A Zala György által készített Tisza István emlékmű a II. világháború folyamán 1944-ben bombatalálatot kapott, megsérült, majd 1945 tavaszán ismeretlenek ledöntötték talapzatáról. A szobor főalakját és a 18 mázsányi töredéket, később beolvasztották, állítólag nem másba került felhasználásra, mint Joszif Visszarionovics Sztálin szobrába. Az emlékmű többi darabja azonban kalandos utat járt be: így a földművelőket ábrázoló szoborcsoport Esztergomba került 1948-ban, Bády István, esztergomi polgármester kérésére. Bády István volt 1948-ban a megbízott polgármester Esztergomban, aki megismerve az alkotással kapcsolatos fejleményeket, terveket, hogy megmentse a szobrot a beolvasztástól, az utókor iránt érzett felelősséggel vezérelve, levelet írt a budapesti főpolgármesternek. Az üzenetben az állt, hogy a lebontásra kerülő „Tisza-szoborcsoport” „Magvető” részét átengedésre kéri Esztergom városának. Az indoklásban Bády István a város szobrok tekintetében szegényes ellátottságát említette még a déli városrész is szóba kerül a beadványba. A főváros ajándékként adta Esztergomnak és avval a feltétellel engedte át Esztergomnak, hogy a megajándékozott köteles azt egy héten belül, saját költségén elszállíttatni. Bády István polgármester Dienes Gézát- a MÁV vonalfőnöke volt Esztergomban- kérte fel a szoborcsoport esetleges vasúton történő szállításához. Végül is országúton, két szekérre felrakva, több ökör húzta kocsival szállították Esztergomba az emlékművet, ahol egy provizórikus fagerendákból ácsolt állványzatra helyezték. Esztergomban „Munka” címmel állították fel a kompozíciót a Baross Gábor utcában lévő parkban, de a városban a mai napig mindenki „Magvetőként” emlegeti.”
„A katona búcsúja” című mellékcsoportot a Hűvösvölgyi úti laktanya udvarára, majd a keceli Pintér Művek haditechnikai gyűjteményébe, vitték, míg a posztamens tetejét díszítő kőoroszlánt 1948-ban a Hegyalja út végében, a hajdani tabáni temető helyén állították fel, majd a hatvanas években nyersanyagként fiatal művészeknek osztották ki. Így került az oroszlán feje egy fiatal szobrászművészhez, aki érintetlenül megőrizte, és ma is szentendrei háza kertjében tartja.
A Magvető szobor Esztergomé, nem kölcsönkaptuk. Amikor a Tisza szobor főalakja nincs meg és Bády Istvánnak, Esztergomnak köszönhető, hogy megmaradt, nem adhatjuk „csak úgy vissza”, ahogy a mai képviselők többsége akarja.
Esztergomiak szeretik ezt a szobrot a több mint 1500 aláírás ezt bizonyítja. Nem csak azért nem adhatjuk, mert a 65 éve itt áll a szobor és tájékozódási pont Esztergomban, hanem Dombóvár Fideszes, lokálpatrióta képviselőiről is példát kell vennünk. Ők a Kossuth téren álló eredeti, 1928-ban felállított Horvay János készítette Kossuth szobrot, nem adják vissza (1972-ben állították fel Dombóváron). Ezért erről másolatot készítenek és az kerül a budapesti Kossuth térre!
Ráadásul a dombóváriak nem kérik cserébe azt a Rákosi Mátyás kérésére terveztetett, Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített Kossuth szobrot, amit 1952-ben állítottak fel.
Dombóvárnak nem kell a rákosista szobor, Esztergom akarja. Legalábbis Zoltai Dánielék (Fidesz), Esztergomba akarják a Prímás szigetre hozni.
http://www.szeretgom.hu/content/72738-kossuth-szobrot-kerunk-a-magveto-helyett-frissitve-
-Ugye mindenki érti, hogy miért nem engedhetjük! Még a „kommunistázó” Zoltai Dániel is?

Kovács Géza
2013. május 5.