1. Hír

1595. évi XLII. törvénycikk

az Esztergom alatt elrendelt adózás feledésbe menjen

Az Esztergom (ostroma) alatt elrendelt részleges adózást hiába való dolog volna emlegetni; mert azóta már két izben is, a felkelések számára, háromszor akkora költséget tettek, mint a mennyit az az adó kitehetett volna.

1. § Azután pedig minden rendü és rangu emberre oly sulyos elnyomatás következett be; a mely mindenkinek az ilyen adó alól méltó mentségül szolgál.

1596. évi LII. törvénycikk

a Garam folyón levő malmokat vagy lerontsák, vagy pedig akképen alkalmazzák, hogy azon le és föl mindenféle vizijármüveket és tutajokat, veszedelem nélkül vontathassanak

Minthogy pedig a Garam-folyón igen sok malom van, a melyek az Esztergom városba jutást akadályozzák, vagy legalább is megnehezitik és a vizi jármüvek járását veszedelmesekké teszik (a mint hogy ez Esztergom megerősitésénél, a tapasztalás szerint eddig nagy akadályul szolgált) megállapitották tehát, hogy az összes főpap és báró urak és a többi bárminő rendü és rangu emberek, az ilyen malmokat minden tartozékaikkal együtt, ugy alkalmazzák, hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmi szerek és minden egyéb szükséges dolgok szállitására használt vizi jármüvek és tutajok, fel és le, Esztergomba veszedelem nélkül vontathatók legyenek.

1. § Máskülönben az ilyen malmokat és gátakat, az alispánok, vagy ezek vonakodása, avagy erőtlensége esetén a főkapitány azonnal és tettleg széthányassák.

Esztergom 1543-as eleste után a vármegye gyűlése Érsekújváron ülésezett. Újvár azonban 1663-ban elesett, Jóval később, 1681-ben elrendelték, hogy a gyűléseket Komáromban kell tartani. Két évvel később Esztergom végleg keresztény kézre került, 1685-ben pedig Érsekújváron ért véget a két évtizedes török uralom:

1681. évi L. tövénycikk

Esztergom megye törvényszéke vagy gyülései Rév-Komárom városában tartandók

Az igazságszolgáltatás szükséges kelléke lévén, hogy minden megyének biztos székhelye legyen, hol az ilyen igazságszolgáltatást eszközölhesse.

1. § És mivel tudva van, hogy Esztergommegyének, a mely Ujvár elvesztésével egészen hódoltsággá lett, saját kebelében, hasonló kényelmes, biztos és bátor helye nincsen, e törvénycikkben megállapitják, hogy mostantól, jövőre e vármegye gyülései vagy törvényszékei Rév-Komárom városában tartandók.

A város török alóli felszabadítása után Esztergom folyamodott szabad királyi város jogainak visszaszerzéséért, amiket 1708-ban kapott vissza és 1715-ben iktatták törvénybe négy másik várossal egyszerre.

1715. évi XXXVII. törvénycikk

Buda, Pest, Esztergom, Székesfehérvár és Szeged városokról

Jóllehet, hogy az igazságos császári fegyverekkel a török hatalom alól különben felszabaditott, s a régi polgárokban és azok maradékában teljesen kipusztult, de aztán csakis uj lakosokkal ismét benépesitett Buda, Pest, Székesfehérvár, Eszterom és Szeged királyi és szabadvárosokat, királyi kegyelemből s jóságból kiváltságokkal elegendően megajándékozták: mégis Ő királyi felsége, értesülést nyervén ezen városok további óhajtásairól, s e tárgyban vizsgálatot rendelvén, a karok és rendek alázatos kérelmére, kegyelmesen elhatározta, hogy a szükséghez s az idők körülményeihez képest, reájok további figyelmet is fordit, s irántuk kegyelmét bizonyitani fogja.

1741. évi XXXIX. törvénycikk

Buda, Pest, Kassa, Esztergom és Szeged szabad királyi városok panaszáról

A királyi szent felség alapos értesitést nyervén a felől, hogy a budai királyi vámon a köztörvény által az ut- és hidvámok fizetése alól kivett mely budai és pesti polgároktól s mely czimen és milyen óvadék szedetett? továbbá, hogy miben áll a dolog Kassa város követeléseit s ugyanott a kaszárnyák javitását illetőleg?, nem különben az Esztergom mellett fekvő szigetre, valamint Szeged városa panaszára nézve; a mit helyesnek és igazságosnak ismerend, az országgyülés berekesztése után a föntebb előadott ügyekben meg fogja határozni és foganatositására is kegyesen gondot forditand.

Esztergomot 1876-ban megfosztották törvényhatósági jogaitól és a vármegye szervezetébe tagolták, bár a szab. kir. város elnevezést továbbra is használhatta. A helyi politika legfontosabb mozgatórugója a huszadik század első évtizedeiben is ezen jogok visszaszerzése volt, ami új lendületet kapott 1895-ben, amikor Esztergomot egyesítették a társközségekkel, ezzel majdnem megduplázva a város lakóinak számát. A törvényhatóságot sosem sikerült visszaszerezni.

1876. évi XX. törvénycikk

Némely városi törvényhatóságok megszüntetéséről

1. § A következő szabad királyi, illetőleg törvényhatósági joggal felruházott városok: Bakabánya, Bártfa, Bazin, Beszterczebánya, Breznóbánya, Eperjes, Esztergom, Felsőbánya, Késmárk, Kis-Márton, Kis-Szeben, Korpona, Körmöczbánya, Kőszeg, Libetbánya, Lőcse, Modor, Nagybánya, Nagyszombat, Zólyom, Ruszt, Szakolcza, Szent-György, Trencsén, Ujbánya, Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szamosujvár, Göllniczbánya, Fehértemplom, Karánsebes, Zilah, Abrudbánya, Bereczk, Csikszereda, Fogaras, Hátszeg, Illyefalva, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Oláhfalu, Sepsi-Szent-György, Szász-Régen, Szék, Székely-Udvarhely, Vajda-Hunyad és Vizakna mint önálló törvényhatóságok megszüntettetnek és azon vármegyékbe kebeleztetnek, melyeknek területében feküsznek.

Oly városok hovátartozása iránt, melyek két megyei törvényhatóság határa között feküsznek, az érdekeltek meghallgatásával a belügyminister határoz, s erről a törvényhozásnak utólag jelentést tesz. Ezek közül a szabad királyi városok ezen czimüket jövőben is megtartják.

2. § A városi vagyon tulajdonjoga a jelen törvény intézkedései által nem érintetik.

3. § A megszüntetett városi törvényhatóságok a rendezett tanácsu városok állásába helyeztetnek és a jelen törvény 4. és 5. §-aiban foglalt intézkedések kivételével ugyanazon joggal, hatáskörrel és kötelességekkel fognak birni, melyeket az 1871. évi XVIII. tc. s általában a törvény a rendezett tanácsu városokra nézve megszab.

4. § A vagyon kezelésére nézve ezen városok a belügyminister felügyelete alatt hagyatnak s ennélfogva:

a) az 1871. évi XVIII. tc. 26. §-nak b) és c) pontjai alatt érintett határozatok jóváhagyás végett nem a törvényhatósághoz, hanem a belügyministerhez lesznek felterjesztendők;

b) a 103., 105., 106., 107. és 110. §-okban a törvényhatóságokra ruházott hatáskör ezen városokra nézve a belügyministert illeti;

c) a belügyminister ezen felügyeletet a főispán utján gyakorolja.

5. § A tevőleges és szenvedőleges választói jog ezen városokban ezután is az 1870. évi XLII. törvénycikk 27. §-ban megszabott alapon gyakoroltatik.

1893. évi XL. törvénycikk

a budapest-esztergomi helyi érdekü vasut engedélyezése tárgyában

1. § A ministerium ezennel felhatalmaztatik, hogy a m. kir. államvasutak duna-balparti körvasutjának Budapest-Angyalföld állomásából kiágazólag, Ujpest közelében a Dunát áthidalva, - Esztergom, mint forgalmi végpont irányában az esztergom-almásfüzitői helyi érdekü vasut Tokod, illetve Kenyérmező állomásáig vezető helyi érdekü gőzmozdonyu vasutnak kiépitésére és üzletére az 1880. évi XXXI. és 1888. évi IV. törvénycikkekben foglalt feltételek alatt az engedélyt kiadhassa.

2. § A budapesti duna-jobbparti és balparti körvasutakat összekötő hid, az ó-budai kapcsolatos vonalrészekkel együtt állami tulajdont képeznek és ennek megfelelően a telekkönyvbe bevezetendők. Azonban a budapest-esztergomi vasut részére a hidnak minden dij nélküli használata az engedély egész tartamára biztosittatik és ezen jog szintén telekkönyvileg bevezetendő.

3. § Az 1891. évi XXIV. törvénycikk 1. §-ában felsorolt vasutvonalak kiegészitése gyanánt a budapest-dunajobbparti gőzmozdonyu körvasutnak az 1. § alapján engedélyezendő helyi érdekü vasuttal állami költségen való összeköttetése egyuttal elrendeltetik. A ministerium felhatalmaztatik, hogy ezen összekötő vonal költségeit az idézett törvénycikk 5. §-a szerint felvett kölcsön maradványából fedezhesse.

4. § Ezen vasut engedélyezésének megtörténtéről a kereskedelemügyi minister az 1880. évi XXXI. tc. 1. §-a értelmében az országgyülésnek jelentést teend.

5. § Ezen törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi és a pénzügyminister bizatnak meg.