1. Hír

(A berlini filmszemlére kiadott programfüzet reklámképe Török Ferenc kisfilmjéről)

„De a filmnek meggyőződésem szerint nem a cselekménye a lényeg, hanem a feelingje. Az az atmoszféra, amelyet bemutat. Egy nemzedék életérzését, mentalitását, szövegeit, benyögéseit, poénjait, stílusát illetve pontosabban és őszintébben: stílustalanságát. Mert – ahogy a művelt francia mondja – le style est l’homme, a stílus maga az ember. És valóban a stílusán keresztül mutat be a Moszkva tér egy embertípust, amely a rendszerváltás évében nőtt fel, szó szerint érett meg és érett be négy előtte lévő évtized és rendszer gyümölcseként. Ezek a fiatalok a Kádár-kor neveltjei voltak, és a Kádár-kor összeomlásának évében keresték a régi rendszer romjain egy új és gátlástalan korban a helyüket. Egy olyan korban, amikor a régi játékszabályok már nem voltak érvényesek, az újakat meg még nem fektette le senki. És a hatalom igazi gyakorlóinak nem is állt érdekében, hogy egy darabig lefektessék.

Umwertung aller Werte – minden érték átértékelése - így határozza meg az ilyen korokat a filozófia, ami ebben az időben még így sem volt igaz: Mert ha nincs érték szinte semmi, átértékelődnie sincs minek… - és ez még elkeserítőbb…

A Moszkva tér egy ilyen kort mutat be a maga alpári stílusával, egyfajta szellemi hasmenésként ható folyamatos káromkodásával, garázdaságával és agresszivitást hirdető szemléletével, amikor a kor diákjait ábrázolja. Itt a jó tanuló stílusa se sokban különbözik a bukdácsoló bunkóétól, szótárában megvannak ugyanazok a szavak, mint iskolakerülő és kocsmába járó társainak, legfeljebb ritkábban használja őket. És a jellemek sem mutatnak túl nagy eltérést: a csalásban részt vesz a jó tanuló diáklány is, ő szintén hamisított vonatjeggyel utazik a Sorbonne-ra, hogy ott folytassa tanulmányait, hogy majd aztán később a mai magyar értelmiség elitjéhez tartozva fényes karriert fusson be.”

„És mindezt összefoglalásként megerősíti a film utolsó képsora, ahol a Moszkva teret látjuk estébe nyúlóan, miközben azt halljuk, hogy ki mire vitte a szereplők közül. Akik csaltak, hazudtak, loptak, ittak, mégis boldogultak az életben. Vagy ha nem, azért elvannak. Mert az élet Magyarországon 1989-ben már csak ilyen volt, és ilyen is maradt.

Bárhogyan is nézem ezt a filmet, elkeserítő.

Technikailag néhol katasztrofális. Operatőri munka szempontjából egy amatőr csinál ilyen minőségű filmet egy egyszerű kézikamerával.

Ami az ábrázolást illeti, rá lehetne fogni, hogy dokumentarista jellegű alkotás. Elvégre hű tükörképét adja a társadalom egy rétegének, városi középiskolásoknak, amely a rendszerváltás évében Magyarországon leledzett. Tényleg lehetett ilyen osztály ilyen tanárokkal, ilyen mentalitással. Ez is létezhetett. De nem csak ez létezett. A film azonban azt sugallja, hogy mind ilyenek voltunk.

A realista művészeti alkotásokat azzal szokták védeni, hogy erényük a valóság kendőzetlen bemutatása. Ha valami szennyes, azt annak is kell mutatni. Ez kétségtelen, de mitől lesz mindez műalkotás?

Ha én beviszek egy fiolában székletmintát az ÁNTSZ-be, az kétségtelenül hű bemutatása mindannak, amiből a minta vétetett. De attól még nem művészi produktum, hogy mindenben megegyezik az eredetivel… A Moszkva tér c. filmről is ez a véleményem. Kozmetikázatlan, az eredeti anyaggal mindenben valóban megegyező székletminta. Ezt mutatja be a film a nézőnek. Már ha a néző székletmintát szeretne látni. És aki a mintát szolgáltatta, utána, mint aki dolgát jól végezte, felöltözik, és megy tovább. Ez a Moszkva tér „üzenete”. Ha valaki más eszmei mondanivalót talál benne, kérem jelezze.”

Isépy Gábor elemzése

Szent Imre Általános iskola, Gimnázium és Szakközépiskola tanára, református lelkész

Nemrégiben akadt a kezembe egy elemzés a Moszkva tér c. filmről, melyet középiskolás, éppen érettségi előtt álló, tehát 17-18 éves diákoknak adtak ki az esztergomi elit iskolában etikett órára (az elemzésből részlet fentebb olvasható). Láttam a filmet, tudtam miről szól, az elemzés pedig implicit módon szólított meg; ezért is gondolkodtam el, hogy mennyire illeszkedik egy középiskolás gondolkodásába, a mindennapi tapasztalatain keresztül megélt sajátos látásmódjába; milyen jelentést tulajdonít neki a megnézés után a diák, illetve a tanár hogyan prezentálja azt az órán. Egyáltalán miért kell, lehet ezt számukra bemutatni?

Előre bocsájtom, hogy a film bemutatását a diákoknak nagyon jó ötletnek találom, mert valahogy mégis nekik is szól (kultfilm), mivel benyomást kaphatnak azonos korú társaikról, akik egy másik korban és környezetben nőttek fel (lehet, hogy éppen szüleik generációja köszön vissza a képkockákról), illetve a film által elmesélt történeti szituáció is tudásanyaggal szolgálhat számukra; természetesen, ha megfelelően van formába öntve a fejtegetés.

Másrészről a film, mint elemezhető alkotás bevonása az oktatásba is nagyon örvendetes dolog (a felsőoktatásban már gyakrabban használják). Nálunk is volt az egyetemen olyan tanár, aki fontosnak tartotta, hogy egy adott korszak tárgyalásánál (ebben az esetben a Horthy-kor volt a kurzus témája) ne csak írott forrásokat elemezzünk, hanem pillantsunk be a kor filmkultúrájába is, hogy ezáltal is értelmezhetővé váljanak a közgondolkodás fontosabb csomópontjai (esetemben: antiszemitizmus, középosztály, Trianon). Közben pedig rendszeresen kaptunk olvasásra olyan írásokat, melyekben a rendezők vallottak saját filmjeikről, illetve filmkritikákat és korhű újságokból cikkeket, melyek a filmek utóéletével foglalkoztak, és nagyon jól tolmácsolták az adott időszak társadalmi, politikai viszonyait is. A kurzus keretein belül pedig a felhalmozott ismereteket szisztematizáltuk, és megvitattuk.

Tudom, hogy egy gimnáziumi tanmenet nem engedheti meg ezt a mélységet, de mindenképpen elvárható lett volna a sokszempontú megközelítés, a fentebb már idézett egyoldalú filmbemutatás helyett.

Bevezetésként még annyit (kis lokális adalék), hogy a Moszkva tér c. filmnek akad egy meglehetősen közeli esztergomi vonatkozása is, hiszen a film rendező-forgatókönyvírója, Török Ferenc Esztergomban járt főiskolára (1991-1995 között a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola filmterjesztő szakát végezte). Később pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán folytatta tanulmányait; diplomafilmje a Moszkva tér, mely 2001-ben a Magyar Filmszemle legjobb elsőfilm- és közönségdíját is elnyerte.

Török Ferenc

2011-ben saját alkotására reflektált Török, mikor Tarr Béla kezdeményezésre - aki felkért 11 rendezőt, hogy készítsen rövid filmetűdöt a mai magyar valóságról - megrendezte a Moszkva tér parafrázisát. A felkérés épp akkor érkezett, mikor a tér újra megkapta Széll Kálmán nevét (1929 után másodszor), így a rövidfilm címe már eleve adott volt, a köré épült történet pedig egyfajta társadalomkritikai vonalra illeszkedett, melynek középpontjába a téren ácsorgó munkanélküliek kerültek, miközben a háttérben Orbán Viktor beszédét hallhatjuk a Széll Kálmán –tervről; a miniszterelnök épp a munkanélküliség felszámolásáról elmélkedik.

Ez volt az idei filmszemle politikai morzsája…

A film

1989-et írunk, a rendszerváltozás időszaka (vagy éppen rendszerváltás, de Antall József volt miniszterelnök szerint az ember a fehérneműjét szokta váltani; a film szempontjából is szerencsésebb a változás szó használata, mivel a szereplők passzív élvezői a folyamatnak), a helyszín pedig Budapest. Érettségi előtt álló fiatalok mindennapjaiba kaphatunk egy rövid bepillantást, akik keresik a boldogulást a köztes viszonyok között (már elmúlt a régi, de még nincs meg az új). Ami nagyon fontos momentum a filmben, hogy a politikai események mindvégig a háttérben mozognak; beszámolókból, egy-egy elejtett kósza mondatból, felvillanó televíziós műsorokból nyerünk tudomást a rendszerváltozás folyamatáról. A beszédmód így teljesen apolitikussá válik (egy két szereplőt leszámítva nem érdekli őket a körülöttük zajló változás), a baráti társaság egyszerű problémákkal van elfoglalva, hajszolják a bulizást, érdeklődnek a másik nem iránt…

Érettségiző fiatalok perspektívájából szemlélhetjük tehát a változóban lévő magyar világot; a történelem fősodrán kívüli, de hozzá rengeteg szállal kapcsolódó mikrokörnyezet bemutatása a film alapkoncepciója, ami meglehetősen tetszetős (megemlíthető példaként, hogy miközben Kádár János temetésére kapcsolnak, nem is törődnek az eseménnyel, hanem egymás érzelmi gondolataival vannak elfoglalva a fiatalok a hálószobában; Nagy Imre nevének hallatán pedig legtöbbjük nem is tudja, hogy kiről van szó).

De már önmagában a film kezdete, az éjszakai élet bemutatásának felütése magyarázatot igényel, illetve sokat elárul a Kádár-korszak társadalmi, kulturális légköréből, esetenként meglehetős szabadságából. Erről úgy is kevesebb szó esik a középiskolában, másrészt pedig az éjszakai élet, mint egy tudományos vizsgálat tárgya még kevés figyelmet kapott, pedig fontos mutatója lehet hatalom és társadalom viszonyának tárgyalásakor, mivel megmutatja, hogy az éjszaka sötétjében mennyire érvényesülnek a napvilág szabályai (az éjszaka a hatalom erejének lakmusza).

A Kádár korszakra térve, az 1960-as évektől jelentkezik (1956 lebeg mementóként a háttérben) a magánélet gyarapodó szerepe a rendszer keretein belül, melynek egyik fontos eleme a populáris nyilvánosság kialakulása (hivatalos nyilvánossággal párhuzamosan jelen). Megjelenési formái az értelmiségi körök találkozói egyes privát lakásokban, a lakásszínházak vagy a fiatalok berkeiben a házibulik, melyek esetenként, mint gazdasági, kulturális és politikai közösség funkcionáltak. Borozgatás és zene mellett diskuráltak a fiatalok azokról a hallott információkról és elmosódó kontúrú hírekről, melyek a hivatalos nyilvánosságból valamilyen oknál fogva kimaradtak (ezt láthatjuk a film első részében). Természetesen jelentek meg ebben a közegben a „bulihiénák” is, akik támaszpontjaikról (Moszkva, Felszabadulás tér) a házibulik viszonylagos nyitottságát kihasználva jártak lakásról lakásra; őket inkább a szórakozás érdekelte, kevésbé voltak fogékonyak a rendszerről való gondolkodásra (a film főszereplői is ebbe a kategóriába sorolhatók).

Ez csak a film egyik olyan olvasata, melyet érdemes lett volna az órán behatóbban tanulmányozni, hiszen épp az akkori fiatalok életstratégiáiról tudósít. Talán pont ez a filmnek az egyik nagy előnye, hogy nem csak a generáció egy „lecsúszottabb” rétegét tárja elénk, hanem a háttérben megjeleníti a fiatalság egy másik, gondolkodóbb körét is, a kádári Magyarország éjszakáinak látens erőit, kik a rendszerváltozásból is kivették aktív szerepüket. Gondoljunk csak a Beszélő körére!  - jegyzem meg, ha már az ifjúságnak vetítjük, és magyarázzuk a filmet…

Az alapkoncepció: a rendező viszonyulása saját filmjéhez

Egy elemzésnél, filmértékelésnél nagyon fontos megragadni a film készítőjének sajátos önreflexióját is; egyszerűen, hogy mit gondol saját munkájáról, hiszen ő maga a film koncepciójának az eredője. Természetesen értékelhetünk egy adott filmet önmagában is; hogy számunkra milyen jelentéstartalmat hordoz, de sokkal komplexebb képet kaphatunk a szerző gondolatain átolvasva magunkat. Ez többszörösen igaz a Moszkva tér c. produkcióra, mely a rendező, Török Ferenc szerint önéletrajzi ihletésű film; szeretett volna olyan filmet csinálni, mely végre saját nemzedékével, a rendszerváltozáskor felnőtt fiatalokkal foglalkozik, ahogy mondja:

Plakát a film bemutatójára

„A Filmfőiskolára jártam, és a tanárom, Simó Sándor állandóan olyan forgatókönyv megírására noszogatott minket, ami a mi generációnkról szól, és mi beláttuk, hogy már vagy 10-15 éve nem készülnek olyan filmek, amik a fiatalokról tudósítanának.”Török több vele készült más interjúban is reflektál saját alkotására. A Magyar Hírlap kérdésére adott válaszaiban pár sorban összegzi a film létrejöttének személyes hátterét is:

„Nem foglalkoztunk azzal, ki volt Nagy Imre, vagy hogyan halt meg Kádár, számunkra elsősorban a szerelem, a házibulik, a szabadság közelségének korszakát jelentette az 1989-es esztendő… a Moszkva tér minimum kétszintű történet akar lenni. Egyfelől ifjúsági film… másfelől 1989 személyes olvasata is.”

Egy másik vele készült beszélgetésben pedig a film, egyben saját maga politikához való viszonyulásáról beszél:

„Politika szándékosan mellékes a filmben. Nem szeretek politizálni. Először is, mert nem vagyok az a minden áron ellenálló típus, másodszor pedig, nem hiszem, hogy a politika olyan nagy hatással lenne privát életünkre, főleg nem tizennyolc éves korunkban. Márpedig a film hősei ennyi idősek.”

(Bár éppen a Szt. István Gimnáziummal kapcsolatban – ha már az elit iskola köreiben mozog írásom mondanivalója - ez a gondolat erősen átértékelhetővé válhat, hiszen az iskola épületének rendezetlensége <csúszó tanévkezdés>, az igazgatóhelyettesi poszt megszűnése, az iskola összevonás miatt volt a gimnáziumban olyan évfolyam mely meglehetősen közel került a politikához. Ha nyilvánosan nem is mondták ki eddig, ezek a zűrzavaros dolgok igenis rombolták a diákok privát életét, elsősorban egymással fennálló kapcsolataikat, hiszen több éve együtt lévő közösségeket robbantott szét az iskolaelhagyások révén).

Trágárság, rombolódó közízlés, negatív példák

Idézet az órára kiadott elemzésből:

„A filmet – nem mazochizmusból – három napon belül kétszer néztem meg egymás után, másodszor egy A4-es papírlappal a kezemben, azt strigulázva, hány alkalommal  szerepel a filmben olyan cselekmény bemutatása, amely rombolja közízlést, negatív példát mutat, vagy a szó szoros értelmében törvénybe ütköző magatartást reklámoz. A filmben kimutatásom szerint az alábbi tényállások fennforgása érhető tetten és ilyen mennyiségben:

Az igazi gond a film üzenetével, mondanivalójával van. Azzal, hogy mindezeket a cselekményeket úgy mutatja be, hogy egy kivétellel nincs semminek következménye, és annak az egy lopásnak se itt Magyarországon, hanem külföldön. A film azt üzeni, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország. Hogy itt lehet lopni, csalni, okiratot hamisítani, és ez az érvényesülés útja.”

A tanár úr elemzésének középpontjában a film valóságtartalmának megkérdőjelezése áll; úgy érzi, hogy generalizálni akarja az akkoriban felnőtt nemzedéket:

„A film azonban azt sugallja, hogy mind ilyenek voltunk.”

A rendező szavai azonban nem erről árulkodnak. Töröknek nem ez volt a célja, ő csak szeretett volna bemutatni egy időtöredéket, természetesen személyes tapasztalatain át a saját nemzedékének; ami róluk szól, ők az események főszereplői.

A film a háttérből kimondja, hogy az ő történetük is a közös múltunk része. Ha a kollektív emlékezetből esetleg már kicsusszantak a momentumok, ennek a generációnak az életérzése, szemtelen trágársága és negatív példákat mutató életstílusa. Több mint húsz évvel a rendszerváltozás után fontosabb a múlttal való szembenézés, a tapasztalatok leszűrése, aminek elsődleges kiindulópontja, hogy megmutassuk a valóságot a maga nyers, naturalisztikus formájában, ha néha mégannyira taszító is. Hol is lenne erre a legjobb hely, ha nem a középiskolákban? (ékesen bizonyítja ezt a jelenlegi kormánypárt akciójának célközönség is).

Ma milyen tudása van egy tizenévesnek erről a korszakról? – rögtön adódik a kérdés. A középiskolákba járó diákok egy bizonyos hányadának a rendszerváltozásról csak homályos képe van, egyrészt az otthonról hozott tapasztalat (szülők, nagyszülők elmélkedései a régi rendszerről, mely már eleve egy meglehetősen torzított képet ad), másrészt pedig az iskolai tanmenet miatt, hiszen vannak olyan évfolyamok, melyek történelem órán el sem jutnak a rendszerváltozás menetének tárgyalásához a szűkös időkeret miatt. Nem mellékes megemlíteni, hogy a filmet elemző osztály történelmi tanulmányaiban a Horthy-korszak tárgyalásánál tart, ami időben meglehetősen távol van 1989-től (cirka hatvan év az időeltolódás).

Az adott körülmények között mennyire lehet autentikusan értelmezni a filmet? Szerintem csak féloldalasan, torzítva, pedig a téma fontos és aktuális; a rendszerváltozás és következményei…

Ezért sem hiszem, hogy a film mondanivalójának velejét éppenséggel a benne elhangzott trágárságok adnák, és hogy szükség lenne ezek szisztematikus regisztrálására, megszámolására, ahogy ezt a tanár úr megtette elemzésében.

Cserép Tamás