1. Hír

Schwarcz Manó gyógyszerész

Az 1610/1944. M.E. sz. rendelet szabályozta a zsidó orvosok és gyógyszerészek működését. Esztergomban 1944. májusában egy zsidó gyógyszerész és öt zsidó orvos működött. A Fekete Sas gyógyszertár tulajdonosát Schwarcz Manónak hívták. Esztergom vármegye alispánja Igaz Lajos határozatban szabályozta, illetve betiltotta a vármegye területén élő és működő orvosok és gyógyszerészek működését.

Esztergom város polgármestere „vétjegy” mellett kézbesíttette 1944. május 16-án a vármegyei határozatot a gyógyszerésznek, valamint az öt orvosnak és megbízta Martoni Gusztáv kiadót, hogy ellenőrizze, hogy a Schwarcz Manó által működtetett gyógyszertár „bezáratott-e”. A jelentés szerint, a gyógyszertár még május 26-án nyitva volt, mert a tulajdonos fellebbezett a határozat ellen.

Esztergomból június 5-én gördült ki a deportáltakat, köztük a gyógyszerészt szállító vonat. Nem tért vissza. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1946-ban a gyógyszertárat bérbe adta.

 Dr. Schwartz Pál esztergomi zsidó fogorvos holmijai

Dr. Schwartz Pál esztergomi zsidó fogorvos a béke utolsó évében, 1937-ben még szerepel a városi orvosok névsorában. 1944 nyarán őt is elhurcolták Esztergomból, ő azonban azon kevés szerencsések egyike, aki egy éves deportálás után hazatérhetett.

Orvosi műszereit hazatérése után fellelte részben a Vaszary Kolos kórházban, részben a Széchenyi téri Weisz-féle üzletben. 1945.július 10-én kérvényezte műszereinek visszaadását, amit három nappal később az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának Esztergomi Megbízottja jóvá is hagyott.

Az 1947. évi orvosi címtár szerint a munkaszolgálatból hazatért Schwartz Pál, városi orvos, majd főorvos lett; később pedig az SZTK néven egyesített biztosító intézetek igazgatói posztját töltötte be 1961. január 25-én bekövetkezett halálig.

VI. 103. Elhagyott Javak Kormánybiztossága Komárom megyei megbízottjának iratai 134/1945.

 Zsidóknak a nyilvános fürdők látogatása

1944. májusában belügyminisztériumi rendeletre hivatkozva korlátozták a zsidókat a nyilvános fürdők látogatásában is. Esztergomban a XVIII. század végétől több lépcsőben fejlesztett fürdő működött. Esztergom sz. kir. megyei város polgármestere hirdetményben tette közzé a vármegye alispánja által kiadott szabályozást, miszerint „kizárólag közegészségügyi érdekek megóvása céljából” a zsidók mely időpontokban látogathatják a város gőz- és kádfürdőjét. A nyilvános strandfürdőt, valamint a férfi és női uszodát egyáltalán nem használhatták.

Ez a rendelkezés 1944. május 10-én lépett hatályba.

 V.2. Esztergom szab.kir. megyei város Polgármesterének iratai 8271/1944. – MNL KEML

Zsidók postaküldeményei  a Magyar Királyi Postahivatalban

A Magyar királyi Postaigazgatóság 12. sz. körrendelete a „miheztartás végett” közli, hogy belügyminiszteri rendelkezés értelmében a gyűjtőtáborokban elhelyezett zsidók részére pénz- és értékküldeményeket, valamint csomagokat kézbesíteni nem szabad, azokat a feladónak vissza kell küldeni. Esztergomban a zsidókat nem elkülönített területre, gettóba koncentrálták, hanem elszórtan a város területén kijelölt ún. toloncházakba. Összesen 39 házat jelöltek ki a város területén erre a célra, amelyekbe 536 fő zsidót telepítettek össze.

Tekintettel a speciális helyzetre, az esztergomi postahivatal vezetője az 1054/1944. sz. levelében megkeresi az Államrendőrség Esztergomi Kapitányságát, hogy az esztergomi zsidók elhelyezése beletartozik-e a gyűjtőtábor fogalmába, mert ha nem, akkor 3000 pengő értékig a küldeményeket kézbesíteni kellene. A kapitányság vezetője 1944. június 5-én közli a postahivatal vezetőjével: „Esztergomból a zsidók elszállítása a mai napon megtörtént”.

Magyar Királyi Postahivatal iratának helye az iratanyagban: VI. 1. Magyar kir. Államrendőrség Esztergom Városi Kapitánysága 1373/15-1944 MNL KEML

A hazatérő zsidók támogatásáról

Jellinek Lipót utazó és Lőwi Sándor bőrkereskedő az esztergomi, már hazatért zsidók nevében kérelemmel fordult Esztergom Város Polgármesteri Hivatalához, hogy a majd még hazatérő deportáltak részére, családonként 2-2 űrméter tűzifát utaljanak ki.

 A második világháború idején a vármegye területéről elhurcolt zsidók közül csak kevesen tértek vissza a koncentrációs táborokból.

A hazatértek az élet újrakezdéséhez ingóságokat igényelhettek, pénzsegélyt, tűzifát stb. kaptak.

 Jellinek Lipót utazó és Lőwi Sándor bőrkereskedő az esztergomi, már hazatért zsidók nevében kérelemmel fordult Esztergom Város Polgármesteri Hivatalához, hogy a majd még hazatérő deportáltak részére, „akik remélhetőleg 100 családot fognak kitenni”, családonként 2-2 űrméter tűzifát utaljanak ki. A polgármester úgy rendelkezett, hogy a várhatóan bizonytalan időpontokban hazatérő családok a városi számvevőségnél tartoznak jelentkezni a fautalvány kiállítása céljából és mindig az aktuális árszabás szerint kötelesek a fa árát megtéríteni.

A Holocaust esztergomi vonatkozásáról Sárosi Attilla írt évekkel ezelőtt egy érdekes cikket, melyet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki még nem ismeri.

Itt pedig az esztergomi gettóról szóló írásunk olvasható.