1. Hír

A menekült lengyel katonatisztek számára Ipolyhídvégen felállított táborról eddig nem jelent meg publikáció. Sorsukról az egyik legfontosabb forrás a most két nyelven közreadott, 1939 és 1944 között írt napló - mondta a kötet bemutatóján Hegedűs András, a Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány kuratóriumának elnöke.
A nagyméretű, keménytáblás kötet kétszáznál is több oldalon az eredeti kézírásos szöveget adja vissza hasonmás kiadásban, ezt követi a magyar fordítás. Az utolsó lengyel bejegyzés 1944 februárjából származik, majd egy 1991 augusztusában kelt magyar nyelvű lap tudatja, hogy a naplót az itt tartózkodó menekültek hagyták vissza az orosz front közeledtével.
A feljegyzés szerint a naplót az utókor számára a Balassagyarmaton lakó Hibler Sándorné őrizte meg, majd II. János Pál magyarországi látogatásának évében Németh József atya átadta az Esztergomi Prímási Levéltárnak megőrzésre, feldolgozásra és publikálásra.
A napló Ipolyhídvég részletes történetével kezdődik, a lengyel tisztek még a közeli drégelyi romvárról is rajzolt készítettek. A későbbiekben az 1939-től vezetett krónika a tábori élet mindennapjait írja le, az élelmezés gondjait, a tiszti becsületbíróság ügyeit, de megtudhatjuk azt is, hogy a táborban méhészeti tanfolyamot szerveztek, a tisztek a szegényesen élő lengyel polgári személyeket adományokkal segítették, illetve, hogy a tábor betlehemes bábjátéka budapesti vendégszereplésre is eljutott.
A Honvédelmi Minisztérium 1939. november 28-án Ipolyhídvég faluban a cseh-szlovák határőrség korábbi kaszárnyáját jelölte ki tábornak 104 lengyel katona számára. Németország 1939. szeptember 1-jén megkezdte Lengyelország megszállását, majd két héttel később az orosz csapatok is benyomultak az országba. A második bécsi döntéssel Kárpátalján helyreállt magyar-lengyel határon 100-120 ezer lengyel menekült érkezett Magyarországra. A katonákat lefegyverezték és internáló táborokban helyezték el.