1. Hír

Tétényi Éva, Esztergom polgármestere azt mondta: „Mivel Esztergomban az 1956-os ünnepség és ennek a megemlékezése a Sötétkapunál történik október 26-án, mégis fontosnak tartotta a Képviselőtestület, hogy ünnepi ülésén megemlékezzenek erről”.

- így tehát megemlékeznek. Teljesen értelmetlen, érthetetlen és értelmezhetetlen, magyartalan mondat. A polgármesterasszony azt mondja: „1956 mindenki ünnepe, ezt nem lehet semelyik oldalnak sem kisajátítani, hiszen annak idején az emberek valami olyanért áldozták az életüket, vagy gondolták azt, hogy bármi történhet amiért …….amiben hittek.”

- e szerint („mindenki ünnepe”) a magyar szabadságharcosoknak ez azért ünnepe, mert egy rövid időre elérték Magyarország szabadságát az embereket ölő kommunista diktatúra és az azt kiszolgáló nemzetgyűlölő szolgáival szemben. A nemzetáruló kommunista karhatalmistáknak meg azért ünnepük, mert ezt a forradalmat idegen, szovjet katonai segítséggel, magyar áldozatok vére árán leverték? A polgármesterasszony azt mondja: „1956-ban azok az emberek, akik hittek abban, hogy bármilyen rendszerben is élnek, egyetlen feladatuk van, hogy az életüket úgy éljék le, hogy mindenki számára igazságos legyen és gyermekeiknek egy szebb jövőt hagyjanak hátra. Ez az az üzenet, amire most felhívnám a figyelmet. Esztergomban az utóbbi időben nem számít már az, hogy ki milyen párthoz tartozik, mi az, amit előtte gondolt, vagy mi az, ami a múltban történt. Egyetlen egy dologra kell koncentrálni és ennek az évnek ez az üzenete, történt bármi, nekünk a jövőt kell építeni.”

- Szerintünk nagyon nem mindegy, hogy kivel együtt építi az ember a jövőjét. Sem akkor nem volt mindegy és ma sem az. Mert voltak nemzetünknek ellenségei, árulói és gyilkosai, akik más jövőt képzeltek el nekünk. Voltak félrevezetett emberek is, akik tévhitükben cselekedtek a magyar nemzet ellen. Ezt így ki kell mondani, nem pedig meghamisítani és összemosni mindent. Mindennek van következménye. Te is felelős vagy azért, amit tettél, vagy amit elmulasztottál. Felelősség nélkül nem tehetsz meg semmit. Csak kerülgetni, elhallgatni vagy meghamisítani a múltat, attól még a bűnösök bűnösök maradnak. Cinkosaikká pedig azok válnak, akik ezt még a jelenben is megteszik. A polgármesterasszony azt mondja: „Az a nagy lelkesedés, ami eltöltötte az embereket, hogy végre kezükbe vehetik a sorsukat, megbicsaklott valami olyasmin, amin azóta is vitatkoznak a történészek: provokáció volt, ellenforradalom, forradalom, szabadságharc? Hiszen történt valami nagyon szörnyű és sajnálatos dolog, erőszakossá vált a mozgalom, és erőszakossá váltak az események.”

- Szóval: a lelkes, szabadságra törekvő magyar emberek és nemzetáruló karhatalmisták egyaránt nem tudták – sajnálatos módon -erőszak nélkül kezükbe venni sorsuk irányítását? A forradalom provokáció volt az oroszok és a nemzetáruló, gyilkos kommunisták ellen? Vagy ellenforradalom volt az embereket pusztító marxizmus-leninizmussal szemben? És ez mind önmagában – sajnálatos módon – erőszakossá vált? Jól értjük, amiről Esztergom első embere az ’56-os emlékülésen beszél?

Szégyen, hogy a polgármesterasszony ilyet mondott.

Mi itt a provokáció és ki itt a provokátor?

Ki ölte a magyar embereket?

Ki nem akarta elfogadni Magyarország békés önállóságát, semlegességét?

Kik miatt kellett százezreknek elhagyni az országot?

Ki vezetett félre embereket, szakított szét családokat?

Ki hívott idegen hadsereget a szabadságharc leverésére?

Ki hazudott szabadságról és egyenlőségről?

Ki az, aki idegen érdekeket szolgálva áruló volt?

Ki az, aki elsőként lőtt a békés, tüntető tömegbe?

Ki az, aki mindezt elnézte és semmit nem tett?

Kik küldtek emberek százait börtönbe és a bitófák alá?

És kik azok, akik mindezekkel szemben megvédték - polgármesterasszony szerint sajnálatos módon erőszakosan - a magyar nemzetet?

Azt, hogy 1956-ban mi történt, a történészek lényegében feldolgozták. A polgármesterasszony kérdései éppen ezért teljesen anakronisztikusak. Itt és most ezek már nem kérdések. Ezt azoknak is meg kell tanulniuk, akik valamiért ezt nem akarják tudomásul venni. Egy új korszak kezdődött 1990-ben a diktatúra után. Az ’56-os magyar szabadságharcosok azok, akik a gyilkoló kommunista karhatalommal és az orosz megtorlással szembeszálltak nemzetünk szabadságáért. Mindannyiunk életéért harcoltak. Hősök és példák. A forradalom az igazságról és a szabadságról szólt. Aki még ennyit sem képes megérteni, az ne tűzze ki az ’56-os jelvényt! Tudják meg azok is, akik a másik oldalon harcoltak, hogy létezünk és mindig el fogjuk mondani az igazságot ’56-ról. Lássa ezt az is, aki még ma is félremagyarázásokkal, a valóságot tagadó álkérdésekkel operál egy ünnepi megemlékezésen.

Igaz volt ez akkor is és most is, hogy:” A világot nem azok fogják megsemmisíteni, akik gonoszat tesznek, hanem azok, akik csak nézik, de nem tesznek semmit ellene.” (A. Einstein) Mi minden ’56-os megemlékezésen, rendezvényen ott voltunk és ott is leszünk. Ha meghívnak minket, ha nem, akkor is. Nekünk ott a helyünk a lyukas zászlóval és a helyünkön is fogunk maradni. Mert múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő.

Az ’56-os Szövetség Esztergomi Szervezete és tagjai, az 1956 Magyar Nemzetőrség Komárom-Esztergom Megyei Parancsnoka