<p>1683 szeptemberében III. (Sobieski) János lengyel király az oszmán ostromzár alatt álló Bécs megsegítésére sietett. A győztes csata után Magyarországig üldözte a török csapatokat. Még októberben diadalmaskodott a párkányi csatában, és végleg felszabadította Esztergomot. A párkányi csatát követően és Esztergom bevétele napján is vallási érzülettől áthatott levélben számolt be XI. Ince pápának a történtekről.</p>
Legszentségesebb és legboldogságosabb atyám, legkegyelmesebb Uram, Uram!
Szentségednek boldogságos lábainak csókolása után magam és uradalmaim legalázatosabb ajánlásával. Szentségednek apostoli áldásával Bécs az ostrom alul felszabadult, a nagyvezér le van verve, szétszórva óriási tábora, a mit három hét előtt futárral jelentettem. Most kietlen tartományokat áthaladva, a Dunán is a mint kívántatott, hidakon, gázlókon és hajókon többször átkelve, legyőzve éhséget és betegségeket, azonban Isten kegyelméből, le nem győzött kedélylyel, három nap alatt két csatát vívtunk Isten segítségével, a ki nem nekünk, nem számunkra, hanem nevének adott dicsőséget, a mely győzelmet a sz. apostolok, küszöbére alázatosan viszem. Mitsem törődve az élelem hiányával, csupán a lengyelekkel előre haladni határoztam, habár a segélyezőktől magamat elhagyatva tapasztaltam, mindazáltal a császári hatalmas sereg távolból követett fővezérével, a fenséges lotharingiai herceggel, legvitézlöbb vezéreivel és tábornokaival. A legközelebbi csütörtökön az ellenség hadicselének veszélyéből kibontakozva, kis idő mulva a császári lovasságot üdvözölhettük, és azon egész seregtől segitve szombaton, mely a boldogságos szűznek a menny és föld, de kivált a lechika nemzet és Lengyelország királynéjának van szentelve, nem csak a visszatorlást adtuk meg, hanem ellenünket levertük, sőt elpusztítottuk. Elfoglaltuk Párkány erőditvényt, mely Esztergommal szemben fekszik. A szilisztriai és alepi basák élve el vannak fogva. A budai beglerbeg megöletett. Felette sok, sőt megszámolhatatlan a vizbe fulladt, amit az Ur jobbjának és az ö helyettese szent áldásának tulajdonitok. Századok nem látták a Dunát vértől ugy vörösleni, mint az napon áradozott és folyt. Életemnek azon veszélyben forgását, a melynek az elöttevaló napon ki voltam téve, meghálálja és megörökíti az évente megtartandó vigília, melyen minden időn át megemlékezve az Ottománokon nyert győzelem diadalmáról, nyilvánosan Istennek hála adatni fog. Azért midőn e napon az egész sereggel térdenállva a legjobb és leghatalmasabb Istent tisztelem, a mohamedán babomának imaházát, vagyis az első moscheát, az ártatlan báránynak áldozatul felajánlom. Hogy e hír Szentségednek kedves leend nem kételkedem, reméllem és kérem, hogy az Isten ily nagy jótéteményének elenyészhetetlen emlékezetét Szentséged külön rendeletével a jövő nemzedék számára is meg fogja erősíteni. Bízván ennek áldásában, a császári sereggel és generalíszímusával, valamint vitézlő vezéreível támaszkodom a győzelemre és kéretem magát a vezért, hogy a kereszténységnek veszélyes ellenségét, ha Istennek tetszik, erejéből kivetkőztessük és a gőgös kelet megérezze az igaz Istennek hatalmas kezét. Csak áldja meg Szentséged törekvéseimet és atyai gondja legyen az ország sebesült és kimerült seregére, ne engedje, hogy éhségtől vesszenek azok, akik a kereszténység megvédése ügyének sorsát megmentették, ne hogy a keresztény ország egykor arany alma, most torz hulla, mely országomnak sok tanácsosa és előkellöje vérétől piroslik és több oldalról szabad, ismét a pogányok birtokába visszaessék. Midőn ezeket Szentségednek atyai keblére teszem, a boldogságos lábainak csókjához áldást esdve ismét meghajolok.
Adtam a Duna mellett levő táborban Párkány mellett. 1686. október hó 10-én, ugyanazon Szentségednek legengedelmesebb fia János lengyel király.
Szentséges és boldogságos Krisztusban Atyának XI. Ince urnak, urnak, Isten kegyelméből pápának, a római szent és egyetemes egyház főpapjának, a legkegyelmesebb urnak.
Szentséges és boldogságos Atya, Legkegyelmesebb uram, uram ! Szentségednek boldogságos lábai csókolása után ajánlom magamat és enyéimet. Oh ki mondhatja el Istennek bölcsessége és okossága gazdagságának magasságát ? A legszentebb és oszthatatlan Szentháromság tiszteletére negyven nap között a törökökkel, vagyis a nyugatnak a kelettel vivott harca után, két győzelmet, úgymint a minden századokon és példákon túlemelkedő bécsin és a párkányi vérengzőn kívül, midőn a Dunában vér folyott, megkoronázta az Ur, a hadseregek munkáját, hitének kedveért szentségednek áldása által ugy, hogy Esztergom, Magyarország prímásainak és érsekeinek ősi székhelye, a meredek sziklán levő vár, melybe szem alig hatolhat be, mely terjedelmes adózó tartomány és a Duna felett uralkodik, nem csak a túlsó Magyarországnak, hanem Görögországnak és egyéb hatalmas országoknak kulcsa, melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott, a lotharingiai fenséges hercegnek, a bajor választó fejedelemnek személyes és az egész seregnek közreműködésével, a kereszténységnek harmadik napra megadással birtokába jött. Kilöketett belőle több mint három ezret számoló várőrség, visszahagyván 60 nagyobb ágyut. A mecset, mely 140 éven át a mohamedán vakhitnek szolgált, a szeplőtelen báránynak felajánltatott. Mely székesegyházban, habár romoktól eltorzítva, mindamellett kiváló szépségű kápolnájával, mely régi diszü és az angyaloktól köszöntött Szűznek épségben levő képének van szentelve, habár azt a vakhit megszentségtelenítette és beszennyezte, mégis abban Istenünknek az első, remegéssel tisztelt áldozatot sz. Simon és Juda apostolok napján bemutattuk, amit legnagyobb tisztelettel az apostolok küszöbének tudomására hozom. A győzedelmet továbbra is kihasználni tiltják a kitört ragályok stb.
Ádám Esztergom várában október hó 28-ikán az Urnak 1683. évében. Ugyanazon Szentségednek legalázatosabb fia, János Lengyelország királya
Forrás: Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából, (Esztergom, 1900)
