1. Hír

"Mit tanulhatunk 1956-ból? Az a nagy lelkesedés, ami eltöltötte az embereket, hogy végre kezükbe vehetik a sorsukat, megbicsaklott valami olyasmin, amin azóta is vitatkoznak a történészek. Provokáció volt? Ellenforradalom? Forradalom? Szabadságharc? Hiszen történt valami nagyon szörnyű és sajnálatos dolog, erőszakossá vált a mozgalom és erőszakossá váltak az események. Ez az, ami napjainkban is veszélyt jelenthet arra az új gondolkodásra, arra a tenni akarásra, amit előbb-utóbb majd az emberek megértenek" - mondta beszédében Tétényi Éva.

Idézném a problémás szövegrészletet, hogy ne érhessen a vád, hogy bizonyos részleteket kiemelek. Aztán pedig felteszem magamban a kérdést: miről beszélünk?

Utoljára Biszku Béla ragadtatta magát arra, hogy '56-tal kapcsolatban az ellenforradalom szót a szájára vegye. Egy valódi történész - hacsak nem az MSZMP legmélyebb bugyraiból támadt fel valaki - nem is vitatkozik ezen. Ma mást állítani vagy feltételezni, az nem bizonyít mást, mint teljes mértékű politikai analfabetizmust. Előfordul, van ilyen, csak hát lássuk be: rossz fényt vet az ember fiára, lányára. És jogosan.

A lelkesedés valóban megbicsaklott, néhány célzott lövéssel leadott gépfegyver sorozaton, amit az esztergomi emberekre adtak le. Ezek után van rácsodálkozni való azon, hogy "erőszakossá váltak az események"?

Ha nem megy fejből egy beszéd, akkor azt le kell írni kéremszépen előre. Ha egyedül nem megy, akkor azért vannak az ember tanácsadói, hogy ezt megtegyék. A polgármesteri hivatás az egy színpad, mint tudjuk már egy ideje attól, akinek hülyeségei, politikai és gazdasági baklövései ellen harcoltunk.

A tanácsadóit mindenki saját maga választja meg. Van aki valódi tanácsokat szeretne és van akinek elég ha követői akadnak. Ebben a városban van aki belebukott már egy hasonló mutatványba.

A polgármesteri hivatás az egy színpad. Márpedig akkor tessenek szívesek lenni játszani rajta! Jól játszani.

'56 ellenforradalomként történő feltüntetése óriási hiba volt, hasonló, sőt nagyobb, mint a kaszinótojásos ember díszvendégkénti meghívása, majd az azutáni szánalmas magyarázkodás és a felelősség tologatása a civil csoportok felé.

Óriási kommunikációs szakadék felé szalad Esztergom vezetése, ráadásul csukott szemmel. Semmitmondó látszattevékenységekről szóló sajtóközlemények minden napra, miközben egy fa jólnevelt gerillakertészként történő elültetéséhez sincs bátorságunk az engedélyek hiányában. Kabaré. Csak nevetni nem tudunk ezen. A sok semmitmondás mellett pedig csodálkozunk azon, hogy a valódi hírek pedig nem jutnak át az országos médiába. Feltéve ha vannak még valódi hírek. Higgye el mindenki, hogy az utca emberét nagyon nem érdekli az, hogy ki a felelős azért amilyen helyzetbe a város került. Az utca embere azt látja, hogy 15 cselekvésképtelen vagy cselekedni gyáva ember egymásra mutogat, miközben a város szép csendben megdöglik.