!

Egy mélyebb gondolat egyszerűen megfogalmazva LA BRUYÉRE- től / 1645 - 1696 /      A hűtlen nő, ha az érdekelt férfi annak tudja, csupán hűtlen, ha hűségesnek hiszi, akkor hitszegő!

      A szerelem és a barátság, kölcsönösen kizárják egymást!

      Az a halál, amely megelőzi a roskatagságot, jobbkor jön mint az, amely végét    

       szakítja!

 HIPPOLYTE TAINE  / 1828 - 1893 /  azt írja  a házasságról: Minden    házasságban   valamiféle baj rejlik, mint kukac az almában!

Három hétig vizsgálgatjuk egymást, három hónapig szeretjük egymást, három évig civakodunk egymással, harminc évig eltűrjük egymást, a gyerekek pedig előlről kezdik az egészet!

HENRI - FREDERIC  AMIEL  /1821 - 1881 /  Írja az öregedésről :  Kellőképpen elviselni az öregedést, az a bölcsesség mesterműve, és az egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének!

 És még van, nagyon sok elmés gondolat, de talán már ennyi is unalmas lehet egyszerre!  Talán máskor még írok ezekhez, mert jópárat kijelöltem, hogy másokkal közölni talán érdemes!   

Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga.