1. Hír

Szeretgom(SZE): Kérlek, mesélj magadról: a Dobós évek után mivel foglakoztál, mit tanultál?

Szabó Máté (Sz.M.): A Dobós évek végén jött az első nagyobb siker, amikor is a 4. Országos Középiskolai Filmszemlén első helyezést értem el Memento című alkotásommal (ezt Chopin zenéjére készítettem). Középiskola után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre felvételiztem, ahová legnagyobb szerencsémre, elsőre fel is vettek, így ott folytattam tanulmányaimat, mint animációs tervező, és végeztem is 2011-ben, így megszerezve a BA diplomát. Egyetem alatt több kisebb megrendelésem is volt, így készülhetett el például a Watch My Dying zenekar Moebius című videoklipje is. Diplomamunkám pedig Gryllus Vilmos feldolgozásában a Kis kece lányom című népdalra készült el. Aztán jött a Liszt pályázatra a Magyar rapszódia 2.00 és még pár projekt saját szakállra és megrendelésre is. Szóval a klasszikus, a progresszív metál és a népzene is inspirál, de stílustól függetlenül minden jöhet, ami jó.

SZE: Mi vitt a filmkészítés világa felé? Mivel foglalkozol még a rajzfilmkészítésen kívül?

SZ.M.: 3 éves koromtól rajzfilmkészítő szeretnék lenni, erre a döntésemre a Micimackó című 1977-es Disney film sarkallt, azóta is erre gyúrok. Filmkészítésen kívül szeretek gitározni meg görkorcsolyázni.

SZE: Milyen technikával készíted az alkotásaidat?

SZ.M.: Vegyes, illetve mindig más technikával dolgozom. Szeretem a kézzel rajzolt technikát, 2D-ben és 3D-ben is szeretek dolgozni. Papírt már nem használok, illetve ritkán, inkább csak skiccek, firkák, ötletek dokumentálására, de a végleges filmet már monitoron rajzolom digitálisan. Ezzel is időt tudok spórolni.

SZE: Mi adta az ötletet a 133... At Least. zeneműre készült rajzfilmed történetéhez? Hallgattad Hillary Hahn játékát, és rögtön az ugrott be, hogy a zene futkorászó nyulakról szól?

SZ.M.: December közepén Berci kutyánk jobb létre szenderült. Ez az esemény olyan meghatározó volt az életemben, és az egész család életében, amit muszáj volt valamilyen módon kifejeznem, elmesélnem. Ahogy a filmben a halottnak hitt nyuszi feltámad, úgy én is bízom benne, hogy Berci már egy jobb helyen van. Ezért is volt szükségszerű a "happy end", mert amit filmen még meg lehet tenni, azt az életben már nem. De ahogy a végén elfutnak a nyulak, úgy a mi életünk is megy tovább. És a zene szerintem nem "futkorászó nyulakról", hanem az életben maradásról szól.

SZE: A youtube csatornádat böngészve látható, hogy mindegyik alkotásod magán viseli a kézjegyed. Ez a sajátos és ötletes grafikai stílus teljesen saját találmány, vagy létezik valamilyen ihletadója?

SZ.M.: Egész pontosan mi a kézjegyem? Több stílus is van, amiben szeretek dolgozni, de nem a stílus a meghatározó, hanem, hogy hogyan sikerül elmesélni egy történetet, és azt milyen eszközökkel tudom kifejezni úgy, hogy a nézőben is elinduljon valami gondolat, vagy érzelem. A legjobb, ha mindkettő. Nagyon sok helyről merítek, de ha látok valamit, ami inspirál, mindig arra gondolok, hogy ne csináljak ugyanolyat. Igyekszem mindig valami teljesen újat, teljesen mást alkotni, ez az, ami a leginkább motivál, ebben látok kihívást.

SZE: Mik a közelebbi, és a távlati terveid?

SZ.M.: Bejövősek ezek a pályázatok, korábban a Dead Can Dance együttes írt ki egy pályázatot ugyancsak a Genero.tv honlapján, azon a versenyen a döntőig sikerült eljutnom, akkor annak is nagyon örültem. A mostani pályázatnál is nagyon jól esett az elismerés, de továbbra is az olyan témákat keresem, amiket érdemes elmesélni, amiknek van mondanivalójuk. Nagyon örülnék neki, ha hasonló kezdeményezésre, zenére kéne filmet készítenem. Az egész projektnél megvolt az a szabadságérzés, amit egy más jellegű feladatnál, mondjuk egy megrendelés esetében, egy reklámfilmnél például, csak nagyon ritkán érezhet át úgy igazán az ember, de a kötött dolgok is kihívást jelentenek. Általában azért szabad kezet szoktam kapni. Jelenleg saját projekteket fejlesztek, de az esetleges felkéréseket is szívesen fogadom, és minden kezdeményezésre nyitott vagyok.

SZE: Köszönjük az interjút és gratulálunk az elért eredményehez. Sok sikert a további munkáidhoz!

Az interjút –mTz- készítette