Ez az épület nem más, mint a kora középkori királyi város legnagyobb palotája, melynek nyomai a mai bíróság alatt nyugszanak. Nevének számos változata ismert, sokféle funkciót töltött be fennállása alatt és számos tulajdonosa volt. Legkorábbi ábrázolása Zolnay László szerint az esztergomi latinusok 13. századi pecsétnyomójának előlapján látható, erről kapunk képet a kinézetéről is. A városfalak felett levő díszes épület nem más, mint a Szennyepalota. Ezen a városfalakat négy darab henger alakú, kúpos fedésű bástyatorony töri meg. Középen egy hatalmas, szépen megmunkált bélletes kapu áll. A kapun még a kopogtató és a veretek is jól kivehetőek. A falak mögött gótikus ablakokkal, hármas osztású, cseréppel fedett épület magasodik.

Hol is állt pontosan?

Az épület elhelyezkedéséről viszonylag pontos adatok maradtak fenn, amiket ásatások igazoltak is. A Széchenyi tér 22. udvarán 1951-ben, csatornázás alkalmával falakat, kődongaboltozatos pincét vágtak át, amiket ekkor Várnai Dezső 18. századinak tartott. Hat évvel később, Zolnay további kutatásokat végzett a pincékben. A 11-17. századi leletek alapján középkorinak datálta az itteni építményt és az előkerült falakat, valamint az épületet azonosította a Szennyepalotával.

A főtér burkolatában is megidézett Szent Lőrinc-templom és a Szennyepalota közt mindössze egy 41 rőf széles épület volt, bár köztük egy keskeny utcácska húzódott, ami ma már nem létezik. A Lőrinc-templomot 1892-ben már Récsey Viktor feltárta (jobbra a képen), annak helye pontosan ismert volt. A palota telkének határa ekkor egészen a Kis-Duna partjáig leért, délről pedig a majki premontreiek egyik háza határolta. Az 1957 őszén végzett ásatások és az oklevelekből történő helymeghatározások egybeestek. A Széchenyi tér mai nyugati házsora körülbelül 4-5 méterrel beljebb, keletebbre  húzódik, mint a palota idejében, maga a tér járószintje pedig másfél métert emelkedett a középkor óta.

Mi lehetett a funkciója?

Bél Mátyás vetette fel azt a mára elvetett elméletet, hogy nem a fellegvár, hanem az attól földrajzilag és városjogilag is elkülönülő Esztergom városa volt István szülőhelye. "Azt mondtuk ugyan, hogy a városban született, de a történészek egybehangzó véleménye szerint a várban keresztelték meg. Ha pedig a városban született, a tudósoktól számon lehetne kérni, hogy vajon volt-e oka arra, hogy ne a várban szülessen meg? Bár bizonyítani nem lehet, hogy az idő tájt a vár annyira ékes volt-e, hogy benne a fejedelmek szívesen időztek volna, bizonyos azonban, hogy a templom már állt, mivel régen bevett szokás volt, hogy a kimagasló helyekre templomot építettek. Mivel pedig megmutattuk, hogy Esztergomban a királyoknak volt valaha palotája, akkor lehetséges volt, hogy Géza fejedelem azt akarta, hogy a városban született fia az első keresztény szentséget a várban vegye fel." Mindenesetre a 19. században még élt az a szájhagyomány, miszerint a mai bíróság helyén álló épület kútjának vizével keresztelték meg Istvánt.

Az elmélet szerint az épület addig szolgált uralkodói rezidenciaként, amíg III. Béla király nem kezdett fényes palotaépítésbe a Várhegyen, és nem tette át oda székhelyét. Az a tény, hogy a palota csak királyi hozzájárulással volt elidegeníthető viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy a 10-12. században a királyok és talán maga Géza fejedelem rezidenciája volt, hanem valószínűbb, hogy a királyi kamara, a kamaraispán és a 13. századig a pénzverde kapott itt helyet. Ebben az időben Esztergom volt a magyar pénzverés központja, gondoljunk itt a REGIA CIVITAS körfelirattal vert pénzekre.

Története

A palota első írásos említése 1173-1175 körülről maradt ránk, amikor III. Béla király a "Scena ispán házában a tölgyfa alatt ülve" a pannonhalmi apátságnak tett adományt erősítette meg. A kúriát megemlíti a tatárjárást elmesélő Rogerius mester siralmas éneke is. Az ostrom alatt a városlakók egy része a kőből épült palotákba menekült, amikért egyesével vívott meg a tatár sereg. A királyváros legnagyobb palotája a tatárjárás után világi előkelőségek tulajdonában volt.

A Zeniapalotaia Nevét Balogh Albin próbálta azzal magyarázni, hogy egy Xenia nevű Árpád-házi hercegnőről kapta, azonban ezt semmi nem támasztotta alá. Zolnay a román-kori épület elnevezését a 12-13. század fordulóján élő Muzslai Zena ispánnal, és a Szent Margit legenda esztergamy Senye ispán lányával, Katerinával hozza kapcsolatba, ez a jómódú család birtokolta a palotát. A Muzsla család a 13. században fokozatosan elszegényedett, birtokaik és vele a palota az esztergomi káptalan tulajdonába kerülnek. 1270-ben Ugrin mester tulajdonát képezte, akitől tartozásainak fejében Walter budai várkapitánynak a birtokába került. Egy kártalanítás fejében 1279-re már a káptalan is tulajdonos lett, Walter halála után pedig kizárólag a káptalan használta, egészen 1330-ig, amikor Walter fiai visszaigényelték a tulajdonjogot. Ők 1330-31-ben 122,5 kg-nak megfelelő súlyú ezüstért eladták Csór Tamásnak.  A nagy karriert befutó királyi főajtónálló, liptai, turóci, kőrösi ispán, csókakői, gesztesi és óbudai várnagy egy ízben még Nagy Lajos királyt is vendégül látta itt. A Szennye-palota 1462-ben a garamszentbenedeki apátság birtokába került, 1490-ben azonban az apát tiltakozása ellenére Esztergom polgárai foglalták le.

Esztergom 1543-ban került török kézre először. Az ekkor készült metszetek még ábrázolják a palotát, ám török-kori sorsáról semmit nem tudni. A város legnagyobb pusztulását az 1594-1595-es ostrom jelentette, ami során Esztergom tíz évre ismét keresztény kézre került. Az ostrom során semmisült meg az egykori pénzverde is, aminek romjaiból épült fel a 18. sz. elején a Fr. Benjamin Werner metszetén (1710-15 k.) is ábrázolt kéttornyos, emeletes városháza. Miután a Bottyán-kúriába került át a városháza, az épület Sas-vendéglő, majd Sas-kaszárnyaként működött tovább, amelyet 1902-ben, a Járásbíróság építésével egyidejűleg elbontottak.

Irodalom

Megpecsételt történelem - Középkori pecsétek Esztergomból (Esztergom, 2000)

Zolnay László: A középkori Esztergom (Bp, 1983)

Komárom megye régészeti topográfiája (Bp, 1979)