Kínzó kérdés?
2013. jún. 18.

<p>Egy éves hallgatás után a Szeretgom egyik korábbi meghatározó szerzője újra megszólalt néhány napja. Írására érkezett egy olyan reakció, ami mellett úgy gondolom nem érdemes elmenni szó nélkül.</p>

Úgy hiszem nem véletlen az, hogy egy éven át sem Bejó, sem én nem igazán szólaltunk már meg ezen a portálon. 

Nehéz dolog ma Esztergomban bármiért is őszintén lelkesedni. Szerencsére ez már nem is kötelező. Nem volt ez azonban mindig így egészen a közelmúltig, és a korábbi időszak reflexei még sok emberben elevenen élnek. Nagyjából ennek tudom be azt a fajta reakciót, ami Bejó írására érkezett, és ami - személyes adatokat kitakarva - odafönt olvasható.

Esztergom 15 hónapja a passzív rezisztancia állapotában létezik. 15 hónappal ezelőtt a szavazópolgárok abszolút többségének véleményét semmisítette meg az, hogy a kisebbségi vélemény birtokosai nem mentek el szavazni a kiírt népszavazási kérdésekben. A távolmaradó kisebbség sikeresen akadályozta meg a népfelség elvének érvényesülését,  sikeresen akadályozta meg azt, hogy a város többségének akarata érvényesüljön. Sokan ekkor vesztették el azt a hitet, hogy ebben a ciklusban bármilyen módon változtatni lehet a kialakult status quo-n - sokan ekkor vesztették el  az érdeklődést a város közélete, a helyi politika iránt. Nem tudom őket emiatt hibáztatni. Jómagam is tagja vagyok ennek a csoportnak.

Ez ugyanis a normális emberi reakció, ha robogás közben szembejön egy betonfal.

Ne értsen félre senki - túlzottan nem bánok semmit, ami 2008 és 2010 között történt a Szeretgom körül. Egy ügy jó oldalán álltunk és túléltük, ideig-óráig még azt is érezhettük, hogy nyertünk, mielőtt felébredtünk és rájöttünk, hogy a politika környékén nincsenek nyertesek, csak túlélők és hullák. 

A facebook-on kommentelő - nyilvánvalóan nem passzív rezisztanciában leledző - felhasználó ezt egészen biztosan nem így látja. Kicsit valószinűleg irigylem a naivitásáért. Talán más lenne a véleménye, ha részt vett volna 2010 előtt is a helyi közéleti adok-kapokban, rajta lett volna Meggyesék feketelistáján.

Tétényi Éva egyelőre a politikai túlélésért küzd. Nincs könnyű helyzetben, és egyáltalán nem azért, mert óriási energiákba kerülne neki Bejó, vagy a Szeretgom egyéb közreműködőjéhez tartozó random olajozott testrész védelme. Nagy titkot nem árulok el talán azzal, hogy a portálunk környezetét ért korábbi városvezetési támadásokból eredeztetett kontra és rekontra perek kapcsán kialakult egyfajta status quo - lényegében közvetítőkön keresztül, de egyetértésre jutottunk mindenkivel, hogy nincs értelme további energiát ölnie egyik félnek sem ezekbe az eljárásokba.

Tétényi Éva azért nincs könnyű helyzetben, mert bizony egyedül van. Illetve nyilván nincs teljesen egyedül - követők tucatjai követik, ha követni kell, bólogatók tucatjai is bólogatnak, ha úgy érzik, hogy bólogatniuk kell, de olyan kabinettel, amire egy professzionális politikusnak ahhoz, hogy országos tényezővé tudjon válni szüksége van bizony nem rendelkezik. És ez így is van jól - egy első ciklusban polgármesterként bizonyító politikus ne törjön országos tényezői babérokra, mert bármekkora szaktekintély is volt az eredeti szakmájában ebben az új hivatásban egyelőre csak inaskodik a minden hájjal megkent mesterek között.

Profi stáb hiányában viszont sokkal óvatosabban kell rálépni arra az aknamezőre, ami a pártoktól és pártagendáktól egyáltalán nem független médiára települt. Nagyon nem irigylem, hogy erre a terepre kell újra és újra kimennie és túlélnie egy felkészült háttérstáb támogatása nélkül. Nem csoda, ha nem is mindig sikerül puskaporszag nélkül lekeveredni róla. Egy profi stáb talán meg tudná határozni, hogy pontosan mikor és milyen témákban lenne érdemes kihagyni az országos médiaszereplést. Az én olvasatomban ez Bejó cikkének legfontosabb üzenete. Az árvízi védekezés sikeressége nem véletlenül hálás témája a politikának, ilyenkor minden vezető egy picit megmártózhat a dicsőségben, amit százak és ezrek munkájának sikeres irányítása (illetve néha inkább ennek a megteremtett látszata) okoz - a pozitív pillanatokban ünneprontónak lenni rossz marketingüzenet, bármi is az indíték. 

A Szeretgomot 2006-ban azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy legyen egy pártoktól független online médiaszerűség a városban, amit azok is olvashatnak és használhatnak, akik nem csak narancsban, vörösben, lilában vagy rózsaszínben látják a világot maguk körül, hanem képesek észrevenni és értékelni a sokszinűséget és az árnyalatokat a körülöttük lévő dolgokban. Az, hogy emiatt rákerültünk egy "Nagy Ellenálló Fotóra", feketelistára, stb következett az akkori rendszer logikájából, mely ellenséget látott ebben a célválasztásban, és ellenséget gyártott belőlünk. Ez a korszak 2010-ben, 2011-ben nagyrészt lezárult, és ma egyáltalán nem kell védekeznünk semmilyen külső támadás ellen. Azon dolgoztunk az elmúlt egy-másfél évben, hogy ez a portál vissza tudjon térni az eredeti célkitűzéshez, miszerint a helyi történésekre, helyi hírekre, helyi gazdaságra, helyi kultúrára fókuszálunk, részrehajlás és háttéragenda nélkül, helyt adva minden olyan véleménynek, mely közös múltunk, jelenünk és jövőnk értelmezéséhez, továbbgondolásához, kitaláláshoz hozzásegít minket.  

Aki ebben nem akar részt venni, aki szerint ezért mi "b.lf.szok" vagyunk, az a jobb oldalon unlike-olhatja az oldalt, és kitörölhet minket a böngészőjéből.

Mindannyian jobban járunk, ha így tesz.