Idézetek, bölcsességek
2014. 07. 06. 11:17
Aki olvasott valahol egy jó mondást, bölcsességet, vagy híres emberektől idézetet, az ide beteheti a forrás megjelölésével mindannyiunk épülésére.
Aki olvasott valahol egy jó mondást, bölcsességet, vagy híres emberektől idézetet, az ide beteheti a forrás megjelölésével mindannyiunk épülésére.
Hát ez érdekes... Én is mindig az ügyészekre haragszom... Ők a perek kulcsfontos emberei... Én pl.nem lennék ügyész... Ahhoz túl lágyszívű vagyok...
Ha vallásos lennék (de nem vagyok!), nem az ártatlanért imádkoznék, hanem a bűnösért.
Továbbá: Szeretni is azt szeretném (szeretem is... 😽 😿 ), aki bűnös, de NINCS tudatában, hogy az, mert van annyira egoista, hogy nem ismerné be magáról SOHA, mit tett... Neki van igazán szüksége a szeretetre... (Lásd: Serédy Zsófia)
EZ VAN!
A robotika három törvénye... Ismerem... Sajnos az emberekre ez nem vonatkozik. Különben sohase az ügyvédekre haragudj, hanem azokra, akik elégtelen bizonyítékokkal kezdenek egy büntetőperbe. Az ügyésznek éppen olyan jól fel kell fegyverkeznie, mint a védőnek. Ha nem teszi, akkor a bűnös megússza... Én általában az ügyészekre haragszom, amikor szerintem túl enyhe ítéletek születnek..
Hát igen, mert amit beléjük programoznak, AZT tudják csak csinálni...
Ők ahhoz tartják magukat, azaz betartják a törvényeket, amik rájuk vonatkoznak, mert ha nem, akkor végük, azaz leállnak (meghalnak).
Nem úgy, mint az emberek... Pl. a jogászok addig csűrik, csavarják a jogi vitákat, kifacsarják a törvényeket is, míg fel nem mentik a gazembereket is...
Attól függ, mekkora a zsebük!!! ... FELHÁBORÍTÓ!!!
Bocs, de én valóban olvastam, csak nem erről írtam. Semmi köze annak, amit írtam a robotikához, meg a robotok "lélektanához". Valamit félreérthettél.
De ha már robotok, nos, akkor pont úgy van, ahogy gondolod. Az emberek szolgái... Viszont erről meg nem érdemes hosszan társalogni... 🙂
EJNYE MÁR!
Hogy-hogy ki beszél itt robotokról!?
Hát ÉN!
Mert ugyanis én olvastam "Az "Alapítvány előtt" c. könyvét Asimovnak, s abban a VÉGÉN derül ki, hogy Hummin-Demerzel valójában Dannel néven egy ROBOT!!!
Ezért olvastam újra a kötetet, hogy megfigyeljem, hogyan alakított KÉTFÉLE emberalakot is robotként úgy, hogy SENKI sem gyanakodott rá, még Hari Seldon is csak a vége felé...
Te - úgy tűnik -, nem olvastad, így én hiába írok a robottal kapcsolatban bármit.
Egyébként jómagam részéről mindig is úgy gondoltam, e könyv olvasása nélkül mindig is, hogy a LELKI világa ( s ezen belül a sokféle tehetsége!) az embernek olyan bonyolult, hogy azt gépemberben megalkotni lehetetlen. MÉG SZERENCSE, hogy van olyan részünk, ami leutánozhatatlan.
Úgy tudom, a ROBOT munkát jelent. Tehát a robotok CSAK munkagépek, de kizárólag GÉPEK. És azok is maradnak, nézzenek is ki bárhogy külsőleg, legyenek bármilyen anyagból, stb. Lelketlen robotok, semmi mások. Sosem lesznek jellegzetes individuumok (=egyed, egyén, egyéniség). PONT!
A Solarisban voltak azért dolgok, amik idegesítettek, a Feladatot meg nem olvastam.
A kb. 70 év alatt megszámlálhatatlan sci-fit olvastam, sok szerző neve a mútba veszett számomra. Az ezotéria magyar nagyasszonya, Szepes Mária is írt, pl. a Szurajana élő szobrait, de bevallom, nem emlékszem már, miről szólt.
Cccc... Ki beszél a robotokról? Amit én említettem, az az ember, aki olyan problémával találja magát szembe, amivel a mostani időkben aligha (sőt, biztosan nem, mint például a Solarisban megjelenő tudatalatti megszemélyesülése). Vagy akár a Feladat-ban, a beprogramozott egyéniség változása, miközben testről testre vándorol... (elég olvasmányos és érdekes amúgy). Persze hogy most sem (a jövőben sem, azt hiszem) tudjuk az embert "megfejteni", no pláne nem az egyes embert, de ettől még a valódi sci-fi próbálkozhat vele...
E
No neeeem, neeem, Dmolnár barátom, NEM hamarkodtam én el, véletlen sem!
Mert - bár Lem Solárisát nem volt módomban olvani, csak a filmet láttam, azt is borzasztó régen - mit is írtam én a minap a LÉLEKTANI boncolgatásról, meg a robotokról, hogy miért NEM tudnak a jövőben sem SOHA gyártani tökéletes ember-robotokat?!
Figyi!
Most, második olvasatban különösen szemembe ötlött, hogy az Alapítvány Daneel-je is elismerte, azért nem tudja ő maga kidolgozni a pszichohistóriát, mert egy fontos dolog hiányzik hozzá őbelőle, az, ami az emberben megvan: A TEHETSÉG! És ez is lelki dolog, de az ám!
Ilyen szemszögből nézve a robot "lelketlen tárgy", punktum!
Nos, szerintem felesleges a JÖVŐ lélektanával kepeszteni, hisz még a MA emberét se értik a picológusok, azt se tudják leképezni, milyen, már pedig szerintem minta nélkül megépíteni egy robotot merő képtelenség!
Mert ahány ember, annyi féle. Olyan robotok, amik erre a sokszínűségre, egyediségre képesek lennének, s főleg TEHETSÉGRE, nem léteznek!
Nem efölött foglaltam állást?
DE!
Akkor?... Most mi is még a problémád?
(Sajnos, Zsoldos: Feladat c. művét nem ismerem.)
Azt hiszem, megint az a baj velünk, hogy ÉLŐBEN kéne vitázni, így csak kerülgetjük egymást, s sajnos ilyen körülmények között gyakori a félreértés.
Aha... És akkor mi van az állítólagos kedvenceddel? (Lem: Solaris). Hát ha az nem lélektani, akkor megeszem a kalapom... Vagy mondjuk Zsoldos Péter: Feladat. Má megest gyorsan vágtad rá a választ, azt hiszem...🙂
Köszi... Utána nézek...
https://mozicsillag1.me/sorozat/53072-alapitvany-2021-online/2-evad
Drága Jadzia!
Amit ennyire dugdosnak, az engem már rég NEM ÉRDEKEL!
Mióta megismerkedtem az internettel, megtanultam LEMONDANI is...
Nem fogok kecskebukát hányva síránkozni valami után... Eszembe sincs!
Mert ami nincs, az NINCS! PONT!
Jó példa lehet erre Milos Forman: AMADEUS c. Mozartról szóló filmje. Most volt végre alkalmam megnézni a "rendezői változatot".
Azt hiszem, Mozart és Salieri csodálkozna legjobban, ha látná a filmet, mennyi csúsztatás van benne csak azért, hogy a közönségnek tetszen, s befizesse a drága belépőt, hogy jöjjön a nyereség a kasszába...
Kedves Dmolnár!
Visszatérnék még egy kicsit erre a válaszodra, amelyben arról írsz, hogy a sci-fi irodalom azon részével is foglalkozol, amelyben társadalmi és LÉLEKTANI kérdéseket boncolgat az író...
Nos, ezzel én úgy vagyok, hogy NINCS AZ AZ EMBER, akinek olyan tudománnyal bírna a fantáziája, hogy le tudná festeni a jövő EZREDÉVEI emberének lélektanát! Hisz még a mai emberét sem tudjuk, csak azt hisszük, hogy jól tudjuk, közben meg pszichológusok sora mond csődöt bizonyos lélektani esetekben!
Az okokat pl., mit miért csinál valaki, eleve képtelenség kibogozni szerintem. Mert miért is? Szerintem azért, mert ahányan vagyunk, annyiféle képpen reagálunk bizonyos élethelyzetekre. Ezért nem fognak tudni SOHA tökéletes ember-robotot készíteni, mert lélektanilag nem lehet őket "felépíteni".
Merő képtelenség.
Ami meg a társadalmi fejlődést illeti, az maximum csak csupa találgatás lehet.
Meg kell csak nézni a MI mai társadalmunkat, mennyi baklövés van már idáig is, pedig hol van még a választás???!!!😮
nEM ADÓN HANEM ONLINE NÉZZÜK ....MOZICSILLAG.HU-N LEHET TÁN MEGTALÁLNI
"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." /Jókai Mór/
Kedves Dmolnár!
Tabi László a kedvencem volt. Nem mulasztottam el régen a "Pardon, egy percre" sorozatát elolvasni a vasárnapi Népszabi hátoldalán.
"Nincsenek régi viccek, csak öregemberek. Egy újszülöttnek minden vicc új!" - vallotta, és milyen igaza volt!
Igazad van neked is, aki nem szereti a sci-fit, ne olvassa. Elvégre annyiféle irodalom van, mindenki találhat magának való témát köztük.
Nos, én az Alapítvány előtt c. könyvet azért olvastam el kétszer, mert mikor kiderült, micsoda a főhős segítője, bizony, hogy a második olvasatban teljesen MÁS szemszögből értelmeztem a történéseket (Te tudod, miért, igaz?... Na, tehát nem írom ide, nem csúzlizom le a poént.)
Amúgy én sokféle irodalmi témát kedvelek. Van, amit azért olvasok újra, mert nagyon tetszett. Legutóbbi könyvek közül ilyen volt George Sand: Consuelo c. könyve, mely egy spanyol származású énekesnő életéről és szerelméről szólt.
Különös egy könyv, Mária Terézia korából, ajánlom figyelmedbe.
Magyar vonatkozásai is vannak (A két Trenk).
Kedves Holdfény!
Válasszuk ketté a dolgokat. Van a filmipar és a televiziók által "sci-fi"-nek minősített kalandfilmek, amik amúgy az égvilágon semmi másról nem szólnak, mint a főhős (esetleg hősök) és a hősnő kalandjai és szerelme.... Az, hogy a környezet éppen a világűr, vagy más galaxisok, vagy éppen a középkori vár, tökmindegy. Legyen sok csata, verekedés, és a végén happy end...
Aztán van az igazi "sci-fi", ami nem annyira kalandos, inkább társadalmi, vagy lélektani kérdéseket boncolgat egy messzi jövőben, egy elképzelt szituációban.
Én egyébként mindkettőt kedvelem, csak nem keverem össze őket.
Aki meg nem szereti a sci-fi-t, az ne nézze, ne olvassa. Mert akkor ahhoz hasonlít, mint amikor Tabi László, (vagy Kellér Dezső?) elment és megnézett , persze nyugaton, egy pornó filmet, fel volt háborodva, de másnap is megnézte, mert biztos akart benne lenni, hogy jogos volt a felháborodása, aztán harmadszor is megnézte, mert száz százalékig biztos akart lenni benne....