<p style="text-align: justify;">Kevés olyan tragikus és szégyenteljes része van a világtörténelemnek, mint amikor egy hatalom a saját tehetetlen polgárai ellen fordul. Ennek legszomorúbb példája a kerek 70 évvel ezelőtt zajlott Holocaust, mely nem kímélte a korabeli Esztergom lakosságát sem. A Holokauszt Emlékév keretében a Magyar Nemzeti Levéltár is méltó módon kíván megemlékezni a tragikus eseményről, ezért korabeli dokumentumokra épülő online kiállítást készített, melyben sok, városunkhoz köthető irat is fellelhető. Az évforduló alkalmából érdemes elmélyülni ezekben, az esztergomi zsidóság történelmének újabb érdekes részleteit megmutató iratokban.</p>
Schwarcz Manó gyógyszerész
Az 1610/1944. M.E. sz. rendelet szabályozta a zsidó orvosok és gyógyszerészek működését. Esztergomban 1944. májusában egy zsidó gyógyszerész és öt zsidó orvos működött. A Fekete Sas gyógyszertár tulajdonosát Schwarcz Manónak hívták. Esztergom vármegye alispánja Igaz Lajos határozatban szabályozta, illetve betiltotta a vármegye területén élő és működő orvosok és gyógyszerészek működését.
Esztergom város polgármestere „vétjegy” mellett kézbesíttette 1944. május 16-án a vármegyei határozatot a gyógyszerésznek, valamint az öt orvosnak és megbízta Martoni Gusztáv kiadót, hogy ellenőrizze, hogy a Schwarcz Manó által működtetett gyógyszertár „bezáratott-e”. A jelentés szerint, a gyógyszertár még május 26-án nyitva volt, mert a tulajdonos fellebbezett a határozat ellen.
Esztergomból június 5-én gördült ki a deportáltakat, köztük a gyógyszerészt szállító vonat. Nem tért vissza. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1946-ban a gyógyszertárat bérbe adta.
Dr. Schwartz Pál esztergomi zsidó fogorvos holmijai
Dr. Schwartz Pál esztergomi zsidó fogorvos a béke utolsó évében, 1937-ben még szerepel a városi orvosok névsorában. 1944 nyarán őt is elhurcolták Esztergomból, ő azonban azon kevés szerencsések egyike, aki egy éves deportálás után hazatérhetett.
Orvosi műszereit hazatérése után fellelte részben a Vaszary Kolos kórházban, részben a Széchenyi téri Weisz-féle üzletben. 1945.július 10-én kérvényezte műszereinek visszaadását, amit három nappal később az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának Esztergomi Megbízottja jóvá is hagyott.
Az 1947. évi orvosi címtár szerint a munkaszolgálatból hazatért Schwartz Pál, városi orvos, majd főorvos lett; később pedig az SZTK néven egyesített biztosító intézetek igazgatói posztját töltötte be 1961. január 25-én bekövetkezett halálig.
VI. 103. Elhagyott Javak Kormánybiztossága Komárom megyei megbízottjának iratai 134/1945.
Zsidóknak a nyilvános fürdők látogatása
1944. májusában belügyminisztériumi rendeletre hivatkozva korlátozták a zsidókat a nyilvános fürdők látogatásában is. Esztergomban a XVIII. század végétől több lépcsőben fejlesztett fürdő működött. Esztergom sz. kir. megyei város polgármestere hirdetményben tette közzé a vármegye alispánja által kiadott szabályozást, miszerint „kizárólag közegészségügyi érdekek megóvása céljából” a zsidók mely időpontokban látogathatják a város gőz- és kádfürdőjét. A nyilvános strandfürdőt, valamint a férfi és női uszodát egyáltalán nem használhatták.
Ez a rendelkezés 1944. május 10-én lépett hatályba.
V.2. Esztergom szab.kir. megyei város Polgármesterének iratai 8271/1944. – MNL KEML
Zsidók postaküldeményei a Magyar Királyi Postahivatalban
A Magyar királyi Postaigazgatóság 12. sz. körrendelete a „miheztartás végett” közli, hogy belügyminiszteri rendelkezés értelmében a gyűjtőtáborokban elhelyezett zsidók részére pénz- és értékküldeményeket, valamint csomagokat kézbesíteni nem szabad, azokat a feladónak vissza kell küldeni. Esztergomban a zsidókat nem elkülönített területre, gettóba koncentrálták, hanem elszórtan a város területén kijelölt ún. toloncházakba. Összesen 39 házat jelöltek ki a város területén erre a célra, amelyekbe 536 fő zsidót telepítettek össze.
Tekintettel a speciális helyzetre, az esztergomi postahivatal vezetője az 1054/1944. sz. levelében megkeresi az Államrendőrség Esztergomi Kapitányságát, hogy az esztergomi zsidók elhelyezése beletartozik-e a gyűjtőtábor fogalmába, mert ha nem, akkor 3000 pengő értékig a küldeményeket kézbesíteni kellene. A kapitányság vezetője 1944. június 5-én közli a postahivatal vezetőjével: „Esztergomból a zsidók elszállítása a mai napon megtörtént”.
Magyar Királyi Postahivatal iratának helye az iratanyagban: VI. 1. Magyar kir. Államrendőrség Esztergom Városi Kapitánysága 1373/15-1944 MNL KEML
A hazatérő zsidók támogatásáról
Jellinek Lipót utazó és Lőwi Sándor bőrkereskedő az esztergomi, már hazatért zsidók nevében kérelemmel fordult Esztergom Város Polgármesteri Hivatalához, hogy a majd még hazatérő deportáltak részére, családonként 2-2 űrméter tűzifát utaljanak ki.
A második világháború idején a vármegye területéről elhurcolt zsidók közül csak kevesen tértek vissza a koncentrációs táborokból.
A hazatértek az élet újrakezdéséhez ingóságokat igényelhettek, pénzsegélyt, tűzifát stb. kaptak.
Jellinek Lipót utazó és Lőwi Sándor bőrkereskedő az esztergomi, már hazatért zsidók nevében kérelemmel fordult Esztergom Város Polgármesteri Hivatalához, hogy a majd még hazatérő deportáltak részére, „akik remélhetőleg 100 családot fognak kitenni”, családonként 2-2 űrméter tűzifát utaljanak ki. A polgármester úgy rendelkezett, hogy a várhatóan bizonytalan időpontokban hazatérő családok a városi számvevőségnél tartoznak jelentkezni a fautalvány kiállítása céljából és mindig az aktuális árszabás szerint kötelesek a fa árát megtéríteni.
A Holocaust esztergomi vonatkozásáról Sárosi Attilla írt évekkel ezelőtt egy érdekes cikket, melyet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki még nem ismeri.
Itt pedig az esztergomi gettóról szóló írásunk olvasható.