A halottak napi emlékezés vigasztalás számunkra, kifejezzük vele megbecsülésünket minden ember iránt.-  mondta halottak napján este bemutatott szentmisén Erdő Péter. Az ember sokszor úgy érzi, a világot saját erejéből alakítania kell, képességei és igényei szerint. Ebben a törekvésben sokszor megfeledkezik arról, hogy a földi élet véges, hogy az evilági sikerekben, és csak azokban gondolkodó ember élete mindig a halállal végződik, ami ebben a földies szemléletben a tökéletes kudarcot jelenti.

Ez akkor is így van, ha ma sokan abba a téves elképzelésbe ringatják magukat, hogy eutanáziával, vagy éppen öngyilkossággal urai lehetnek a saját haláluknak. Ez tévedés, önáltatás. Olyan döntésre ugyanis nincs mód, hogy ne érjen véget a földi élet. A halál pillanata tehát a maguk erejéből mindent elrendezni akarók megszégyenülésének a pillanata.

Jézus Krisztus szeretete, és az emberek beléje vetett hite és bizalma az, amely nyugalmat, enyhülést ad ebben az elkerülhetetlen helyzetben. Aki Jézushoz tartozik, az vele együtt alámerül a halálba, és vele együtt jut el a feltámadásra, vagyis a béke és az enyhülés nyugalmára. „Ebben a bizalomban könyörögjünk az elhunyt hívekért, és ezzel a reménységgel igyekezzünk áthaladni egyéni sorsunk gondjai és Egyházunk történelmének nehézségei között Krisztus szeretetének útján, mely nyugalmába és békéjébe vezet” – zárta beszédét Erdő Péter bíboros.

A homília teljes terjedelmében olvasható Beszédek rovatunkban.

A hagyományoknak megfelelően halottak napját követően, november 3-án reggel fél kilenckor Erdő Péter szentmisét mutatott be elődei nyughelyén, az esztergomi bazilika altemplomában.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke a szertartást követően mécsest helyezett el elődei, Mindszenty József és Lékai László bíborosok sírjánál.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Mgyar Kurír

Kép: Mudrák Attila