„Esztergom örömnapja, 1915. augusztus 11.”
Helytörténet
2012. júl. 25.

<p>1915-ben már javában zajlott a világháború, amikor Ferenc József nevében Magyarországra érkezett Károly trónörökös és felesége, Pármai Zita főhercegnő, „hogy kifejezést adjanak annak az atyai gondos szeretetnek, mellyel a Habsburgok népeikhez mindig ragaszkodtak.” Augusztus 11-én érkeztek Esztergomba, hogy látogatást tegyenek Csernoch Jánosnál.  Az csupán a véletlen műve, hogy ma, a hercegprímás halálának nyolcvanötödik évfordulóján jelenik meg ez az írás.</p>

A látogatásról Dvihally Géza hírlapíró, az Esztergomi Régészeti És Történeti Társulat titkára szerkesztett egy díszes kivitelű, gazdagon illusztrált albumot, amit a Buzárovits Nyomda készített el még ugyanabban az évben. Az album érdekessége a trónörököspár látogatására írt költemény-prológusa, melyet Büchner főszékesegyházi karnagy vegyeskarra megzenésített és melynek kotta-jegyzése is bekerült a könyvbe.

Az emlékkönyv a főhercegi pár látogatása alkalmával a városban megforduló kiváló személyiségeknek arcképsorozatát is magában foglalja.

Dvihally összegyűjtötte az összes fejedelmi vendéget, aki Esztergomban megfordult az Árpád-kortól Nagy Lajoson, József nádoron, Rákóczin, Frigyes főhercegen át saját koráig bezárólag. A kiadványban e mellett olvasható a bíboros-prímás pár kézzel írt sora is.

Esztergomnak fényes királyvára romokban hever, de a város, mint az egész Magyarország, ma is a királyhűség bevehetetlen vára. - Dr. Csernoch János

 

A hivatalos értesítés napokkal korábban megérkezett. Ez hangsúlyozta, hogy a látogatás célja nem az ünneplés, hanem a katonai és társadalmi jótékony intézmények megtekintése a vérzivataros időkben. A szabad királyi város tanácsa Vimmer Imre polgármester elnökletével augusztus 7-én ült össze. Elhatározták, hogy -bár a látogatás a hercegprímásnak szól- a prímási székhely mindent el fog követni, hogy a korona várományosát és hitvesét méltóképp fogadják. Másnap már köztudomású volt a látogatás híre, a sajtó, mint örömhírt közölte az eseményt. Esztergom megelevenedett, büszkén és boldogan várta vendégeit. A polgármester felszólította a városi közönséget, hogy tegyék rendbe a portáikat és lobogózzák fel a házakat a Dorogi-út, Kossuth-Lajos-út, Főapát-utca, Bottyán-utca, Széchenyi-tér, Rákóczi-tér, Ferenc-József-út, Prímás-tér útvonalon. Vimmer felhívása nemzeti színű kerettel díszített falragaszokon is megjelent. Bár a pár érkezését délután 4 órára jelezték, már délelőtt zászlóerdővé vált a város. A magyar mellett a háborúban szövetséges német, osztrák, török lobogók is ott sorakoztak a házakon; az ablakokba virágok, a kirakatokba a királyi család arcképei kerültek, a vár ormára felhúzták a nagy ünnepeket jelző piros-fehér-zöld zászlót.

A fellobogózott Széchenyi téren halad át a menet

 

Károly Ferenc József és Zita főhercegasszony délután fél háromkor indultak a budai királyi várból automobilon. Az első kocsiban a trónörököspár, a másodikban Pállffy udvarnagy, Thun-hohenstein hercegnő, a harmadikban Lobkowitz kamarai elöljáró, Nostitz-Rieneck grófnő, a negyedikben Ledochowski alezredes és gróf Hunyady százados, az ötödikben Ottrubay százados és a főherceg titkára, Gross százados, végül a hatodikban dr. Fischer kormánytanácsos és Mares udvari főszámvivő. Ezen felül többen érkeztek Esztergomba a kormány képviseletében. Az úton végig ováció fogadta a kocsisort. A vármegye határán, Leányvárnál a járás főszolgabírája, Pisúth Kálmán díszmagyarban várta a menetet, és a község apraja-nagyja sorfalat állt.

A megyeszékhelyen már kettő órakor gyülekeztek az ünneplőbe öltözött esztergomiak. Ezen a napon a csendőrség mellett a Magyar Királyi Államrendőrség ötven Esztergomba vezényelt rendőrrel segítette az esztergomi rendőrök munkáját.

Felvirágozott diadalkapu a Ferenc József-úton

A trónörökös pár pontosan négy órakor érkezett. A kaszárnya előtt a kórház önkéntes ápolónői köszöntötték a magas vendégeket. A Bottyán utcában és a Széchenyi téren az ifjúság és a tanárok várták a menetet. A fiú-, és leányiskolák mellett az óvoda növendékei is sorfalat álltak Mátéffy Viktor vezetésével. A prímási palotáig éljenző és kalaplengető tömeg lepte el az utcákat. A palota előtt prémes, bársonyos, mentés magyarok, főpapok, tábornokok, a 26-os gyalogezred díszszázada és a zenekarának itthon maradt része várta a párt. Az épületben várakoztak a kanonokok, miniszterek, megyei tisztviselők. Az begördült autóból kiszálló Zita főhercegnőt és a trónörököst Csernoch János üdvözölte teljes főpapi díszben.

A polgármester várja a trónörökös párt a prímási palota előtt. A háttérben még nem áll a mai Szent Erzsébet Iskola épülete

A hercegprímás üdvözlő beszédében üdvözölte a királyi felséget Szent István szülővárosában és biztosította őket a nemzet tántoríthatatlan hűségéről. A bíboros ezek után bemutatta vendégeinek a város előkelőit, majd a 26-os gyalogezred díszszemléje következett a kitüntetések átadásával. A szemle után felvonultak a várba. A bazilikába belépő főhercegi párt padsorokban helyet foglaló díszes közönség várta. A rendőrség ugyanis belépő jegyeket osztott az úri közönségnek, hogy elférjenek a főszékesegyházban. Az orgonaszó megszólalásával a pár és a bíboros az előkészített imazsámolyokon mondtak el egy imát. Az érsek ezek után végigkalauzolta vendégeit a főtemplomon, ismertette annak történetét, nevezetességeit, a trónörökös pár pedig beleírta nevét a főszékesegyházi látogató-könyvbe. Közben Károly beszédbe elegyedett Dedek praelatussal, akitől munkájáról és az esztergomi könyvtárakról érdeklődött. Ékes bizonyítéka annak, hogy milyen jól beszélte a magyar nyelvet.

A pár távozik a bazilikából

A főtemplom meglátogatása után a közeli Vöröskereszt Kórházat is felkeresték a királyi vendégek, ami akkor hadikórházként működött. Az eredetileg 100 ember ellátására berendezett intézményben ekkor 170 harctéri sebesültet ápoltak, a mozgósítás napjától pedig 760 beteg fordult meg, és 120 operációt végeztek. A pár szinte minden beteggel kezet fogott, mindenkihez volt vigasztaló szavuk. Magyarul, németül, tótul, románul, mindenkihez a saját anyanyelvén.

A kórházi látogatás után autóval visszatértek a prímási palotába, ahol a díszteremben frissítőket szolgáltak fel a vendégeknek, miközben Károly az ország ügyeiről tárgyalt vendéglátójával. Délután hat órakor hagyták el az épületet, és autóval a hajóállomásra siettek, ahonnan elbúcsúztak a város közönségétől. A főherceg itt észrevéve Pauer Károly karkáplán kitüntetéseit, odalépett hozzá.

-Önnek bajor érdemrendje is van!

-Szolgálatára Fenség, Ő felségétől, a bajor királytól, a katonai járványkórházban tett szerény szolgálatomért.

-Igen szép kitüntetés, gratulálok! - majd kezet szorított a karkáplánnal.

Ezután a hercegprímás a hajóhídra kísérte a párt, akik pár perc beszélgetés után köszönetet mondva a vendéglátásért, elbúcsúztak, és a M.F.T.R Zsófia hercegnő nevű luxus-gőzösén visszaindultak Budapestre.

(forrás)