1. Hír

Mint ismert Meggyes Tamás, dr. Kolumbán György, Kálmán Sándor, Orbán Viktor javaslatát, hogy „egy magára adó önkormányzat a bevételének 1 %-át a sportra költi”, felülbírálta. Helyette bevezették a sportszámla-gyárat Esztergomban. Ez azt jelentette, hogy teljesítmény nélkül, ha valaki leigazolt egy 18 év alatti ifjút, akkor 17. 500 Ft-tal gazdagodott az egyesülete. Ez azt hozta, hogy mesterségesen feltöltötték a sportklubokat a kiszolgáltatott szakosztályvezetők olyan gyermekekkel, akik nem is sportoltak. Minden valódi teljesítmény nélküli „sportoló” gyermek után, ha be is fizették a 2500 Ft éves szövetségi tagdíjat 15 ezer Ft-ot lehetet nyerni, amit nem az utánpótlásra fordítottak, hanem a versenysportra, mert annak finanszírozása volt központilag hiányos.

Ez volt az alap ok, hogy elsorvadt 2007-től fogva az esztergomi sport. Mi sakkozók 2008-ban sem kaptuk meg a valódi sakkozó gyerekek után a mindenkinek járó támogatást, nyíltan megvádoltak azzal, hogy nem írtam pályázatot, majd amikor kiderült, ez nem felel meg a valóságnak, akkor az ifjúsági játékosaink tagkártyájának be nem mutatása volt a mindenkinek járó támogatás megtagadására.

(Megjegyzés: Előtte 13 éven keresztül tudtam pályázatot írni, a bemutatott ifjúsági játékosok kártyáját a városházán másolták, onnan tűnt el. ) A 2009-es évben mivel minden ajánlottan érkezett a városházára, a megnyert pályázatok, amire ma már Meggyes nem szívesen emlékezik, önkormányzati rendelettel visszavonták. Napirendre vették 2009 decemberében az Esztergomi Sakk Club ügyét, amiben nem csak a már azt a támogatást vették vissza, amit júniusban 8 napos átutálással ki kellett volna fizetni (Meggyes írta alá a szerződéseket), hanem a második pontban a következőt fogadták el Kálmán Sándorék:

„Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testülete felhatalmazza a Polgármestert, hogy amennyiben az Esztergomi Sakk club vezetésében változás következik be, az új elnökkel tárgyalásokat folytasson az Esztergomi Sakk Club 2009. évi elmaradt, és a 2010. évi esedékes támogatás biztosításának feltételeiről.”

Az ellehetetlenített sakkcsapat ekkor már két éve nem kapott támogatást, szégyenszemre a NB II-es bajnokságból az 5. forduló után visszalépett. Átadtam az elnökséget, ennek ellenére Meggyesék –hiába ígérték határozatban-nem álltak szóba az új vezetéssel!

Mivel városunkban, mint sportolót is ellehetetlenítettek, Burghardt Józseffel az NB II-es Tatabányára igazoltunk. A megyei bajnokságban csak a 3. lett nélkülünk az 1924-ben alapított szakosztály. A 2011/2012-es bajnokságra visszatértünk, minden nehézség ellenére megnyertük a bajnokságot, a június 10-i NB-s osztályozón nyertünk 6.5-5,5-re Győrben.

Négy éve támogatás nélkül dolgozik az egyesület. Meggyes Tamásnak és sportbizottságának 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben az eredmények miatt, a szakmai háttér megteremtéséért (pl. Sakkiskola), a határokon átnyúló sportkapcsolatokért kiemelten kellett volna minket támogatni, de tudom, miattam, ez eddig nem történt meg.

Mint sakkozó, csapatvezető, mindenes, tisztelettel arra kérem az esztergomi városházán együttműködésről szónokolókat, kezdjék azzal a sportreformokat, hogy vegyék napirendre az Esztergomi Sakk Club ügyét!

Tárgyaljuk meg az esztergomi sport helyzetét!

Bizonyíthassa Petróczy Gyula, Kálmán Sándor, Meggyes Tamás, Ivanov Mihály, Pócsföldi József, Németh József, hogy hibáztak 2009 decemberében, talán az egész múltbéli városi sportkoncepciójuk is felülvizsgálatra szorul.

Legyen egy tabula raza és utána tekintsük előre!

Nálunk a jövőben sem számít a sakkozók politikai beállítottsága, bőrszíne, felekezeti hovatartozása, csak a tudása. Mi sportolók vagyunk!

Ezért Esztergomért, többre érdemesek!

Kovács Géza

2012. június 11.