1. Hír

Ipolyi Gáspár élete nagy részében vezeklőövet viselt, de ez csak a halála után derült ki - Történelmi Képcsarnok

Ipolyi Gáspár kanonok életrajzát talán legjobban a Honti Lapok 2012. decemberi száma foglalja össze:

Ipolyi Gáspár a Hont megyei, ma Szlovákia területén található Ipolyszalkán született 1710 körül. Az egyház- s helytörténettel is foglalkozó Fábián János kanonok szerint kisgyermekkorában az Ipoly partjára tették őt ki, és ezért megtalálói az „Ipolyi” nevet adták neki. A Stum mer család nevelte őt fel. A budai Széchényi Papnevelő Intézetben bölcseletet, majd Magyarország egyetlen egyetemén, Nagyszombatban teológiát hallgatott. 1733-ban szentelték őt pappá, majd az egykor prépostságáról (is) híres Dömösön kezdte meg plébánosi pályafutását. 1736-tól a Duna másik partján, Muzslán, majd 1742-től Dunaföldváron volt plébános. A földváriak a legismertebb pestises védőszentek – Rókus, Sebestyén és Rozália – tiszteletére kápolnát emeltek. Az építkezés felügyelője Ipolyi Gáspár volt. Ipolyi „intézte el”, hogy az Öregtemplomban magyar, a ferencesek templomában pedig német és szlovák nyelvű szentmise is legyen. 1749-ben Ipolyi Esztergomba került, ahol fokozatosan kanonokká, címzetes apáttá, 1754-től honti főesperessé, szentgyörgymezei préposttá nevezték őt ki. Barkóczy Ferenc esztergomi érsek őt bízta meg az Esztergom és Párkány közt létesítendő „repülőhíd”) építésének felügyeletével. Ipolyi 1762 novemberében írja: „A Nagy-Duna jól tűri, hogy repülőhíd úszkál a hátán… Hat perc alatt teszi meg az utat mindkét irányban.” 1761-ben magyarra ültette át Veiner Bálint híres könyvét „Világ zsibvásárja” címmel. 55 éves korában, 1762 december 30-án hunyt el. Hamvai 1823. november 16-án, Rudnay érsek idejében a Bakócz-kápolna új kriptájába kerültek. 1979-ben Lékai László bíboros a kanonoki stallumokat jeles személyiségekről nevezte el – ezek egyike Ipolyi Gáspár volt.

 

A nemzeti sírkert részévé az alábbi esztergomi nyughelyek váltak eddig: