A korábban ember nem járta folyosót a barlang 1946-os felfedezéskori állapotára jellemző kiválások borítják. Érintetlen gipszkristályok és borsókő figyelhető meg a falakon, a mennyezetet limonitos kiválások és kalcitlemezek borítják kazettás vagy dobozszerű elrendeződésben, ezért a járatot Ékszerdoboz-ágnak neveztük el - tájékoztatta Lieber Tamás, az egyesület elnöke hétfőn az MTI-t.

Az elkövetkező hetek munkája dönti el, hogy valójában egy új szakasz előszobáját vagy csupán csak egy termet fedeztek-e fel a barlangászok. A falak borsóköves kitöltése szakértők szerint arra utal, hogy egykoron nagy légterű terem vagy járat volt itt, amely időközben feltöltődött. Az új rész aljzatában rések, üregek találhatók, és a mélyből feláramló levegő frissen tartja a kis légterű munkaterületet - mondta el az elnök.

A Sátorkőpusztai-barlangot 1946-ban dorogi természetjárók fedezték fel. Feltárása a magyarországi barlangkutatás mérföldkövét jelentette, mert a hévizes barlangok megismerésére ösztönözte a szakembereket.

Felfedezése után a látogatók, valamint a környékben állomásozó magyar és szovjet katonák a kalcit-, aragonit- és gipszkristályokkal borított 286 méter hosszú barlang nagy részét tönkretették.

Amikor a Benedek Endre bányafőmérnök vezetésével az 1958-59-ben megalakult dorogi barlangkutató csoport hivatalosan is a barlang gondozója lett, a képződmények 80 százaléka már hiányzott.

A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól Komárom-Esztergom megye egyetlen, a nagyközönség számára is - előzetes bejelentkezés után - látogatható barlangja. A túrát a nehezebb szakaszokon vaslétrákkal, illetve kötéllel könnyítették meg, ezek azonban nem rontják a barlangjárás élményét.

MTI