1. Hír

– Kezdjük az alaphelyzettel. Miért volt szüksége mélygarázsra a városnak?

– Pontosan akkor, abban a pillanatban nem volt szükségünk mélygarázsra, inkább hosszútávon volt szükséges ez a beruházás.
Több tényezőt kell figyelembe vennünk. A gépkocsik száma és a gépkocsiforgalom alapesetben is nő a városban. Amikor a Lőrinc utcát egyirányúsítottuk – voltak tiltakozások is miatta – utána nézettem és csak 2000-től, amikor még nem állt a Mária Valéria híd 2007-ig, pontosan már nem emlékszem de olyan 10.000-ről 17.000-re, tehát brutális mértékben nőtt az esztergomi tulajdonú autók száma. 
Aztán nem is csak a helyi autókból kell kiindulni, mert van egy országkapu szerepe Esztergomnak, a Mária Valéria híd miatt, ez a szám csak nőni fog, ahogy fejlődik az Európai Unió, Szlovákia és Magyarország, az ilyen átjárók azok egyre nagyobb forgalmat generálnak.
A harmadik dolog, hogy Esztergom turisztikai központ akar lenni, ehhez megvannak a jó adottságai. Az más kérdés, hogy ezekkel az adottságokkal nem tudott élni sosem. Nyilván nem úgy fog Esztergom turizmusa fejlődni mint Hajdúszoboszló vagy Zalakaros, ahol 24 illetve 12 nagyobb szálloda épült az elmúlt évtizedekben, de 4-5 szállodányi turista simán tervezhető a városba, ha hosszú távon nézzük.
A lényeg az, hogy nagyon komolyan fejlődhetne a turizmus. Bármiért is jönnek a városba, olyan nincs hogy a belvárost kihagynák a turisták. Esztergomban is, ha valaki elmegy a Keresztény Múzeumba, a Várba, akkor előtte vagy utána bemegy a belvárosba egy fagyira vagy sétál a főtéren.
Tehát a belvárosban parkolóhelyekre a megnövekedő esztergomi gépjárműállomány, az Esztergomon áthajtó kocsik miatt és a turizmus, pláne fürdőturizmus miatt is szükség van. Bár az utóbbi években sajnos nincsenek turisták,de ha felépítenénk egy ilyen turizmust, akkor ahhoz rengeteg parkolóhelyre lenne szükség.
Megjegyzem a turizmus nélkül is több parkoló kellene, mert ez egy történelmi város, szűk utcákkal, egy főutcával.

– Akkor miért vásároltunk mégis mélygarázst?

– Bár Esztergom most rossz időszakát éli és ez a válság elhúzódhat akár 10-20 évig is, de egy mélygarázs nem 10-20 évre épül, hanem sokkal hosszabb időre. Ez az oka koncepcionálisan. Ha mi ide embereket akarunk hoznia környékről, vagy a hétvégéken Budapestről, ahogy például a szentendreiek teszik, akkor parkolóhelyek kellenek a belvárosba. Természetesen ehhez a vendéglátásunkat is fejleszteni kell..
Az olyan nagy tömegeket vonzó rendezvények is mint például a Lampionos felvonulás vagy a tűzijáték is megmutatja: a belvárosban lehetetlen parkolni. Pedig ilyen rendezvényekből kellene évente tízet-huszat csinálni és ezeket nagyrészt a belvárosban kellene megrendezni. Ez is indokolja a plusz parkolóhelyek szükségességét. De ez mind csak az elméleti része a dolognak.
Azonban van a mélygarázs építésnek előzménye is. Még megbízatásom elején igen sok fórumon vettem részt, ahol mindig felmerültek visszatérő kérdések: mi lesz a Fürdő Szállóval, mi lesz a Széchenyi térrel, mikor lesz parkolóház vagy mélygarázs a városban, hol legyen a piac. Például egy parkolóház a Bástya és a Zöldház között, az nem az én ötletem, hanem a közélettel  foglalkozók részéről egy stabil elképzelés volt, hogy ott annak kell épülnie.
Tehát a forgalmi és turisztikai kihívások miatt is szükség van plusz parkolóhelyekre. Ezeket el lehet helyezni a belvárosban három-négy helyre, máshol nincs értelme a megvalósításnak.

Ilyen hely a szigetnek a városközponthoz közel eső fele, az Erzsébet ház volt üres telke, ahol meg is épült és a Bástya – Fürdő szálló közti hely. A Széchenyi tér is ilyen lehetett volna, csak annak olyan a szerkezete, hogy a behajtás-kihajtás problémás lehetett volna ráadásul vannak kritikus pontok, ahol történelmi falak lógnak be, például a Lőrinc templom alapjai. Így ott nem lehet megépíteni gazdaságosan. Ez azt jelenti, hogy ott nem 5 millióért épült volna egy parkolóhely, hanem mondjuk 20-ért.

– Tehát utólag is jó ötletnek látja a mélygarázs beruházást?

– Nem ötletnek nevezném, hanem ahogy végigmondtam, ez egy többszörösen jól átgondolt szükségszerűség volt.
Hogy kimondottan ez a mélygarázs beruházás jó-e az más kérdés, de hogy kell-e ilyen típusú beruházás Esztergomban, arra a válaszom, hogy igen.

– Jelenleg mégis csak a viták vannak és a mélygarázs sem működik.

– Az előbbiekben sok mindent elmondtam. Úgy gondolom, ha én azt a választást 2010-ben megnyerem, akkor már kész lenne a Mária Valéria Hotel, az Aqua Palace Hotel, működne a fürdő és a parkolóház minden hétvégén tele lenne, sőt részben hét közben is ki lenne használva, mert a fürdő túloldalán álló szálloda mintegy 90 szobájához nincs megfelelő kapacitású garázs az épület alatt.
Ha én folytathattam volna, akkor a Fidesz kormány alatt ezt a két szállodát garantáltan segíteni tudtam volna befejezni.

– A mélygarázsoknál amikor a bérlés és a megvásárlása körüli vita folyt, elhangzott hogy aki bérelni akar, az hülye.

– Ezt mondtam, nem tagadom, de nem ebben az összefüggésben. Én nem arra mondtam, hogy aki mélygarázst bérel az hülye, hiszen ha valaki Esztergomban bérel magának egy garázshelyet, az nem hülye, hanem bölcsen jár el. De itt nem arról volt szó, hogy a város bérel vagy vásárol a piacon lévő mélygarázs helyekből, hiszen itt nem voltak ilyen mélygarázs helyek. Hanem a város vagy építtet ilyen parkolóhelyeket vagy nem lesznek sosem, mert az építők, a magánberuházók csak annyit építenek meg, amennyit a törvény nekik előír.
Mivel ugye nem voltak ilyen parkolóhelyek, építtetni kellett. Amikor megépíttettük, akkor eldönthettük, hogy azt a 300 parkolóhelyet bérelni akarjuk vagy kifizetjük, tulajdonba vesszük. Első terv a bérlés volt. Ebben állapodtunk meg és nagyjából ki is alkudtunk 2,2 milliárd körüli összeget 20 évre, de ez évekre volt lebontva, így például 50 év alatt brutális összegeket fizetett volna ki a város. Azt gondoltuk, hogy ha 20 év alatt 2,2 milliárdot kellene kifizetni, és ehelyett megvesszük 1 milliárd 680 millióért, akkor jobban járunk, mert akkor tizenegynéhány évnyi bérleti díj értékéért megkapjuk 100 évre. Egy ilyen épületnek 100-150 évig kell tudni működni.
Én erre mondtam, hogy aki azt mondja hogy 20 év alatt kifizessünk 2,2 milliárdot ne pedig vegyük meg 1,7 milliárdért és akkor 100 évig nem kell bérleti díjat fizetni, tehát aki azt mondja, hogy nem az 1,68 az előnyösebb a minimum 2,2 milliárdhoz képest az hülye. Ezt mondtam a testületin.
Ma már nyilván nem mondanám így, ez egy hiba volt, mert ezt remekül ki lehetett forgatni és fel lehetett használni, hogy én hülyézem az embereket. De hát vannak dolgok amikor az ember hétköznapi módon közelíti meg a témát. Amikor a politika nyelve teljesen elválik a hétköznapitól, és mindig álságos, kenetteljes, komoly, kiszámítható akkor hazug nyelvvé válik, akkor nem fog benned bízni senki. Egyébként ebbe az irányba megyünk, és én ennek nem örülök.
Ha nem lehet annyit mondani a közéletben, hogy hülye, akkor ez egy ócska közélet, nem ér semmit. Míg az angol parlamentben  hagyománya van az ilyen erős kifejezéseknek, a kiabálásnak, addig ha Magyarországon valaki föláll és azt mondja, hogy hülye, abból országos botrány van. De nem azért, mert mi komolyabb és kifinomultabb közéletet élünk, mint az angolok, hanem azért, mert őszintétlenebbet és hamisabbat.
De egyébként nem akarom magyarázni tovább, megbántam, nem kellett volna mondanom, mert ott abban a környezetben, ebben a városban ekkor ez nagyon rossz hatásokat váltott ki.

– Akkor ki a hülye, aki bérelni akar vagy aki vásárolni?

– El kell ismernem utólag, hogy akik a bérlet mellett érveltek – ha a szavatossági per vagy ezek a garanciális problémák megállják a helyüket – akkor azoknak az álláspontja sokkal elfogadhatóbb lesz, az akkor megítélthez képest. Persze más kérdés, hogy ha az ember vesz valamit, akkor nem abból indul ki, hogy rossz az amit megvesz. A bérlet egyébként határozott időre ugyanolyan kötelezettség mint az adásvétel esetén a vételár kifizetése. Pereskedés esetén még bonyolultabb helyzet állt volna elő.

– A mélygarázzsal kapcsolatban menet közben derültek ki a problémák. Hogy lehet ez? Az építkezés közben a város nem alkalmazott műszaki ellenőröket vagy műszaki szakértőket?

– Ezt a telket mi úgy adtuk el, hogy szállodát kell rá építeni. Tehát a Giegler Kft. szállodát épített a saját mélygarázsaival.
A fürdőhöz kapcsolódó parkolási problémákat mindig is ismertük. Az volt a kérdés, hogy össze tudjuk-e kapcsolni a kettőt. A szálloda építése közben – az előkészítés alatt – merült az fel, hogy mi lenne, ha a Giegler Kft. mélygarázsát megtoldanánk annyival, hogy legalább a fürdővendégek elférjenek és a közelben tudjanak parkolni.
Ezt a Giegler Kft. elvállalta, megterveztette, elkezdte építeni saját költségén, saját kockázatára – hozzáteszem, városi bíztatásra. De még nem volt köztünk sem bérleti, sem adásvételi szerződés. Saját költségen csinálta, saját beruházásában, nekünk jogunk sem volt műszaki ellenőriztetni. Egyébként nem is jutott ez akkor eszünkbe. Ugyanis ha a szállodaépítő Gimesi Sándor a saját költségén épít egy szállodát, aláteszi a maga mélygarázs szintjét és alatta az önkormányzat mélygarázs szintjeit rosszul építi meg és ez műszakilag nem stimmel, az egész épület veszélybe kerül. Ez meglehetősen kockázatos lenne a szállodaépítőnek. Saját műszaki ellenőr megbízása eleinte nem merült fel, ugyanis az jogilag sem volt lehetséges, azonban a beruházás volumene megkövetelte, hogy egy céget megbízzunk – úgymond – egy műszaki megfigyelői státusszal, akik nyomon követték az építkezés első fázisait, és ezt a beruházó cég eltűrte a munkaterületen. A megfigyelők, tudomásom szerint műszaki ellenőri jogosultsággal rendelkeztek, hiszen ezzel a szakmagyakorlási jogosultsággal lehet érdemben ilyen tevékenységet végezni. A státusukat tekintve viszont csak megfigyelők lehettek, mert a műszaki ellenőrök a beruházó megbízásából ellenőrzik a kivitelezőt, míg a város csak lehetséges bérlőként vagy vevőként figyelte az építkezést.
Később szakértők az ár kapcsán kerültek szóba. Ez nem egy részletes műszaki vizsgálat volt, csak felmérték, hogy mi ez, mit tud ez a garázs és ez mennyi pénzbe kerülne megépíteni. Akkor több szakértő is látta a terveket. Egymástól független 3 értékbecslés is készült. De nem ellenőrizték – mondjuk a beton vastagságát, összetételét meg ilyesmit.
Az építkezés befejezése előtt (szintén jogkövetkezmények nélkül) komoly budapesti műszaki ellenőröket bízott meg az önkormányzat, a befejezés, és használatbavétel előtt álló létesítmény áttekintésére.
Mélyebb ellenőrzésre akkor került sor, amikor bejött a víz 2010-ben. Ha spriccel a víz a falakból, az egy hiba, de szerintem egy olyan hiba, amit ki lehet javítani. Azt azonban ne feledjük: 2010 választási év volt, és élesebb volt a helyzet mint a mostani választásokon. Így országos napilapok is felkapták a történetet. 
A lehető legkörültekintőbben kellett eljárnunk, ezért kértünk fel szakértőt és indítottuk el a szavatossági pert. Én nem tudom máig sem, hogy mekkora a műszaki probléma, beadtuk 350 millió forintra a pert, mert egy szakértő erre tett javaslatot. Lehet, hogy  csak 12 millió a műszaki probléma, vagy 72,  én ezt nem tudom eldönteni, hiszen  2010 ősze óta vagy féltucat különböző részletesebb műszaki vizsgálatot kellett volna az önkormányzatnak elvégeztetni. 
Ezt a történetet azóta rég le kellett volna zárni, peren kívül meg kellett volna egyezni. A városnak számos olyan pere volt, ahol a város közösségi érdekei mentén menet közbenlehetett megoldást találni (Suzuki, Mahart, Onyx). Ebben a 3-4 évben simán meg lehetett volna egyezni. Szerintem 2010 óta ebben a témában nem készült új szakértői vélemény. Tétényi Éva ideje alatt semmi nem történt. Az, hogy a város elmegy kétévente egy tárgyalásra, az nem egy ügynek a képviselete, ennél többet kell tenni.

– Tétényi Éva harciasan védelmezi a város vélt vagy valós érdekeit, azonban az nyílt titok, hogy ő nem a semmiből került Esztergom közéletébe. Már az ön polgármestersége alatt is igen komoly pozíciókat töltött be a háttérben. Elég csak arra gondolni, hogy évekig a tervtanács elnöke volt. Most azonban komoly kritikával illeti a félbemaradt nagyberuházásokat, mint a nagy és ronda mélygarázs torzót és a valóban kritikán aluli állapotban található Bástya parkolót és környékét. Milyen szerepe volt a jelenlegi polgármesternek ezen nagyberuházások előkészítésében?

– Bontsuk két részre a kérdést. Az nyilvánvaló tény, hogy amikor egy építkezés folyik, akkor a munkaterület kritikán aluli képet mutathat, pláne ha egy beruházást megakaszt valami és áll a munkafolyamat. Ha a szigeti beruházások be lennének fejezve, akkor nem két betonkolosszus állna ott, hanem két szép épület. A szigetet mindig rangon alul kezelte a közösség, ez zöld szíve lehetne a városnak, de ezért senki nem tett semmit. Ezek a sziget fejlesztését szolgáló beruházások voltak.
Hogy ezen nagyberuházásokban mekkora szerepe volt Tétényi Évának? Hát mit mondjak? Döntő.
Tétényi Éva valóban a tervtanács elnöke volt, azonban 2003-tól ennél sokkal felelősebb pozíciója volt. Két dologért fizettük őt (zárójelben jegyezném meg, hogy miközben a polgármesteri fizetésem nettó 260 ezer forint volt, ő havi 450 ezerért állított ki számlákat). Az egyik témakör a világörökségi program koordinálása volt. Én elhittem neki, hogy ő vitte sikerre az egyik pesti kerület világörökségi pályázatát. A komoly díjazás azért volt, hogy Esztergom pályázatát is sikerre vigye. Hát azt gondolom, hogy semmit nem léptünk előre az ő megbízatása alatt, tehát a világörökségi lehetőségeink inkább szűkültek ebben az időszakban, mint bővültek volna.
A másik dolog pedig, hogy ő kerületi főépítész volt Budapesten, egy világörökségi helyszínen, tehát építészetileg fontos kerületben, aztán megyei főépítész volt Győr-Moson-Sopron megyében, ahol komoly építészeti örökségek vannak, valamint az építész kamara titkára volt. Ezek olyan pozíciók az építész társadalomban, amik szerintem sokat érnek. Tétényi Éva a város építész diplomatája volt, akinek éppen hogy a nagyberuházásoknál volt az a dolga, hogy a magyar építész társadalom támogatásával, az ő igényeiknek, szakmai elvárásainak megfelelően valósuljanak meg ezek a beruházások.

– Melyek voltak ezek a beruházások?

– Ezért volt rengeteg építészeti pályázat például a fürdőszállóra, az élményfürdőre, ezért a mi kérésünkre a Giegler Kft. is kiírt egy pályázatot a saját költségén ahol 5 pályázónak fizetett pályadíjat, és abból tulajdonképpen mi – a város – választottunk, a város pedig, ha az építész szakterületet nézzük: Tétényi Éva volt. Nekem is volt véleményem, mint laikusnak, de azt hogy az építészszakma elvárásai szerint mi itt az építészetileg kiváló azt Tétényi Éva mondta meg, az ő tanácsára került a győztes kiválasztásra. Például a Mária Valéria Hotel építésekor is.
Azt lehet mondani, hogy a nagyberuházásokban Tétényi Évának ilyen szempontból döntő szerepe volt és soha semmilyen konfliktusra vagy kritikára nem emlékszem ezekben az ügyekben.

– Ha jól emlékszem, a Regia Civitas (Bástya parkolót is érintő) beruházásában Tétényi Éva a beruházást bonyolító cég oldaláról is érintett volt az ügyben.

– Az egy furcsa felállás volt, hogy ott két oldalról kapott ugyanazért pénzt. Persze nyilván törvényesen, de szerintem ott nem tett meg mindent, sőt épp ellenkezőleg...

– 2003-at említette a közös munka kezdeteként. Akkor kimondhatjuk, hogy a városkép kialakításában Tétényi Évának az élményfürdő megépítése óta meghatározó szerepe volt?

– 2003-tól, amióta szerződése volt, mindig kapott valami nagyberuházással kapcsolatos feladatot, így egyre nagyobb szerephez jutott. Természetesen már a fürdőpályázat lebonyolításában is végig részt vett. 

Sok  pályázatot  bonyolítottunk, olyat is amiből nem lett építkezés, pl. sportcsarnokot terveztünk a volt GAMESZ telephelyre, az Alkotmánybíróságnak terveztünk épületet a Várhegy építészeti befejezésével és a többi.

– Akkor a meghiúsult Meseparkhoz is volt köze?

– Persze, ezeket mind ő bonyolította. Igazából a Városházán másoknak nem volt ehhez köze, hiszen a mindenkori főépítész lett volna az  akit ez érint, azonban ezek mindenkor Éva kiemelt témái voltak, ezekben a főépítész az Ő irányításával járt el, illetve a napi kisebb ügyekkel foglalkozott. Éva mint szakértő ezeknek az ügyeknek volt a gazdája, tehát például a Meseparké, a Széchenyi téré, a Mária Valéria Hotelé, a fürdő melletti szállodáé.

Ezen felül hozzá tartoztak a Szerkezeti terv és a szabályozási tervek, amik városunkat meghatározzák, amikből például az utca egyirányúsítások is következtek. A Szerkezeti tervet Tétényi Évával  együtt dolgoztuk ki, a szabályozási tervekhez Ő ajánlotta az építészirodákat.

Elmondhatom: Évának minden ilyen fejlesztéshez felkért szakértőként vagy alkalmazottként , mint felelős szakemberként köze van és mindenhez döntő szava volt az elejétől a végső tervtanácsi döntésig.

– Voltak viták?

–Komoly vitáink nem voltak. Amíg Tétényi Éva el nem indult a választásokon, mindig mindenben támogatott, néha már oly módon, hogy attól én pironkodtam. Egyébként kritikát az egyik tervvel kapcsolatban sem fogalmazott meg, illetve ha igen, akkor a kritikái beépültek.
Egy komolyabb vitára emlékszem, az élményfürdő kapcsán. Én ragaszkodtam Makovecz meghívásához is a tervpályázatra, míg Tétényi őt ki akarta hagyni. Végül a Finta-féle terv nyert, mert az lett a jobb.

– Térjünk vissza a mélygarázshoz.

– A mélygarázshoz  is Tétényi Éva hozta a tervezőt, műszaki szakértőt nem javasolt, és mióta polgármester nem bízott meg ilyen szakértőt.

– Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a Tatabányai Törvényszék elrendelt egy újabb adósságrendezést. Fel szabad ezt vállalni?

– Egyet sem lett volna szabad, mert tönkre tette a várost. Ez látszik. Szerintem a város el van intézve egy 15 évre így is. Nem csak az adósságrendezésnek, hanem a helyi küzdelmeknek is volt ebben szerepe. De a város sorsa az adósságrendezéssel megpecsételődött. Azok a közéleti viták talán elsimulhattak volna, de az adósságrendezés ráütött egy olyan pecsétet, ami évtizedes visszaesést jelent. Én azt mondom legalább 15-20 éves távlatokban kell gondolkodni, de most annyira szétestek a rendszerek,elsősorban az emberek közti rendszerek – merthogy minden az emberi tényezőn múlik – hogy nagyon nehéz tervezni. A közbizalom is szétesett, nem csak az a része amit én építettem. Hanem ami velem szemben épült a másik oldalon, Tétényi 8 ezres szavazóbázisa, az is morzsáira esett szét. Pedig az egy nagy lendület volt.

– Elég sokan nem kimondottan Tétényire szavaztak 2010-ben, hanem Meggyes Tamás ellen.

– Pontosan, csak abból hosszú távon nem lehet építkezni. Ezt az ellenem szavazott nyolcezres tömeget egyben lehetett volna tartani és összekovácsolni. Nem volt megírva, hogy ennek így kell alakulni. Tehát ha a Tétényi egy véletlenszerű választás volt és ha ez a véletlen egy jó választás lett volna, nem pedig a lehető legrosszabb, akkor Tétényi ezzel tud élni. És ezt a nyolcezer embert egyben tartja és ezt a várost megtartja egy amúgy fejlődő pályán. Mert a város fejlődő pályán volt. 
Nekem akkor sem lenne jobb sorsom, mert ez nem rólam szól. Ezt az egészet lehetett volna úgy is csinálni, hogy ez a város ne járjon ennyire rosszul. Az adósságrendezés volt ennek a megpecsételése és Tétényi első érdemi cselekedete.
Most az adósságrendezést kiváltó ok a mélygarázs, de ahogy mondtam már, ebben az ügyben már rég meg kellett volna egyezni a városnak és a Giegler Kft-nek. Ez a három és fél év erre bőven elég lett volna. A baj az, hogy a mélygarázzsal kapcsolatban az volt a cél már nagyon rég óta, hogy a csődjét igazoljuk. Ez annyira átitatott mindenkit és ez olyan elvakult céllá vált, hogy ezzel tönkre is tette a mélygarázst.

– Hogy érti ezt?

– Mondok egy példát. A 2013-as árvízkor három szereplő: a Giegler Kft., az Önkormányzat és az üzemeltető Strigonium Zrt. képtelen volt megoldani, hogy néhány sor homokzsákkal bevédjék az épületet. Ha akkor Tétényi vagy Váczy csettint egyet, azonnal meg lehetett volna oldani ezt a feladatot. 
Amikor a közutálat elér egy bizonyos szintet, akkor már irracionális dolgok történnek. Olyan szintre került a mélygarázs presztízse ebben a városban, hogy annyit nem ért meg az ott segítő embereknek, hogy oda hordjanak homokzsákokat. Például a Strigoniumos embereknek sem. A mélygarázs jelenlegi állapota egy politikai harc következménye.
Pedig épp a sziget és az ott található ingatlanok védelme lett volna a város dolga. A gátat védeni az állam feladata, ott az önkormányzatnak semmi dolga. Az önkénteseknek sincs. Az állami feladat. Amit a városnak védeni kell az a gáton kívül van. A sziget mindig is a mi feladatunk volt. Az ott lakó családoknak is mindig is segítettünk.

– Mi lesz a mélygarázs jövője? Van gazdaságilag is kivitelezhető megoldás, vagy a sziget úgy fog évtizedekig kinézni mint Csernobil?

– Én azt gondolom, hogy a város romokban van. De a romokat nem a félkész épületek jelentik, ezek csak jelképek inkább.
A városi polgárok többsége azt hiszi, hogy a két szállodában a város pénze áll. Tehát, hogy mieink ezek a beton szörnyek. És haragszanak érte. Pedig a helyzet az, hogy ebben nincs városi pénz. Kivetítik az emberek azokat a romokat, amik nem a külvilágban vannak, hanem igazából az emberekben. A város lélekben van romokban. Abból lesz nehéz kijönni.
A mélygarázs szerkezete, a hibáival együtt, a szálloda beton váza, a másik szálloda nem egy kudarc, hanem eredmény. Csak jelenlegi állapotában fél eredmény, nem végeredmény. Sokkal egyszerűbb ezeket befejezi mint nulláról megépíteni őket és ezek hasznot is tudnak hozni.
Nem a mélygarázs a parkolódíjakból, hanem az egész rendszer. A szálloda, az idegenforgalmi adókból, az idejövő turisták akik vásárolnak, a szállodák amik munkahelyet teremtenek, a fürdő ami munkahelyet ad 100-150 embernek. Csak a két szálloda a fürdőn kívül legalább 300 munkahelyet teremt majd a városban. Ha 300 munkahelyet valaki itt letelepít, több száz milliós vagy milliárdos támogatást kap az államtól. 
Ezek óriási értékek, csak értékként kellene őket kezelni, nem valami szemétként. Amíg mi szemétként kezeljük őket és nem bízunk benne, hogy ezt tovább építve a város előre jut, addig itt nem lesz előrelépés.
Ott a Bástya – Fürdő szálló környék, ami tényleg minősíthetetlen és katasztrófa ahogy kinéz az egész. Ebben is a lehetőség a lényeg. Ott volt befektetőnk, voltak tervek de néhány esztergomi ügyes embernek sikerült megfúrni az egészet. Mi magunknak ártottunk. Ha elfogadom, hogy nem ez kell oda, hanem más, kisebb léptékű, akkor legyen. De ha bárki ezt akarja, akkor a három és fél év alatt csak mondott volna valamit. De senki nem mondott semmit. Egy mondatot se mondtak róla, hogy ott legyen bármi. Senki nem hogy nem cselekedett, de még egy pozitív gondolat sem volt ebben a városban. Ez a baj, ezért van válságban ez a város, ez fog tizen-évekig kihatni.
A közösség lélektana hasonlít az egyén lélektanához. Az egyén is lehet lecsúszott, alkoholista, önsorsrontó, ahogy a közösség is. Ha optimista lennék a város lelki állapotát tekintve, akkor azt mondanám, hogy ezeket a problémákat 4-8 év alatt gyönyörűen meg lehetne oldani. Ez a város életét tekintve nem idő. A csúnya múlt emlékeit eltakarító megoldást kell találni, ha a város erre lélekben kész lenne. 
Én tudnék a Bástya környékére tíz megoldást találni, amiből mind a tíz jó lenne, de engem ezzel már nem bíz meg senki. Viszont más senki nem próbált megfogalmazni pozitív gondolatokat. Ennek a Tétényi korszaknak ez a legnagyobb hibája. Ahol az elmúlt 3,5 évben Tétényi megjelent, ott egyetlen építő gondolatot sem láttam.
Duna stratégia, legyen a város környezetbarát meg zöld ... Te szedd! ti szedjétek a szemetet – ezek nem építenek a városon... nem ez a megoldás.
Esztergomnak adóbevételek szempontjából jó sora van más városokhoz képest. A Suzuki és más adófizetők miatt. Viszont óriásiak a lemaradásaink. Már a szocializmus időszakában lemaradt, a rendszerváltás első 10 évét átaludtuk és ennek a Fidesz kormánynak az első négy évét is elszúrtuk.

– Egy rövid kérdés a végére. Miképp látja a személyes jövőjét? Mik a tervek? Akar indulni ősszel?

– Az indulás attól is függ, hogy az ember mennyire küzd ezért. Én nem küzdök érte. Egyébként nekem senki nem mondta, néhány helyi erőn kívül, hogy nem indulok. De nem is nagyon beszéltem erről senkivel. Más parlamenti képviselőkkel nem is nagyon érdemes, mert ők is csak műkedvelők itt, az a két-három ember, akivel meg érdemes lenne, az meg ha majd ha ráér, ráér... van más dolga is.
Ha a konkrét kérdésre akarok válaszolni, akkor a válaszom az, hogy nem indulok.
Nagy hiba volt vállalni a képviselőséget ebben a négy évben is. Nekem 2010 őszén fel kellett volna állnom. Csak én azt képzeltem, hogy van értelme a küzdelemnek, hogy védjük a várost az adósságrendezéstől, stb... De igazából az ember nem tudja megvédeni azt amit mások nem akarnak megtartani.
Tehát a turizmus is csak elméletben érték, lehet, hogy ennek a városnak nem kell. Egyszerűen nem olyan lelkületű. Békés nyugodt, saját életet akar élni. Turisták nélkül. Mert ez az egész szép és hasznos elméletben, de a gyakorlatban vele járó forgalmat már nem akarja. Akkor nem lehet ráerőltetni a városra. 
Egy adósságrendezéstől sem lehet megvédeni egy közösséget, ha az azt akar. Hiába mondjuk, hogy ki kell fizetni a hitelezőket, a kis cégeket és a nagy cégeket is, mert mögöttük is gyakran helyi cégek állnak. Mind a 100%-ot ki kell fizetni, mert a munkájukat elvégezték. Ha 700 ember meg közben ordít a téren, hogy Meggyes takarodj ...
Tényleg ez a fontosabb? Senkit nem zavart, hogy az adósságrendezést Tétényi elindította. Senkit, rajtunk kívül. Én meg egy hülye vagyok. A majd én megvédem a köz érdekét típusú hozzáállásnak nincs értelme.
Nekem akkor le kellett volna mondanom, történik ami történik, legyen amit az emberek akarnak, és majd utólag mérlegelik, hogy ez helyes volt-e vagy sem.
Én minden esetre most semmiképpen nem akarok indulni, ha véletlen felkérne a Fidesz, akkor sem vállalnám. Nem érett meg rá az idő, nem jó közeljövő előtt állunk. Nem azért mert én a rosszban nem akarok részt venni, hanem azért, mert nem hiszem, hogy tudok segíteni ebben az egészben.
De hogy, hogy képzelem a jövőmet? Családiasan.

Bejó